Ébresztő!
Miután leérettségiztem, rögtön küldtem egy esemest a legjobb barátomnak,
...hogy mindenből a legjobbra érettségiztem, csak szlovákból kaptam eggyel rosszabbat. Rögtön visszaírt, hogy gratulál, s hogy kezet foghatunk, mert az érettségin neki is csak szlovákból lett kettese. Szlovákiában ugyanis egytől ötig van osztályzás, s az egyes a legjobb jegy, ötös a legrosszabb. Meglepődtem a híren, ugyanis a barátom perfekt beszéli a szlovák nyelvet. Viccelődve kérdőre vontam, hogy ugyan, neked?! Szlovákból? Kettes? Nem szégyelled magad?! A válaszon azonban még jobban meglepődtem: "Nos, nálunk a Micinél magyar nemzetiségűnek nem lehetett egyese."
Hozzáteszem, én tényleg kettesre tudtam a szlovákot érettségi feleletnél, s a tanárunknak sem voltak a fentihez hasonló allűrjei.
Pár nap múlva egy barátnőm zúdította rám a problémáját. Magyar iskolába jár, s van egy-két tanára, akik sosem adják meg neki az egyest, még ha meg is érdemli, mert az édesanyja szlovák, pedig magyarul is tud.
Hát kérdem én: Mit akar ez jelenteni?!
Tudjuk, vannak ellentétek a magyar kisebbség és a szlovákok között, de mindez csak az emberi butaságból és korlátoltságból ered. Az, hogy a történelem csavaros alakulása, igazságtalansága folytán utáljunk minden magyart, illetve minden szlovákot, ostobaság. Senki nem tehet arról, hogy ő magyarnak, szlováknak, németnek, vagy teszem azt fehér vagy színes bőrűnek született. Mindenki olyan, amilyen. Attól, hogy a barátom magyar nemzetiségű, még nagyon jó ember. Attól, hogy barátnőm anyukája szlovák, még nagyon szeretem. Sőt, tovább megyek. Az, hogy valaki szlovák, nem függ össze azzal, hogy jó vagy rossz. Az embereket nem szabad egy eszme, vagy valamilyen sztereotípiák alapján megítélni, és nem szabad elhamarkodottan általánosítani sem. Nem azt mondom, hogy nincsenek szélsőséges esetek, mert vannak. De nem kell mindenkit egy kalap alá venni, s azt sem megengedhető, hogy egyesek egymás ellen uszítsanak másokat.
Az, hogy az ország kormányozása nem épp a legjobb a kisebbségre nézve, megint más tészta, amiről nem szívesen nyilvánítok véleményt. De most nem is ez a lényeg.
Mindig úgy nézem az embereket, hogy jók és rosszak. Akiket megszeretek, azok felőlem lehetnek akár törpék, óriások, egészségesek, betegek.... A lényeg, minden körülmények között tudom, hogy magyar vagyok, és erre büszke is vagyok.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.