Elvan a celeb, ha játszik
Évek óta ugyanaz a véleményem a reality műsorok szereplőiről.
S hogy akkor miért kísérem figyelemmel? Azért, hogy lássam, mi mindenre képes az ember a pénzért, autóért, házért, utazásért. Rádöbbentem, hogy mindenre, vagyis olyan dolgokra, amely miatt gyakran szégyenkezem a női nem nevében, bár ha jól belegondolok, a férfiak is megérik a pénzüket. A televíziós csatornák saját profitjukkal törődve, cenzúrázás nélkül ontják magukból a „szemetet", sztárolják az emberiség legprimitívebb rétegeit. Azért őket, mert egy ilyen műsorba csak azok jelentkeznek, akiknek nincsenek gátlásaik. Pucéran mászkálnak a kamera előtt, részegen minősíthetetlenül viselkednek, s nem riadnak vissza a leszbikus jelenetektől sem.
Tudom, hogy épp emiatt választják ki épp azt a tizenvalahány embert, mert ez az alpári viselkedés az, ami a nézőt a képernyő elé szegezi. Az unalmas emberek hamar kikerülnek, nem vehetik fel a versenyt az extravagáns figurákkal, akik azért veszélyesek, mert a képernyő előtt ülő gyerekek elhiszik róluk, hogy a tehetségük révén jutottak a műsorba, hogy az a trendi, ahogy ők viselkednek.
Soha nem értettem, mi vesz rá ismert embereket arra, hogy a képernyő előtt „megőrüljenek”. Szerintem szomorú, hogy nem létezik az a határ, amire rámondják: „Ezt azért mégsem!”
A lényeg az, ők bármit elvállalnak pénzért, még azt is, hogy a saját fejükhöz verjék a nyers tojást, arccal sárban tocsogjanak, s még a trutyiba is belenyúlnak, mi meg bármit megnézünk, mert az ilyen baromságokat mindennél jobban szeretjük. Ez kell nekünk, ez jó nekünk, röhögni a kúszó-mászó, önmagukat megalázó celebbohócokon. Már aki tud nevetni. Nekem nem sikerült, s harminc másodpercnél tovább még egyszer sem sikerült figyelemmel kísérnem. Én ettől a műsortól kezdek megőrülni. Meg azoktól, akik ilyen műsorral etetik a pór népet.
Ugye, nem ez kell nekünk? Ugye, ennyire nem vagyunk igénytelenek?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.