Az érintés ereje


Puha Andrea  2008.5.22. 12:37

Minden ember vágyik szeretetre. Csak mindenki másképpen.

Van, aki akkor érzi, hogy szeretik, ha a zsebében kitapinthat egy cetlit a kedvesétől a felirattal: Szeretlek. Van, aki akkor, amikor valaki átöleli, és arcát a másik vállgödrébe fúrhatja. Van, akinek a szeretet egy szál rózsában bújik meg. Megint másokat a szép szavak lágyítanak el.

Pár napja egy barátom küldött nekem egy tesztet. Tudni szerette volna, hogy számomra melyik a legfontosabb „szeretetnyelv”. Az elismerő szavak, a minőségben eltöltött idő, az ajándékozás, vagy a testi érintés. Karikáztam, ikszeltem, összeadtam, kivontam, s megszületett az eredmény: az együtt eltöltött idő minősége és a testi érintés az alapvető a számomra.

Később belegondoltam, valóban így van-e? Rá kellett jönnöm, hogy igen. Számomra a dicséretek, még ha jól is esnek, zavarba hoznak. Az ajándékozást szép dolognak tartom, igaz adni jobban szeretek, mint kapni. Az érzelmi ajándékok többet érnek számomra. A tárgyak, meglepetések akkor jelentenek nálam nagyobb értéket, ha saját kezűleg készítik, esetleg, ha egészen apró dolgokat kapok, de szívből.

A közösen eltöltött idő minősége, tartalma, azonban mindig sokat számított. Imádok kettesben ücsörögni valakivel a tóparton, vagy megmászni egy hegyet, s a tetején egymás hátának rogyni. Emlékszem, egyszer egy barátommal túra közben elkapott a zápor. Gyorsan bemenekültünk egy romos faházba, s onnan szemléltük a sűrű esőt. Orromat meglegyintette a föld nedves szaga. Azóta is, ha esik, azok a pillanatok jutnak eszembe. A közösen átélt történetek is örökre belém rögződtek. Például, amikor nehéz gyaloglás után felérünk a hegy tetejére, dobog a szívem, s mindannyian csendben, nagy lelki nyugalommal, megilletődve ülünk egymás mellett. Mindig hevesebben ver a szívem, ha hegyeket látok, s nem vonz túlságosan a tengerpart.

Egyszer koncerten kapaszkodtunk egymásba, zuhogó esőben. Arcunkon végigcsurogtak az cseppek, éreztem, egybeolvadnak a könnyeimmel. Azóta, ha esőcsepp csordul végig az arcomon, újból eszembe jutnak azok a percek. Van a közösen eltöltött időben valami meghitt, valami megismételhetetlen dolog, ami rengeteget ad nekem.

A másik ilyen dolog az érintés. Egy érintéssel többet lehet mondani, mint szavakkal. Ha valaki hirtelen elcsendesedik, meglökhetjük mókásan, rögtön felvidul. Ha valaki átölel, érzem, hogy szeret. Ha valaki begubózik, megszorítom az ujját. Ha szomorú vagyok, a másik vállára hajtom a fejem. Ha nem érinthetem meg a másikat, keresem a tekintetét. Keresem, mert érezni akarom, hogy a közelemben van, éreztetni akarom vele, hogy látom és érzem őt. S látni akarom azt is, hogyan jelez vissza. Emlékezni akarok az érintésére, a tekintetére. Arra, ahogyan mosolyog.

Fontos, hogy megismerjük egymás szeretetnyelvét, hogy így kommunikáljunk egymással. Hogy megértsük, van fontosabb a pénznél, az ajándékoknál, és a tárgyaknál: egymás érzékelése és közelségben tudása.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.