Apukámnak
Írni bármiről lehet. Leírni azt, amit a másikról gondolunk, nem olyan nehéz. Sőt, egészen könnyű.
De leírni azt, hogy mennyire fontos egy személy az életünkben, nos, az nagyon nehéz.
Mert könnyű leírni egy barát barátságát, de azt, hogy mennyire jó apa vagy, azt nem. Úgy érzem, nincsenek meg azok a szavak, melyekkel ezt ki tudnám fejezni, így csak visszaemlékezem.
Emlékszem, mikor még kicsi voltam, és a nyakadban ültem, onnan figyeltem az alattam sétáló embereket. Néha a hajadba markoltam, néha a nyakadba, néha átöleltem a homlokod. Máskor a fejedre hajtottam a fejemet, belefúrtam az arcom sűrű fekete hajadba – amilyen az enyém is. Biztonságban éreztem magam. És ez az érzés, a biztonság érzése, a mai napig megvan, ha a közelemben tudhatlak.
Emlékszem, éveken át életben tartottad hitünket a csodákban és a mesékben azzal, hogy Mikulásnak öltözve bekopogtál az ajtón minden év december ötödikén. Álarcot vettél fel, piros köpenyt, süveget, vattaszakállad a mellkasodat verte. A zsákot hoztad a válladon, a konyha padlójára raktad, s kinyitva meglepetéseket húztál elő belőle. Néha tuskóval tréfáltál meg bennünket, néha el akartál vinni bennünket, mert rosszak voltunk, de mi mindig vártunk. Szerettük az Apu-Mikulást.
Emlékszem, mikor elkezdtél felnőttként kezelni. Tanácsot adtál. Elmondtad mi jó, mi rossz. Figyelmeztettél, mire vigyázzak, mit kellene tennem. De sosem akartál irányítani, csak terelgettél a jó irány felé. És ezt értékeltem. Én, aki gyűlöltem, ha korlátoztak!
Szeretted és szereted a békességet. Talán sose hallottam még egy embertől sem annyiszor, mint tőled azt a szót: szeretet. Talán innen ered, hogy számomra is olyan fontossá vált ez a szó és annak tartalma. Talán ezért keresem az olyan embereket, mint amilyen Te vagy.
Tudod, nincs annál jobb, mikor hazajövök a messziből, hogy itt vagyok Veled, Veletek, s nem is kell, hogy beszélgessünk, már a tudat, hogy együtt vagyunk, nyugalommal tölt el.
Hatvanéves lettél. A Te ünneped az enyém, a miénk is. Mindannyiunk számára jelentesz valamit. Számomra a legjobb apát, másoknak a legjobb férjet, barátot, sógort, miegymást. Tudnod kell, hogy fontos vagy nekünk!
Isten éltessen hát sokáig, drága Édesapám!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.