Csóró poéta


Nagy Erika  2009.3.31. 14:10

Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, jól élnek az emberek.

Utaznak, vásárolnak, igaz, nem idehaza, hanem külföldön: autót, jachtot, s több száz eurós estélyi ruhában báloznak…

Sorolhatnám, de nem teszem. Minek? Azért, hogy hergeljem azokat, akiknek kenyérre is alig telik? Vagy azt a fiatalt, akivel az előbb beszéltem? Hogy miről is? Elmesélem.

Adva van egy húszas éveiben járó, reménnyel teli fiatalember. Írogat, bontogatja szárnyait, mondhatni kevés sikerrel. Nem ismer senkit, aki segíthetne, tanácsot adhatna neki. Majd jön a nagy lehetőség: adva van három nap, ahol neves szakember mentorkodik a kezdő írópalánták felett. Teljes ellátás, csak az útiköltséget kell állnia. Bagatell. Gondolom én. Mert mikor beszéltem vele, annyit mondott, nem biztos, hogy menni tud. Meglepődtem, mert annyira lelkesen várta a lehetőséget, hogy azt hittem szárnyalni fog odáig. Lehet, hogy valóban szárnyakat kellene növesztenie, mert azzal a kifogással állt elő, nincs pénze útiköltségre. Nincs felesleges ötszázasa.

Ötszáz euró? – kérdeztem meglepődve, nem értettem, hogy száz kilométer távolságra minek kell annyi pénz. Majd felvilágosított, ő még koronában gondolkodik. Ötszáz korona, az annyi mint nem egész tizenhét euró. Jelentételen összeg. Annak, akinek telik autóra, jachtra, pazar ruhára, egzotikus tájakra…

A beszélgetés után percekig álltam és már a kezembe vettem a telefont, hogy felhívjam, adok neki annyit, hogy ne maradjon le a nagy lehetőségtől. Majd lenyomtam a gombot. Az utóbbi időben annyit jótékonykodtam, hogy pár nappal ezelőtt úgy határoztam, elég volt. Nem válthatom meg a világot. Nem vehetem magamra az emberiség gondját-baját. Rajtam sem segít senki. Én is bérből élek, van családom, aki naponta többször is az asztalhoz ül. Nem mondhatom nekik, hogy nincs, mert ennek ennyit adtam, annak meg annyit.

Gonosz vagyok? Szerintem nem. Lehet, hogy valóban nem talál munkát, ami manapság ugye nem olyan könnyű. De az is lehet, hogy büdös számára a munka. Vagy van munkája, bért is kap, de pár nap alatt a fenekére ver. Viszont az is lehet, hogy keveset keres, aztán élni is kell valamiből. Ki tudja? Nem az én gondom. A családjáé, mert van neki. Meg az államé. De ne úgy segítsen, hogy segélyeket osztogat, hanem úgy, hogy abból munkahelyet teremtsen.

Van munkám, könnyen beszélek, gondolhatják Önök, pedig nem így van. Holnap én is az utcára kerülhetek. Na, és akkor rajtam ki segít?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.