Ébresztő!
Miután leérettségiztem, rögtön küldtem egy esemest a legjobb barátomnak,
...hogy mindenből a legjobbra érettségiztem, csak szlovákból kaptam eggyel rosszabbat. Rögtön visszaírt, hogy gratulál, s hogy kezet foghatunk, mert az érettségin neki is csak szlovákból lett kettese. Szlovákiában ugyanis egytől ötig van osztályzás, s az egyes a legjobb jegy, ötös a legrosszabb. Meglepődtem a híren, ugyanis a barátom perfekt beszéli a szlovák nyelvet. Viccelődve kérdőre vontam, hogy ugyan, neked?! Szlovákból? Kettes? Nem szégyelled magad?! A válaszon azonban még jobban meglepődtem: "Nos, nálunk a Micinél magyar nemzetiségűnek nem lehetett egyese."
Hozzáteszem, én tényleg kettesre tudtam a szlovákot érettségi feleletnél, s a tanárunknak sem voltak a fentihez hasonló allűrjei.
Pár nap múlva egy barátnőm zúdította rám a problémáját. Magyar iskolába jár, s van egy-két tanára, akik sosem adják meg neki az egyest, még ha meg is érdemli, mert az édesanyja szlovák, pedig magyarul is tud.
Hát kérdem én: Mit akar ez jelenteni?!
Tudjuk, vannak ellentétek a magyar kisebbség és a szlovákok között, de mindez csak az emberi butaságból és korlátoltságból ered. Az, hogy a történelem csavaros alakulása, igazságtalansága folytán utáljunk minden magyart, illetve minden szlovákot, ostobaság. Senki nem tehet arról, hogy ő magyarnak, szlováknak, németnek, vagy teszem azt fehér vagy színes bőrűnek született. Mindenki olyan, amilyen. Attól, hogy a barátom magyar nemzetiségű, még nagyon jó ember. Attól, hogy barátnőm anyukája szlovák, még nagyon szeretem. Sőt, tovább megyek. Az, hogy valaki szlovák, nem függ össze azzal, hogy jó vagy rossz. Az embereket nem szabad egy eszme, vagy valamilyen sztereotípiák alapján megítélni, és nem szabad elhamarkodottan általánosítani sem. Nem azt mondom, hogy nincsenek szélsőséges esetek, mert vannak. De nem kell mindenkit egy kalap alá venni, s azt sem megengedhető, hogy egyesek egymás ellen uszítsanak másokat.
Az, hogy az ország kormányozása nem épp a legjobb a kisebbségre nézve, megint más tészta, amiről nem szívesen nyilvánítok véleményt. De most nem is ez a lényeg.
Mindig úgy nézem az embereket, hogy jók és rosszak. Akiket megszeretek, azok felőlem lehetnek akár törpék, óriások, egészségesek, betegek.... A lényeg, minden körülmények között tudom, hogy magyar vagyok, és erre büszke is vagyok.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.