Édes november
Bizonyára mindenkinek van legalább egy kedves hónapja az évben. Az enyém a november.
Az ősz utolsó hónapja, és pár év óta az én egyetlen kedvencem. Nem tudom, hogy mitől és honnan bennem ez a csöndes rajongás, de ott ringatózik a lelkem mélyén.
Talán az őszi táj fáradt, mégis csodás tobzódása, mikor minden aranysárga, bronzbarna meg karamell. A fák az összes levelüket elsírták már, és jó bokáig gázolni a szárazon zörgő avarban.
A parkok ölén hosszan álmodik a pad, és várja, hogy a sétából megfáradtan leüljünk rá. Összébb húzzuk magunkon a kiskabátot, sálat, sapkát kötünk, mert a házak között átsüvít a szél, amikor a barátnőkkel édes melange-ra és forró teára indulunk a sarki kávézóba. Ugyanúgy szeretjük a köddel bélelt reggeleket, mint a 
bíborvörös délutánokat, s az egyre rövidülő nappalok végén jól esik a fűtött szobák melege.
November. Halottak napja, és a megemlékezésé. Minden egyes láng, egy kihunyt mécses levegőbe illanó füstje, az olvadó gyertya után maradt sárguló viasz, a temetőkertek megható csöndjében.
November. Az évnek ebben a hónapjában igyekszem egy kicsit másképp élni. Az első napjától az utolsóig emlékezem, egy perccel többet, mint máskor. Előhívok régi képeket, és nosztalgiázom felettük kicsit. Minden nap – ha csak tehetem – megnézek egy kedvenc filmet: Édes November, Ősz New Yorkban, A szív hídjai, Távol Afrikától, ezekkel kezdem. Doktor Zsivágó, Napfény íze, Bakancslista, Bagger Vance legendája, Iron Will, Invictus, ezekkel folytatom. Elolvasok egy könyvet, felhívom a barátnőmet, rég látott ismerősömet, rokonomat. Legalább egyszer egy héten sétálok a párommal-lányommal az őszi napsütésben, és esténként a tévével, telefonnal együtt kikapcsoljuk a külvilágot egy kicsit, és csak beszélgetünk a mandula teagőzölgő párája felett.
November van. A hónap, amit nagyon szeretek. Nincs rá különösebb magyarázat, hogy miért.
Szabó Magda könyvével a kezemben leülök a kedvenc fotelembe, és meggyújtok egy mécsest.
Egész hónapban november van...és nagy a csönd bennem.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.