Ébresztő!
Miután leérettségiztem, rögtön küldtem egy esemest a legjobb barátomnak,
...hogy mindenből a legjobbra érettségiztem, csak szlovákból kaptam eggyel rosszabbat. Rögtön visszaírt, hogy gratulál, s hogy kezet foghatunk, mert az érettségin neki is csak szlovákból lett kettese. Szlovákiában ugyanis egytől ötig van osztályzás, s az egyes a legjobb jegy, ötös a legrosszabb. Meglepődtem a híren, ugyanis a barátom perfekt beszéli a szlovák nyelvet. Viccelődve kérdőre vontam, hogy ugyan, neked?! Szlovákból? Kettes? Nem szégyelled magad?! A válaszon azonban még jobban meglepődtem: "Nos, nálunk a Micinél magyar nemzetiségűnek nem lehetett egyese."
Hozzáteszem, én tényleg kettesre tudtam a szlovákot érettségi feleletnél, s a tanárunknak sem voltak a fentihez hasonló allűrjei.
Pár nap múlva egy barátnőm zúdította rám a problémáját. Magyar iskolába jár, s van egy-két tanára, akik sosem adják meg neki az egyest, még ha meg is érdemli, mert az édesanyja szlovák, pedig magyarul is tud.
Hát kérdem én: Mit akar ez jelenteni?!
Tudjuk, vannak ellentétek a magyar kisebbség és a szlovákok között, de mindez csak az emberi butaságból és korlátoltságból ered. Az, hogy a történelem csavaros alakulása, igazságtalansága folytán utáljunk minden magyart, illetve minden szlovákot, ostobaság. Senki nem tehet arról, hogy ő magyarnak, szlováknak, németnek, vagy teszem azt fehér vagy színes bőrűnek született. Mindenki olyan, amilyen. Attól, hogy a barátom magyar nemzetiségű, még nagyon jó ember. Attól, hogy barátnőm anyukája szlovák, még nagyon szeretem. Sőt, tovább megyek. Az, hogy valaki szlovák, nem függ össze azzal, hogy jó vagy rossz. Az embereket nem szabad egy eszme, vagy valamilyen sztereotípiák alapján megítélni, és nem szabad elhamarkodottan általánosítani sem. Nem azt mondom, hogy nincsenek szélsőséges esetek, mert vannak. De nem kell mindenkit egy kalap alá venni, s azt sem megengedhető, hogy egyesek egymás ellen uszítsanak másokat.
Az, hogy az ország kormányozása nem épp a legjobb a kisebbségre nézve, megint más tészta, amiről nem szívesen nyilvánítok véleményt. De most nem is ez a lényeg.
Mindig úgy nézem az embereket, hogy jók és rosszak. Akiket megszeretek, azok felőlem lehetnek akár törpék, óriások, egészségesek, betegek.... A lényeg, minden körülmények között tudom, hogy magyar vagyok, és erre büszke is vagyok.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.