Bocsánatkérés?


Szabó Kata  2006.6.20. 9:16

Azon a reggelen minden okom megvolt arra, legalábbis még a presszókávém felhörpintése után, hogy jókedvem legyen.

Szóval, minden okom megvolt arra, hogy jókedvem legyen. Szeretem a meleget! Mostanában pedig úgy néz ki, végre itt az igazi nyár – süt a nap, hétágra. Az a bizonyos nap is ilyen ragyogóan indult. Aztán mégis minden másként alakult!…

…Valahogy nehezen viselem az időátállítást. Ha rajtam múlna, teljesen eltöröltetném, még az emlékét is, és aludnék tízig. De nem lehet, vár a munka. Kénytelen vagyok kihúzni magam fél hatkor (azaz, fél ötkor!!!) az ágyból, elvonszolni magam a fürdőszobáig, épphogy erőm van megmosakodni, és -- nyomás a buszra! Nem nagyon érzékelek mást a gyorsan múló perceken kívül, rohanok, nehogy az orrom elől menjen el a busz. Tudniillik, majdnem minden nap én vagyok az utolsó felszálló. (Mindennap én vagyok…)

Tehát ezen a szent napon is valahogy így történt. Minekután leültem a buszban, hogy futás után kifújjam magam, és a visszajáró aprópénzt berakjam a tárcámba -- mit látnak szemeim?! Kinek a kulcsa van a táskámban? A kedves férjemé. Hát jó, van ilyen – konstatálom magamban. – Na, emiatt már csak nem fogom megállítani a buszt. Különben is, úgyis alszik még a drágám.

Persze felébredt, de fel ám! És egyáltalán nem örült, megragadta a mobilját, és felhívott. Pedig az én kulcsaimat otthon hagytam. Az, hogy a munkahelyi kulcsa nincs rajta, engem egyáltalán nem kell, hogy foglalkoztasson. Hogy miért? Egy éve, hogy ígéri, másoltat nekem is, hiszen néhanapján bejárok segíteni neki. Ha lenne kulcsom, saját kulcsom, akkor most be tudna jutni a munkahelyére. Persze egy férfi nem fog ilyen alaposan elmélyülni e témában, és különben sem vallaná be az igazamat.

Ja, és igen, igen! A Smart kulcsa is csak az ő kulcscsomóján található. Eme aranyos kiskocsit a használtautó-kereskedésben vettük. Imádja a családunk, de mivel cégkocsinak tekintjük, én szinte alig vezetem. Persze ő engedné (néha), csak hát a két gyerek meg a kutya már nem nagyon férne be mellém.

Szó mi szó, ettől az autótól csak egy kulcsunk van, mert az olaszok, akiktől ugyebár a kocsink származik, nem küldték el a másik kulcsot. Most felmerül bennem a kérdés, miért velem ordít, hogy nincs kulcsa, mikor én csak az egyik kulcsot vittem el?! Ordítson az olaszokkal! Vagy az autókereskedővel.

Másrészt meg, ki az, aki ilyen gyönyörű, napsugaras, meleg időben autókázni akar? Ő – nem? Pedig csak idegeskedne azon, hogy s mint ragad a bőrüléshez az izzadságtól. És nem érezné, nem szívhatná be azt a csodálatos illatot, ami csak úgy árad a virágzó hársfákból… (Amit még álmosan, a buszra sietve is érzékeltem). A porallergiáját (amivel már két éve zaklat) is csak irritálná a klimatizáció. És a pótolhatatlan testmozgást már nem is említem. Hát sportolni ebben a rohanó világban úgysincs idő, így legalább egy kis sétára kényszerül a munkahelyéig, ami jó a testnek, meg a léleknek egyaránt, nemdebár?

De hagyjuk az autót, maradjunk a kulcscsomónál! Még mindig nem jöttem rá, hogy aznap miért az ő kulcsai voltak a zárban? Ott az én kulcsaim szoktak lenni! Automatikusan kivettem, és a táskámba tettem. Amúgy se bírom az időátállítást, ennyit már tudhatna rólam. És alaphiba az is, hogy a reggeli megfigyelőképességemre hagyatkozik, merő lustaságból, mert ugye semeddig sem tartott volna neki beaggatni a saját kulcsát a kulcsos szekrénybe. Ha beakasztotta volna, reggel keresnem kellett volna a saját kulcsaimat, vagy egyszerűen azok lógtak volna az ajtózárban, és nyugodtan indulhatott volna ez a reggel is. És még hogy nekem kéne bocsánatot kérnem?

Tehát döntöttem. Nem kérek bocsánatot, mert sétálhatott a friss levegőn, élvezhette a napsugaras, hársfa virágillatú reggelt, és mert nem az én hibámból maradtak otthon a kulcsaim.
Tudod mit, drágaságom, kérj bocsánatot te!!!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6