Csóró poéta


Nagy Erika  2009.3.31. 14:10

Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, jól élnek az emberek.

Utaznak, vásárolnak, igaz, nem idehaza, hanem külföldön: autót, jachtot, s több száz eurós estélyi ruhában báloznak…

Sorolhatnám, de nem teszem. Minek? Azért, hogy hergeljem azokat, akiknek kenyérre is alig telik? Vagy azt a fiatalt, akivel az előbb beszéltem? Hogy miről is? Elmesélem.

Adva van egy húszas éveiben járó, reménnyel teli fiatalember. Írogat, bontogatja szárnyait, mondhatni kevés sikerrel. Nem ismer senkit, aki segíthetne, tanácsot adhatna neki. Majd jön a nagy lehetőség: adva van három nap, ahol neves szakember mentorkodik a kezdő írópalánták felett. Teljes ellátás, csak az útiköltséget kell állnia. Bagatell. Gondolom én. Mert mikor beszéltem vele, annyit mondott, nem biztos, hogy menni tud. Meglepődtem, mert annyira lelkesen várta a lehetőséget, hogy azt hittem szárnyalni fog odáig. Lehet, hogy valóban szárnyakat kellene növesztenie, mert azzal a kifogással állt elő, nincs pénze útiköltségre. Nincs felesleges ötszázasa.

Ötszáz euró? – kérdeztem meglepődve, nem értettem, hogy száz kilométer távolságra minek kell annyi pénz. Majd felvilágosított, ő még koronában gondolkodik. Ötszáz korona, az annyi mint nem egész tizenhét euró. Jelentételen összeg. Annak, akinek telik autóra, jachtra, pazar ruhára, egzotikus tájakra…

A beszélgetés után percekig álltam és már a kezembe vettem a telefont, hogy felhívjam, adok neki annyit, hogy ne maradjon le a nagy lehetőségtől. Majd lenyomtam a gombot. Az utóbbi időben annyit jótékonykodtam, hogy pár nappal ezelőtt úgy határoztam, elég volt. Nem válthatom meg a világot. Nem vehetem magamra az emberiség gondját-baját. Rajtam sem segít senki. Én is bérből élek, van családom, aki naponta többször is az asztalhoz ül. Nem mondhatom nekik, hogy nincs, mert ennek ennyit adtam, annak meg annyit.

Gonosz vagyok? Szerintem nem. Lehet, hogy valóban nem talál munkát, ami manapság ugye nem olyan könnyű. De az is lehet, hogy büdös számára a munka. Vagy van munkája, bért is kap, de pár nap alatt a fenekére ver. Viszont az is lehet, hogy keveset keres, aztán élni is kell valamiből. Ki tudja? Nem az én gondom. A családjáé, mert van neki. Meg az államé. De ne úgy segítsen, hogy segélyeket osztogat, hanem úgy, hogy abból munkahelyet teremtsen.

Van munkám, könnyen beszélek, gondolhatják Önök, pedig nem így van. Holnap én is az utcára kerülhetek. Na, és akkor rajtam ki segít?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.