Böjtöm (5)


Madarász Ildikó  2011.4.21. 4:18

Felvirradt az én napom! A léböjt kúrám negyedik, számomra befejező napja.

Rutin a mosdóban, a napi váltott vizes-zuhanyt kihagyva, mert elaludtunk. Kapkodás a konyhában, a kávéfőző mellett, idegtépő várakozás a hajvasalóra, préselés nélküli elindulás a munkahelyre.

Kissé ideges voltam, hogy már megint üres kézzel, és üres, tápláló gyümölcslevek nélkül indulok neki a napnak. Reggel egy kis gyógytea (aznap zöld) és maradt a gondolkodás, hogy miből nyerek a nap további részére magamnak éltető nedveket.

A vállalati büfében láttam citromot. Kiderült, két irodával arrébb, a telephelyező kolleganőnek van citromfacsarója. Már boldog is voltam! Facsartam négy citromot, felengedtem vízzel és máris megvolt a tízóraim. Ebédre paradicsomlevet vettem, százszázalékosat. Bár az íze köszönő viszonyban sem volt azzal a paradicsomlével, amit édesanyám szokott eltenni, tényleg és igazából csak paradicsomból (amit lepasszíroztunk, megfőztünk, és üvegekbe töltve kidunsztoltunk), de azért biztos volt ebben is paradicsom, ha nem is száz százalékban.

Úgy elment a nap, hogy észre sem vettem. Nem voltam éhes! Egy picit sem. Négy citrom levével, egy liter paradicsomlével ugyanúgy működtem, mintha rakott káposztát ettem volna, és meggyes piskótával boldogítottam volna magam.

NEM VOLTAM ÉHES!

Persze az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik az is, hogy ha leültem volna enni, nem az a történet játszódott volna le, hogy hú, egy falatot sem bírok! Biztosan tudtam volna enni, de nem akartam. És ez a fontos a mondandómban, hogy nem kínzott az éhség és nem akartam enni, avagy akartam nem enni!

Este még készítettem magamnak egy kis turmixot, hisz volt még bőven a saját kis éléstáramban, de mivel annyi minden maradt még, facsartam egy igazán nagy adagot, a családnak is. Persze nekik vacsi utánra. Raktam bele mindent: körtét, almát, répát, s mivel még rengeteg zöldségem volt erre a célra, így készítettem egy zöldséglevet is uborkából, zellerből, és káposztából. Ezek a levek egy léböjtösnek fejedelmi étkek! Nem így a fiúknak. A gyümölcslével még csak-csak barátkoztak, de szerintük kár volt a répával elrontanom, viszont a zöldséglébe a fiaim bele sem kortyoltak. Azt mondták, hogy nem néz ki jól. Persze hiába bizonygattam, hogy sok minden van, ami nem néz ki jól, mégis ízletes – a csoki például, ami ronda és finom – de azt mondták, ebből hiányzik a kakaóbab, ami megszépítené. Szóval ott álltam a tengernyi friss nedűvel, árván! Addig ittam a gyümölcslevet míg bírtam, majd kis idő múlva a zöldség léből is ittam egy pohárral. Majd szétpukkadtam! Megkoronáztam az utolsó napomat. Aznap már nem ittam mályvateát – szerintem egy csepp folyadék nem fért volna belém –, vízipók hassal ágynak dőltem.

Kora reggel ébredtem. Korábban, mint ahogy az óra csengett. Kísértést éreztem, hogy a már ötödik napja hanyagolt kávét azonnal feltegyem, és végre én is ihassak belőle! De nem. Valahogy nem kívántam annyira. Persze a munkahelyemre pakoltam egy adagot, de kétszeres mennyiségű tejjel öntöttem fel. Ugyanis inkább az hiányzott, ha hiányzott valami folyadék, amit nem ihattam: a tej! Az ötödik napon már lassan lehet bevinni újra szilárd tápanyagot, de úgy éreztem, hogy akármeddig tudnám csinálni a kúrát.

Átestem a ló másik oldalára!

Napközben az előző este facsart maradék leveket ittam és nem lebegett előttem egyetlen bécsi szelet képe sem. Persze szombat lévén készítettem a családnak ebédet, és vacsorát is, de nem kapott el a mohó vágy, hogy most igen, ehetek, igen ennem kell, igen, muszáj enni. Ettem két szelet pirítóst vajjal és mézzel. Mondhatni tovább nyújtottam a böjtömet majdnem egy egész nappal. Vasárnap reggel megmértem magam! A csaknem ötnapos léböjt és egynapos ráhangolódási szakasz után öt centivel lett karcsúbb a derekam, négy centivel lett keskenyebb a csípőm.

De nem is igazán ez számít, hanem, hogy kitakarítottam a szervezetem egy időre. Elhatároztam viszont, hogy a centikre figyelni fogok, és megtartom a megszerzett értékeket, s ha tudom, továbbfaragom őket. Tornával, tánccal, úszással, futással. Aztán majd két hónap múlva újra centit mérek, és lehet, hogy veszek néhány új ruhát! Jutalomként. Kupa gyanánt! A lelkemnek!

U.i.: Modern korunk vívmánya, hogy mára szinte mindent képesek vagyunk előállítani mesterségesen is, de a természet által kínált eledeleinket is addig alakítjuk, míg mind formailag, mind állagát, színét, tartósságát tekintve kifogástalanná nem válnak. Gyakorlatilag nem találunk olyan nyersanyagot, amelyben ne lenne valamilyen adalékanyag vagy vegyszer. Ezek, valamint az anyagcserénk során képződött köztes anyagok mind-mind mérgezik a szervezetünket. A májunk, a vesénk, a tüdőnk, és a bőrünk felveszi ugyan a harcot a salakanyagokkal, de a folyamatos terhelést azok sem bírják. Ezért fontos, hogy időnként tehermentesítsük szerveinket, építsünk be alkalmanként egy párnapos böjtöt, amely tekinthető egy gyors salaktalanító kúrának is narancsbőr ellen, de akár egy szolid fogyókúra első lépcsőjének is azon bizonyos kidudorodások lefaragására, amelyeket a fürdőruhás tükörképünkön vélünk felfedezni.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Böjtöm (4)

Madarász Ildikó

A léböjtkúrám harmadik napja fényes reggellel indult.

2011.4.14.  2   


Böjtöm (3)

Madarász Ildikó

Első-második nap. Az első reggelen morgó gyomrom ébresztett!

2011.3.17.  1   


Böjtöm (2)

Madarász Ildikó

Nulladik nap: a ráhangolódás.

2011.2.24.   


Böjtöm (1)

Madarász Ildikó

Mínusz első nap: az elhatározás.

2011.2.16.   

A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.