Egy szakítás után


Poór Marianna  2016.1.7. 1:17

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

„Like any hot-blooded woman
I have simply wanted an object to crave
But you, you are not allowed
You are uninvited”
(Alanis Morisette: Uninvited)


Egy szakítás után kedvenc utcák, kávézók, filmek, csontig hatoló dalok kerülnek tiltólistára. Az életünk egy aknamező és bármennyire is megfontoltan irányítjuk lépteinket és érzelmeinket, aknákra futunk, amik működésbe lépnek alattunk. Időt és energiát nem spórolva, lábujjhegyen térképezzük fel a várost, biztonságos helyeket keresve. És amikor megkönnyebbülten sóhajtunk fel egy-egy veszélytelen utcához érve, megakad a szemünk egy kávéscsészén, amin mintha feltűnne kedvesünk ujjlenyomata, bár most valaki más kulcsolja azt át az ujjaival. Még mielőtt észbe kapunk, hogy egy kicsit is felkészüljünk: egy újabb robbanás. Biztonságban leszünk még valaha, vagy az életünk innentől kezdve háborús övezetté válik?


Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként, hogy aztán a másnapok fekete-fehér valóságában lélektelen bábuként próbáljuk hatástalanítani az érzelmi aknákat magunk körül. Ha lelki válságainkat egy objektív skálán mérnénk, vajon mi határozná meg a mért érteket? Talán a tévedés okozta düh, hogy a térképünk útvonalát pontosan követve mégis és újra zsákutcához értünk? A sértett önérzetünk, aki hisztérikusan ragaszkodik az illúzióink biztonságos, de zsákutcákkal teli világához? És bár kizárólag rajtunk múlik, ráfordulunk-e egy kevesebb érzelmi buktatóval kirakott útra, mégis ragaszkodunk önámításaink útvesztőjéhez, ahol megkönnyebbülten vesszük tudomásul: mindig lesz valaki, aki még tőlünk is sötétebb. Az árnyékunk.

Egy szakítás után rajtunk múlik, hogyan lépünk tovább. Drogossá válhatunk és a díler után kutathatunk, aki egy kis adaggal is, de csillapítja függőségünket. Ugyanakkor eldönthetjük, hogy elég volt az érzelmi narkós szerepből, és nem kuncsorgunk tág pupillákkal az után a szerelemadag után, amit a dílerünk mérnöki precizitással mért ki: nincs több anyagom számodra. Vajon fel vagyunk készülve a leszokásra vagy egyszerűen érzelmi mazochisták vagyunk, akik jobban érzik magukat a zsákutcákban? Az igazira várunk vagy mindig újabb és újabb igazira? Minden új zsákutca az életünkben mindemellett állandó mozgás, a mozgás változás, a változás az élet. Az élet pedig mi magunk vagyunk. És bár a folyóvízben soha nem láthatjuk olyan tisztán körvonalazódni arcunkat, mint egy állóvízben, mi, a nyughatatlanok, a folyókban hiszünk. Talán épp a nyughatatlanságunk szórja az aknákat lépteink alá, amik elkerülhetetlenül szednek darabjainkra időnként. Egy röpke pillanat erejéig az új arcunk tükröződik vissza ránk a folyó felszínéről. Tudjuk, nincs végállomás. Kellenek a hullámok és a sodrás. Elmerülni, és felbukni.

Egy újabb szakítás utáni reggel. Kilépek az utcára. Valami más, mint tegnap. Mosolygok a felismerésen: bébi, túl vagyok rajtad!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.