Böjtöm (4)


Madarász Ildikó  2011.4.14. 5:30

A léböjtkúrám harmadik napja fényes reggellel indult.

A tudat, hogy ma csak magammal leszek, teljesen felvillanyozott. Szeretek is egyedül lenni. Jó néha kicsit hallani a gondolataimat a nagy, világi hangzavarban. Jó kicsit félrevonulni a tudatom mélyebb szintjeivel is, amikor nem csak az tölti ki a gondolatom felszínesebb síkjait, hogy mit főzzek vacsira, mit szól a főnököm a kétnapos csúszásnak, és hogy miből adom fel a gyerek középfokú nyelvvizsgadíját.

Szóval a reggelem elkezdődött.

A szokásos rutin következett a mosdóban, a zuhany alatt és a konyhában, gyógyteát szürcsölve. Először kicsit megrémültem, hogy milyen gyorsan végeztem mindennel, de aztán értékként fogtam fel a tengernyi időm.

Megterveztem az ebédemet.

Úgy döntöttem, hogy aznap valami céklásat iszom, sárgarépával és almával vegyítve. Még csak délelőtt kilenc óra volt. Egyórás gyors házimunka után fogtam magam és elsétáltam az uszodába. A séta jól esett, egyáltalán nem éreztem éhséget, nem fájdult meg a fejem, nem voltam feszült, csak figyeltem a mellettem elhaladó embereket.

A településünkön egy mamutgyár működik, a járókelők nagy része onnan vagy oda sietett. Műszakváltás volt. Kevés mosollyal találkoztam. Hirtelen arra gondoltam, hogy nekik sem ártana egy kis kúra, hogy szabadabbak legyenek, hogy könnyebb legyen a szívük, hogy több mosoly jusson, hogy boldogabbá váljanak. De aztán arra is rájöttem, lehet, hogy valaki nem is önszántából böjtöl napok óta, hanem az élet viszi a böjt felé, a kevés fizetés, a sok gyerek, az egyre növekvő lakáskölcsön és a sort sokáig folytathatnám. Erre kicsit elszomorodtam.

Aztán az uszodához értem.

Kérdőn néztek rám, hogy dologidőben mit is keresek ott, de néhány magyarázó szó után úgy néztek rám, mint egy félistenre. Én voltam a megtestesült önuralom, a hős, a kitartás mintaadója. Azért még az ismerős úszómester biztosított a figyelméről, hogy csak szóljak, ha rosszul lennék, mert igen szívesen segít szükség esetén. S miután megtudta, hogy szaunába is készülök, a döbbenet az arcán tapintható volt. Vigyáz rám. Ezt mondta. Négyéves kislánynak éreztem magam, aki most tanul bicajozni és mindenki óvó keze kíséri próbálkozásait. Úgy mosolyogtam, mint négyéves koromban.

Az uszodában nem kíméltem magam. Róttam a hosszakat, váltottam az úszásnemeket, és nem csak a testem merült a mélybe, hanem a gondolataim is alámerültek. Végtelenül el lehet lazulni úszás közben. A tempó kényelmes volt, időhöz sem voltam kötve, legfeljebb az izmaim szabhattak határt az úszás befejezésnek.

Kicsit pihentem a nyugágyakon, kicsit úsztam, aztán irány a szauna.

A böjt szerves részét kell képeznie az ilyen módon történő méregtelenítésnek is. A szaunában töltött első 15 perc kellemesre sikeredett. A hideg vizes zuhany után ismét bementem a majd´ kilencven fokos „üstbe”. Ez már nem esett annyira jól, de még élvezhető volt számomra. Nem úgy, mint a következő negyedóra. Szenvedtem. Soha nem gondoltam, hogy a homokóra homokszemei, ami a szauna falán volt, ilyen lassan is csoroghat. Minden idegszálam a homokszemeket figyelte. Már attól is izzadtam, hogy feszülten figyeltem, s nemcsak a külső környezeti hatások miatt. Azért csak elmosolyodtam, hogy a végén még tényleg igaza lesz az úszómesternek, és menteni kell...

