Édes november


Wolner Annamária  2010.11.5. 5:51

Bizonyára mindenkinek van legalább egy kedves hónapja az évben. Az enyém a november.

Az ősz utolsó hónapja, és pár év óta az én egyetlen kedvencem. Nem tudom, hogy mitől és honnan bennem ez a csöndes rajongás, de ott ringatózik a lelkem mélyén.

Talán az őszi táj fáradt, mégis csodás tobzódása, mikor minden aranysárga, bronzbarna meg karamell. A fák az összes levelüket elsírták már, és jó bokáig gázolni a szárazon zörgő avarban. A parkok ölén hosszan álmodik a pad, és várja, hogy a sétából megfáradtan leüljünk rá. Összébb húzzuk magunkon a kiskabátot, sálat, sapkát kötünk, mert a házak között átsüvít a szél, amikor a barátnőkkel édes melange-ra és forró teára indulunk a sarki kávézóba. Ugyanúgy szeretjük a köddel bélelt reggeleket, mint a bíborvörös délutánokat, s az egyre rövidülő nappalok végén jól esik a fűtött szobák melege.

November. Halottak napja, és a megemlékezésé. Minden egyes láng, egy kihunyt mécses levegőbe illanó füstje, az olvadó gyertya után maradt sárguló viasz, a temetőkertek megható csöndjében.

November. Az évnek ebben a hónapjában igyekszem egy kicsit másképp élni. Az első napjától az utolsóig emlékezem, egy perccel többet, mint máskor. Előhívok régi képeket, és nosztalgiázom felettük kicsit. Minden nap – ha csak tehetem – megnézek egy kedvenc filmet: Édes November, Ősz New Yorkban, A szív hídjai, Távol Afrikától, ezekkel kezdem. Doktor Zsivágó, Napfény íze, Bakancslista, Bagger Vance legendája, Iron Will, Invictus, ezekkel folytatom. Elolvasok egy könyvet, felhívom a barátnőmet, rég látott ismerősömet, rokonomat. Legalább egyszer egy héten sétálok a párommal-lányommal az őszi napsütésben, és esténként a tévével, telefonnal együtt kikapcsoljuk a külvilágot egy kicsit, és csak beszélgetünk a mandula teagőzölgő párája felett.

November van. A hónap, amit nagyon szeretek. Nincs rá különösebb magyarázat, hogy miért. Szabó Magda könyvével a kezemben leülök a kedvenc fotelembe, és meggyújtok egy mécsest.

Egész hónapban november van...és nagy a csönd bennem.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16