Édes november
Bizonyára mindenkinek van legalább egy kedves hónapja az évben. Az enyém a november.
Az ősz utolsó hónapja, és pár év óta az én egyetlen kedvencem. Nem tudom, hogy mitől és honnan bennem ez a csöndes rajongás, de ott ringatózik a lelkem mélyén.
Talán az őszi táj fáradt, mégis csodás tobzódása, mikor minden aranysárga, bronzbarna meg karamell. A fák az összes levelüket elsírták már, és jó bokáig gázolni a szárazon zörgő avarban.
A parkok ölén hosszan álmodik a pad, és várja, hogy a sétából megfáradtan leüljünk rá. Összébb húzzuk magunkon a kiskabátot, sálat, sapkát kötünk, mert a házak között átsüvít a szél, amikor a barátnőkkel édes melange-ra és forró teára indulunk a sarki kávézóba. Ugyanúgy szeretjük a köddel bélelt reggeleket, mint a 
bíborvörös délutánokat, s az egyre rövidülő nappalok végén jól esik a fűtött szobák melege.
November. Halottak napja, és a megemlékezésé. Minden egyes láng, egy kihunyt mécses levegőbe illanó füstje, az olvadó gyertya után maradt sárguló viasz, a temetőkertek megható csöndjében.
November. Az évnek ebben a hónapjában igyekszem egy kicsit másképp élni. Az első napjától az utolsóig emlékezem, egy perccel többet, mint máskor. Előhívok régi képeket, és nosztalgiázom felettük kicsit. Minden nap – ha csak tehetem – megnézek egy kedvenc filmet: Édes November, Ősz New Yorkban, A szív hídjai, Távol Afrikától, ezekkel kezdem. Doktor Zsivágó, Napfény íze, Bakancslista, Bagger Vance legendája, Iron Will, Invictus, ezekkel folytatom. Elolvasok egy könyvet, felhívom a barátnőmet, rég látott ismerősömet, rokonomat. Legalább egyszer egy héten sétálok a párommal-lányommal az őszi napsütésben, és esténként a tévével, telefonnal együtt kikapcsoljuk a külvilágot egy kicsit, és csak beszélgetünk a mandula teagőzölgő párája felett.
November van. A hónap, amit nagyon szeretek. Nincs rá különösebb magyarázat, hogy miért.
Szabó Magda könyvével a kezemben leülök a kedvenc fotelembe, és meggyújtok egy mécsest.
Egész hónapban november van...és nagy a csönd bennem.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.9.28.
Látszatvilág
Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.
2021.8.22.
Ne gyere közel!
A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.
2021.5.11. 1
A bűvös szív
Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.
2021.4.19.
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.