Böjtöm (5)


Madarász Ildikó  2011.4.21. 4:18

Felvirradt az én napom! A léböjt kúrám negyedik, számomra befejező napja.

Rutin a mosdóban, a napi váltott vizes-zuhanyt kihagyva, mert elaludtunk. Kapkodás a konyhában, a kávéfőző mellett, idegtépő várakozás a hajvasalóra, préselés nélküli elindulás a munkahelyre.

Kissé ideges voltam, hogy már megint üres kézzel, és üres, tápláló gyümölcslevek nélkül indulok neki a napnak. Reggel egy kis gyógytea (aznap zöld) és maradt a gondolkodás, hogy miből nyerek a nap további részére magamnak éltető nedveket.

A vállalati büfében láttam citromot. Kiderült, két irodával arrébb, a telephelyező kolleganőnek van citromfacsarója. Már boldog is voltam! Facsartam négy citromot, felengedtem vízzel és máris megvolt a tízóraim. Ebédre paradicsomlevet vettem, százszázalékosat. Bár az íze köszönő viszonyban sem volt azzal a paradicsomlével, amit édesanyám szokott eltenni, tényleg és igazából csak paradicsomból (amit lepasszíroztunk, megfőztünk, és üvegekbe töltve kidunsztoltunk), de azért biztos volt ebben is paradicsom, ha nem is száz százalékban.

Úgy elment a nap, hogy észre sem vettem. Nem voltam éhes! Egy picit sem. Négy citrom levével, egy liter paradicsomlével ugyanúgy működtem, mintha rakott káposztát ettem volna, és meggyes piskótával boldogítottam volna magam.

NEM VOLTAM ÉHES!

Persze az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik az is, hogy ha leültem volna enni, nem az a történet játszódott volna le, hogy hú, egy falatot sem bírok! Biztosan tudtam volna enni, de nem akartam. És ez a fontos a mondandómban, hogy nem kínzott az éhség és nem akartam enni, avagy akartam nem enni!

Este még készítettem magamnak egy kis turmixot, hisz volt még bőven a saját kis éléstáramban, de mivel annyi minden maradt még, facsartam egy igazán nagy adagot, a családnak is. Persze nekik vacsi utánra. Raktam bele mindent: körtét, almát, répát, s mivel még rengeteg zöldségem volt erre a célra, így készítettem egy zöldséglevet is uborkából, zellerből, és káposztából. Ezek a levek egy léböjtösnek fejedelmi étkek! Nem így a fiúknak. A gyümölcslével még csak-csak barátkoztak, de szerintük kár volt a répával elrontanom, viszont a zöldséglébe a fiaim bele sem kortyoltak. Azt mondták, hogy nem néz ki jól. Persze hiába bizonygattam, hogy sok minden van, ami nem néz ki jól, mégis ízletes – a csoki például, ami ronda és finom – de azt mondták, ebből hiányzik a kakaóbab, ami megszépítené. Szóval ott álltam a tengernyi friss nedűvel, árván! Addig ittam a gyümölcslevet míg bírtam, majd kis idő múlva a zöldség léből is ittam egy pohárral. Majd szétpukkadtam! Megkoronáztam az utolsó napomat. Aznap már nem ittam mályvateát – szerintem egy csepp folyadék nem fért volna belém –, vízipók hassal ágynak dőltem.

Kora reggel ébredtem. Korábban, mint ahogy az óra csengett. Kísértést éreztem, hogy a már ötödik napja hanyagolt kávét azonnal feltegyem, és végre én is ihassak belőle! De nem. Valahogy nem kívántam annyira. Persze a munkahelyemre pakoltam egy adagot, de kétszeres mennyiségű tejjel öntöttem fel. Ugyanis inkább az hiányzott, ha hiányzott valami folyadék, amit nem ihattam: a tej! Az ötödik napon már lassan lehet bevinni újra szilárd tápanyagot, de úgy éreztem, hogy akármeddig tudnám csinálni a kúrát.

Átestem a ló másik oldalára!

Napközben az előző este facsart maradék leveket ittam és nem lebegett előttem egyetlen bécsi szelet képe sem. Persze szombat lévén készítettem a családnak ebédet, és vacsorát is, de nem kapott el a mohó vágy, hogy most igen, ehetek, igen ennem kell, igen, muszáj enni. Ettem két szelet pirítóst vajjal és mézzel. Mondhatni tovább nyújtottam a böjtömet majdnem egy egész nappal. Vasárnap reggel megmértem magam! A csaknem ötnapos léböjt és egynapos ráhangolódási szakasz után öt centivel lett karcsúbb a derekam, négy centivel lett keskenyebb a csípőm.

De nem is igazán ez számít, hanem, hogy kitakarítottam a szervezetem egy időre. Elhatároztam viszont, hogy a centikre figyelni fogok, és megtartom a megszerzett értékeket, s ha tudom, továbbfaragom őket. Tornával, tánccal, úszással, futással. Aztán majd két hónap múlva újra centit mérek, és lehet, hogy veszek néhány új ruhát! Jutalomként. Kupa gyanánt! A lelkemnek!

U.i.: Modern korunk vívmánya, hogy mára szinte mindent képesek vagyunk előállítani mesterségesen is, de a természet által kínált eledeleinket is addig alakítjuk, míg mind formailag, mind állagát, színét, tartósságát tekintve kifogástalanná nem válnak. Gyakorlatilag nem találunk olyan nyersanyagot, amelyben ne lenne valamilyen adalékanyag vagy vegyszer. Ezek, valamint az anyagcserénk során képződött köztes anyagok mind-mind mérgezik a szervezetünket. A májunk, a vesénk, a tüdőnk, és a bőrünk felveszi ugyan a harcot a salakanyagokkal, de a folyamatos terhelést azok sem bírják. Ezért fontos, hogy időnként tehermentesítsük szerveinket, építsünk be alkalmanként egy párnapos böjtöt, amely tekinthető egy gyors salaktalanító kúrának is narancsbőr ellen, de akár egy szolid fogyókúra első lépcsőjének is azon bizonyos kidudorodások lefaragására, amelyeket a fürdőruhás tükörképünkön vélünk felfedezni.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Böjtöm (4)

Madarász Ildikó

A léböjtkúrám harmadik napja fényes reggellel indult.

2011.4.14.  2   


Böjtöm (3)

Madarász Ildikó

Első-második nap. Az első reggelen morgó gyomrom ébresztett!

2011.3.17.  1   


Böjtöm (2)

Madarász Ildikó

Nulladik nap: a ráhangolódás.

2011.2.24.   


Böjtöm (1)

Madarász Ildikó

Mínusz első nap: az elhatározás.

2011.2.16.   

A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5