De nem! Kibírtam. Zuhany, és egy liter csapvíz élvezetes elfogyasztása után hazaindultam. Korgott a gyomrom. Lángolt az arcom. Hazaérve azonnal elkészítettem az ebédemet. Szóval, mint már írtam, aznap valami céklásat terveztem. Ennek előtte soha nem ittam nyers céklalevet, kíváncsi voltam, hogy érvényesül a turmixomban.

Nagyon! Nagyon-nagyon!

Kedves turmixkészítő honfitársaim! Ha bármilyen, többfajta gyümölcsből vagy zöldségből szeretnétek vegyes turmixot készíteni, és meg akarjátok bolondítani egy kis céklával, akkor a végeredmény: kizárólag cékla ízű folyadék! Tehát: vagy csak céklalevet igyatok, vagy vegyes turmixot, CÉKLA NÉLKÜL! A cékla leve finom. Bár én szívesen éreztem volna egy kis almát és répát is benne, de ezt nyomokban sem fedeztem fel.

Cékla ízű szájjal úgy döntöttem, hogy alszom egy kicsit erre a nagy izgalomra.

Az alvás eltartott két órát. Igazán jó volt. A gyerekeim kiskora óta nem aludtam délután ilyen békésen. Könyvet olvastam, tévézgettem, és máris becsúsztam a kora estébe. Az utasításoknak megfelelően készítettem magamnak májpakolást délután öt órakor, amikor a májat segíteni kell a kiválasztásban. Már csak a meleg forrást kellett megtalálnom a májam fölé. Igazán nagy feladat elé állított ez az utasítás. Gondoltam berakok egy jégakkut a mikróba, és meg is van a melegpakolás. Túlmelegítettem és a borítás elolvadt. Aztán sót melegítettem, ahogy nagyanyáinktól tanultam, és azt raktam félórára a májamra, vagyis a bal bordám alá. Jól esett a meleg, de elkezdtem éhes lenni. Ittam. Aznap már a harmadik liter vizet.

Megjött a családom, így a gondolataim elvittek az éhségtől és azon kaptam magam, hogy megint áztatni kell a mályvateát, mert alvásidő van. Töltekező nap volt ez a harmadik, és már csak az utolsó napom volt hátra, ami elé igazi hősként, hősökhöz híven, büszkeségtől dagadt mellkassal nézek elébe.

U.i.: A méregtelenítés a pórusokon keresztül is zajlik, amit nagyban elő tudunk segíteni szauna beiktatásával. A májat pedig tehermentesíteni tudjuk, a külsőleg rárakott melegvizes borogatással, az úgy nevezett májborogatással.



Hozzászólások

nagyi, 15. 04. 2011 08:19:21 máj
Bocs, de röhög a májam! De csak azért,mert az a JOBB oldali hasüregben van a rekesz alatt:):):) -azért ügyesen terelsz!! Kitartást:) Nagyika
Madarász Ildikó, 15. 04. 2011 11:08:46 :)
Kedves Nagyi! Lehet, hogy félreírtam, lehet, hogy félreolvastam, de most már nincs az az Isten aki megmondja nekem, hogy hova tettem a pakolást.:):):) Félreolvastam és bal oldalra, vagy jó helyre tettem, csak rosszul írtam.:):):) De mindenképp köszi a kiigazítást. Most már sose fogom elfelejteni, hogy hol is a májam...:):):):) Üdvözlettel: Ildikó
@


Kapcsolódó cikkek

Böjtöm (5)

Madarász Ildikó

Felvirradt az én napom! A léböjt kúrám negyedik, számomra befejező napja.

2011.4.21.    3


Böjtöm (3)

Madarász Ildikó

Első-második nap. Az első reggelen morgó gyomrom ébresztett!

2011.3.17.  1   


Böjtöm (2)

Madarász Ildikó

Nulladik nap: a ráhangolódás.

2011.2.24.   


Böjtöm (1)

Madarász Ildikó

Mínusz első nap: az elhatározás.

2011.2.16.   

A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.