Édes november


Wolner Annamária  2010.11.5. 5:51

Bizonyára mindenkinek van legalább egy kedves hónapja az évben. Az enyém a november.

Az ősz utolsó hónapja, és pár év óta az én egyetlen kedvencem. Nem tudom, hogy mitől és honnan bennem ez a csöndes rajongás, de ott ringatózik a lelkem mélyén.

Talán az őszi táj fáradt, mégis csodás tobzódása, mikor minden aranysárga, bronzbarna meg karamell. A fák az összes levelüket elsírták már, és jó bokáig gázolni a szárazon zörgő avarban. A parkok ölén hosszan álmodik a pad, és várja, hogy a sétából megfáradtan leüljünk rá. Összébb húzzuk magunkon a kiskabátot, sálat, sapkát kötünk, mert a házak között átsüvít a szél, amikor a barátnőkkel édes melange-ra és forró teára indulunk a sarki kávézóba. Ugyanúgy szeretjük a köddel bélelt reggeleket, mint a bíborvörös délutánokat, s az egyre rövidülő nappalok végén jól esik a fűtött szobák melege.

November. Halottak napja, és a megemlékezésé. Minden egyes láng, egy kihunyt mécses levegőbe illanó füstje, az olvadó gyertya után maradt sárguló viasz, a temetőkertek megható csöndjében.

November. Az évnek ebben a hónapjában igyekszem egy kicsit másképp élni. Az első napjától az utolsóig emlékezem, egy perccel többet, mint máskor. Előhívok régi képeket, és nosztalgiázom felettük kicsit. Minden nap – ha csak tehetem – megnézek egy kedvenc filmet: Édes November, Ősz New Yorkban, A szív hídjai, Távol Afrikától, ezekkel kezdem. Doktor Zsivágó, Napfény íze, Bakancslista, Bagger Vance legendája, Iron Will, Invictus, ezekkel folytatom. Elolvasok egy könyvet, felhívom a barátnőmet, rég látott ismerősömet, rokonomat. Legalább egyszer egy héten sétálok a párommal-lányommal az őszi napsütésben, és esténként a tévével, telefonnal együtt kikapcsoljuk a külvilágot egy kicsit, és csak beszélgetünk a mandula teagőzölgő párája felett.

November van. A hónap, amit nagyon szeretek. Nincs rá különösebb magyarázat, hogy miért. Szabó Magda könyvével a kezemben leülök a kedvenc fotelembe, és meggyújtok egy mécsest.

Egész hónapban november van...és nagy a csönd bennem.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.