Böjtöm (2)


Madarász Ildikó  2011.2.24. 7:03

Nulladik nap: a ráhangolódás.

A négynapos böjtömet a ráhangolódási fázissal kezdtem. Persze semmiképpen sem arról van szó, hogy mantra módjára mormolgatom magamban, esetelegesen félhangosan ki is ejtvén, hogy: böjtölni fogok, böjtölni kell, megcsinálom, megcsinálom...
Nem, a ráhangolódási szakasz rögtön az elhatározás után következik.
Az elhatározás a fejemben történt, a ráhangolódást a testemmel kell tennem.
A szervezetünk nem egy őrült nő, ezért úgy van kódolva, hogy számára a legmegfelelőbb belső történések jöjjenek létre, tehát egy nagy vasárnapi habzsi-dőzsi után nem ajánlatos rögtön hétfőn kezdeni a léböjtöt, mert esetlegesen rosszul is lehetünk.
Ezt én is szorosan szem előtt tartva ettem és vásároltam hétfőn.
Felírtam egy papírra a bevásárló listát. Hosszú lista lett, sok kutatómunka előzte meg összeállítását. Nem akartam semmi vacakot venni, nem akartam semmi puccosat venni, törekedtem az arany középúton haladásra.

Bár a páron kissé szarkasztikusan megjegyezte, hogy minek lista a léböjthöz, igyál vizet aranyom! Egy pillantással intéztem el a kedves útmutatását. Cégünk kiváló minőségű terméke – a vízműveknél dolgozom – nem alkalmas az egészséges léböjt kúrához.
Szóval a lista:
gyógyteák (kamilla, csipkebogyó),
méregtelenítő teák (csalán, mályva, gyermekláncfű),
zöldségek: cékla, zeller, uborka, káposzta, sok-sok sárgarépa, krumpli, hagyma, paradicsom,
gyümölcsök: narancs, alma, körte, grapefruit, citrom,
ásványvíz – szigorúan bubimentes.

Tehát ezzel a listával vágtam neki a hétfőnek.

Mivel már a böjtöm nulladik napjánál tartottam, így reggelire csak egy kis gyümölcsöt ettem (1 banánt és 1 narancsot), de teljes értékűen, vidáman indult a napom.

A dolgozó nők táborába tartozom, kvázi a napi nyolc órámat egy munkahelyen töltöm, csak utána jöhet a bevásárlás.
Ebédre még megettem két szelet, teljes kiőrlésű kenyérből pirítóst (amivel megszánt a kolléganőm) egy kis kefirrel, aztán nyakamba vettem a várost.

Céklát nem kaptam, a grapefruit poshadt volt. A gyógyszertárban elájultam az árakon, és halkan megkérdeztem a gyógyszerészt, hogy mit szól a keserű sóhoz? Először nem igazán értette, miért is kérdezem, de aztán pár felvilágosító mondatom után tájékoztatott, ha meg tudom inni, akkor jó, ha nem, akkor akkor sincs baj, mert igyak este mályvateát, és az majd elrendez!
Maradtam a mályvateánál. Nem hiszem, hogy a keserű sót meg tudnám inni éhgyomorra, elég lesz nekem a reggeli hideg-meleg váltott zuhany.

Estére, mire hazaértem, már kissé éhes voltam, persze annyira nem, mert szoktattam az elmémet, hogy négy napig nem lesz szilárd táplálék a számban, tehát kordában tartottam magam, és vacsorára csak a vasárnapról maradt húslevesből ettem egy nagy-nagy tányérral.

A vásárolt zöldségeket a frigóba tettem, a gyümölcsök egy részét kiraktam az étkező asztalunk gyümölcstartójába, a többiről elmondtam a családom minden tagjának, hogy az az enyém! Kizárólagosan.

Vacsora – én a nappaliban ettem meg, távol a sült pulykaszárnyaktól –, mosogatás, majd hozzáláttam a következő napi ebédem elkészítéséhez.

Persze tudom, hogy frissen kéne facsarnom, meg minden, de nincs a munkahelyemen lehetőség erre, és arra sincs módom, hogy egy hétig otthon relaxáljak. Tehát elő a régen használt centrifugával, segítségkérés a férjtől, hogy is kell szétszedni, aztán mikor láttam, hogy milyen ügyesen kapkodja elemeire, megkértem, hogy akkor mosogassa is el. Én addig teregettem.

A frissen mosogatott és összerakott centrifugával elkezdtem legyártani az első ebédlevemet. 2 db narancs és 2 db duci sárgarépa. Három deciliter lett belőle, amit azonnal egy műanyag kiskulacsba raktam.
Szóval ez lesz a holnapi ebédem. Lassan kortyolgatva.
Elkészítettem az első filter mályvateámat, amit lefekvés előtt, cukor nélkül megittam.

Túl voltam a nulladik napomon.
Kicsit éhesen feküdtem, de elszántan és mosollyal a számon.

U.I.:
A böjt előtti időszakban, főleg az azt megelőző napon nem szabad nehéz ételeket enni. Reggelire együnk zabpelyhet, müzlit vagy gyümölcsöt, ebédre és vacsorára zöldség- és gyümölcssalátát, joghurtot. A húst teljesen zárjuk ki!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Böjtöm (5)

Madarász Ildikó

Felvirradt az én napom! A léböjt kúrám negyedik, számomra befejező napja.

2011.4.21.    3


Böjtöm (4)

Madarász Ildikó

A léböjtkúrám harmadik napja fényes reggellel indult.

2011.4.14.  2   


Böjtöm (3)

Madarász Ildikó

Első-második nap. Az első reggelen morgó gyomrom ébresztett!

2011.3.17.  1   


Böjtöm (1)

Madarász Ildikó

Mínusz első nap: az elhatározás.

2011.2.16.   

A rovat további cikkei

Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.11.18.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1