Drága nagymama!


Faar Ida  2014.3.19. 4:54

Életem csodaszép korszaka volt, amikor még éltek a nagyszüleim.

Abban a kivételes helyzetben volt részem, hogy nap, mint nap élvezhettem a társaságukat. Az iskolából nem a napközibe, hanem hozzájuk mentem tanulni, amíg a szüleim dolgoztak. Saját „kuckót” készítettem magamnak – az ablakpárkány volt az asztalom, a süppedős fotel a székem, rossz időben órákig álltam az ablakban, és „moziztam”, mi történik odakinn a forgalmas utcán. Szegény nagyi mindig attól rettegett, hogy rám szakad a hátam mögötti függöny, amire én nagyon vigyáztam, hiszen ez a momentum a végét jelentette volna ablakbeli privilégiumomnak.

Hatalmas volt a kert: gyümölcsfákkal, szőlővel, veteményessel. Az első szem földieper, az első érett sárgabarack mindig az enyém volt. Együtt szedtük mamával a meggyet, cseresznyét, egrest, barackot, szilvát – és segíthettem a befőttek, lekvárok, savanyúságok elkészítésében, ahogy ősszel a szüretelésben, vagy a káposztasavanyítás műveleteiben is. Amikor tésztát gyúrt, vele együtt dolgozhattam: nekem saját kis nyújtótáblám és sodrófám volt. Ha süteményt sütött vagy csirkét kopasztott engedte, hogy segítsek. Mérhetetlen – és ma már szinte ismeretlen – türelemmel, nyugalommal és szeretettel viseltetett unokái iránt, soha egy hangos szó nem hagyta el a száját, bármennyire is csintalanok voltunk. Összetartotta a családot: folyton zajos volt a szőlővel felfutatott verandás ház – ünnepeken, névnapok alkalmával, hétvégi ebédeken, de a dolgos hétköznapokon is egymásnak adták a kilincset a családtagok. Úgy senki nem mehetett el, hogy ne egyen a mama kalácsából, pogácsájából, vagy diós-habos süteményéből, és ne vigyen kóstolót otthonra is. Hajnaltól-éjfélig dolgozott megállás nélkül. Nyáron kapált, gyomlált, segített rendbe tartani az állatokat – akkor még természetes volt, hogy minden háznál van 2-3 fejőstehén, lovak, sertések, tyúkok. Főzött, mosott, takarított, kenyeret sütött, minden másodpercet kihasználva dolgozott.


Lassanként egyre többször érezte magát rosszul: elfehéredve esett össze, és feküdt ájultan örökkévalóságnak tűnő percekig. Megnagyobbodott szíve nehezebben viselte a terhelést, lábai oszloppá dagadtak a víztől. Nehezen viselte a kényszerű tétlenséget, de napról napra fogyatkozó ereje egyre többször marasztalta ágyban. Szegény, megadóan tűrte, hogy „orvosost” játsszak vele, műanyagfecskendőmmel beoltottam, sztetoszkópommal meghallgattam a szívét, ahogy azt a valódi doktornő is tette vele minden nap.

Egy esős júniusi napon ébredés után azzal fogadott bennünket, hogy tejeskávét inna. Ez azért volt nagy szó, mert előtte már alig lehetett belediktálni valamit, annyira gyenge és étvágytalan volt. Anyukámmal boldogan rohantunk le a nyári konyhába elkészíteni – jó volt látni, hogy mama jobban van! De alig tettük fel a tejet forrni, papa jött utánunk: mama ellilult s levegő után kapkod. Alig voltam tízéves, amikor elveszítettük őt. Az a nap, és azt követő napok, a temetés még mindig ködbe vész. Mintha éreztem volna: ezt a veszteséget csak fokozatosan lehet feldolgozni, ha fel lehet egyáltalán.

Az évek lassan csordogáltak, mama halála után megváltozott minden: papa csak árnyéka volt önmagának, a családi kötelékek fellazultak, a hatalmas ház ebek harmincadjára jutott, a kert eldurvult, elgazosodott – a papa halála után idegenek tulajdonába került. Tudom, nem egyedi, ami velünk történt. Azt is tudom, hogy mi „hátul maradók” tehetünk arról, hogy hagytuk szétszéledni a családot. És ez mély szomorúsággal tölt el.

Drága nagymama! Köszönöm neked életem első gondtalan tíz évét, életem felejthetetlenül szép korszakát!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.   


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2019.11.24.    11