Apuka
Szünidei apa-gyerek játék a forró kisvárosi játszótéren.
A pilledt szülők, nagyszülők és bébiszitterek az árnyas lombok alatt kávéznak, kóláznak vagy fagyiznak, míg az izgága csemeték a hintákon és mászókákon, vagy a poros futball-, kézi- és kosárlabdapályán játszanak zajosan, felszabadultan.
Aztán a szülők felkapják a fejüket, mert meglepő fordulat áll be a megszokott hétköznapi kisvárosi idillbe. Egy apuka foglal helyet a rugós lovacska melletti rugós zebrán. A lovacskán a kisfia "üget" -- előre-hátra dől, miközben hangosan biztatja a paripát a gyorsabb ütemre. Az apuka nem zajong, ő csendben, átszellemült arccal rugózik. Néhány hosszú perc múltán a hátam mögött ülők aggódni kezdenek: vajon meddig bírja a gyerekek csíkos barátja a gyűrődést, kibírja-e egyáltalán a nem őrá méretezett lovast? Fennáll ugyanis a 80/20-as szabály: az apuka súlya és a rugós zebra tömege körülbelül ilyen arányban van egymással... (A zebra vesztére!)
Az apukát nem érdeklik a "húúúk", a felszisszenések meg a gúnyos megjegyzések: ő zavartalanul zebragol tovább. A poros játszótér 
most szavannává változik, forró szél süvít a füle mellett, az oldalsó hárs hirtelen felveszi a majomkenyérfa szerepét, a gyerekzsivaj helyett az afrikai mezők hangjai töltik meg a teret. A rugós zebra hősiesen rúgja a szavanna porát. Előre-hátra, előre-hátra...
Az apuka arca egyre átszellemültebb.
Nem ő unja meg a játékot, hanem a kisfia. Leszáll a fekete lovacskáról, apja mellé áll és arra kéri, most már menjenek focizni. Az apuka egy ideig nem válaszol, csak himbálózik előre-hátra... A kisfiú megrázza apja trikóját: "De apúúú, menjünk focizni!" Az átszellemült arc egy pillanat alatt visszazökken a valóságba. Az apuka nagy nehezen leszáll a zebráról, megfogja kisfia kezét, és átmennek a bekerített sportpályára, labdát szereznek maguknak és focizni kezdenek.
Az apuka szalad és cselez, felméri a terepet és kapura rúg. Bosszankodik, elveszíti, majd újra magához szerzi a labdát. Megint szalad és megint cselez, felméri a terepet és kapura rúg. Arcára ismét kiül az az átszellemült kifejezés. Izzad, homlokát törölgeti, de jó focistához méltón egy pillanatra sem áll meg. Most ő Puskás Öcsi, Pelé, Gomez, Xabi Alonso vagy Messi...
Nem ő unja meg a játékot, hanem a kisfia. Megáll a pálya szélén: "Apúúú, másszunk fára!"
Az apuka nagy nehezen abbahagyja a játékot, megfogja kisfia kezét, és a magas, árnyas, ágas-bogas fák felé indulnak...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.3.29.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2022.9.15.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2