Elvan a celeb, ha játszik
Évek óta ugyanaz a véleményem a reality műsorok szereplőiről.
S hogy akkor miért kísérem figyelemmel? Azért, hogy lássam, mi mindenre képes az ember a pénzért, autóért, házért, utazásért. Rádöbbentem, hogy mindenre, vagyis olyan dolgokra, amely miatt gyakran szégyenkezem a női nem nevében, bár ha jól belegondolok, a férfiak is megérik a pénzüket. A televíziós csatornák saját profitjukkal törődve, cenzúrázás nélkül ontják magukból a „szemetet", sztárolják az emberiség legprimitívebb rétegeit. Azért őket, mert egy ilyen műsorba csak azok jelentkeznek, akiknek nincsenek gátlásaik. Pucéran mászkálnak a kamera előtt, részegen minősíthetetlenül viselkednek, s nem riadnak vissza a leszbikus jelenetektől sem.
Tudom, hogy épp emiatt választják ki épp azt a tizenvalahány embert, mert ez az alpári viselkedés az, ami a nézőt a képernyő elé szegezi. Az unalmas emberek hamar kikerülnek, nem vehetik fel a versenyt az extravagáns figurákkal, akik azért veszélyesek, mert a képernyő előtt ülő gyerekek elhiszik róluk, hogy a tehetségük révén jutottak a műsorba, hogy az a trendi, ahogy ők viselkednek.
Soha nem értettem, mi vesz rá ismert embereket arra, hogy a képernyő előtt „megőrüljenek”. Szerintem szomorú, hogy nem létezik az a határ, amire rámondják: „Ezt azért mégsem!”
A lényeg az, ők bármit elvállalnak pénzért, még azt is, hogy a saját fejükhöz verjék a nyers tojást, arccal sárban tocsogjanak, s még a trutyiba is belenyúlnak, mi meg bármit megnézünk, mert az ilyen baromságokat mindennél jobban szeretjük. Ez kell nekünk, ez jó nekünk, röhögni a kúszó-mászó, önmagukat megalázó celebbohócokon. Már aki tud nevetni. Nekem nem sikerült, s harminc másodpercnél tovább még egyszer sem sikerült figyelemmel kísérnem. Én ettől a műsortól kezdek megőrülni. Meg azoktól, akik ilyen műsorral etetik a pór népet.
Ugye, nem ez kell nekünk? Ugye, ennyire nem vagyunk igénytelenek?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.