Elvan a celeb, ha játszik
Évek óta ugyanaz a véleményem a reality műsorok szereplőiről.
S hogy akkor miért kísérem figyelemmel? Azért, hogy lássam, mi mindenre képes az ember a pénzért, autóért, házért, utazásért. Rádöbbentem, hogy mindenre, vagyis olyan dolgokra, amely miatt gyakran szégyenkezem a női nem nevében, bár ha jól belegondolok, a férfiak is megérik a pénzüket. A televíziós csatornák saját profitjukkal törődve, cenzúrázás nélkül ontják magukból a „szemetet", sztárolják az emberiség legprimitívebb rétegeit. Azért őket, mert egy ilyen műsorba csak azok jelentkeznek, akiknek nincsenek gátlásaik. Pucéran mászkálnak a kamera előtt, részegen minősíthetetlenül viselkednek, s nem riadnak vissza a leszbikus jelenetektől sem.
Tudom, hogy épp emiatt választják ki épp azt a tizenvalahány embert, mert ez az alpári viselkedés az, ami a nézőt a képernyő elé szegezi. Az unalmas emberek hamar kikerülnek, nem vehetik fel a versenyt az extravagáns figurákkal, akik azért veszélyesek, mert a képernyő előtt ülő gyerekek elhiszik róluk, hogy a tehetségük révén jutottak a műsorba, hogy az a trendi, ahogy ők viselkednek.
Soha nem értettem, mi vesz rá ismert embereket arra, hogy a képernyő előtt „megőrüljenek”. Szerintem szomorú, hogy nem létezik az a határ, amire rámondják: „Ezt azért mégsem!”
A lényeg az, ők bármit elvállalnak pénzért, még azt is, hogy a saját fejükhöz verjék a nyers tojást, arccal sárban tocsogjanak, s még a trutyiba is belenyúlnak, mi meg bármit megnézünk, mert az ilyen baromságokat mindennél jobban szeretjük. Ez kell nekünk, ez jó nekünk, röhögni a kúszó-mászó, önmagukat megalázó celebbohócokon. Már aki tud nevetni. Nekem nem sikerült, s harminc másodpercnél tovább még egyszer sem sikerült figyelemmel kísérnem. Én ettől a műsortól kezdek megőrülni. Meg azoktól, akik ilyen műsorral etetik a pór népet.
Ugye, nem ez kell nekünk? Ugye, ennyire nem vagyunk igénytelenek?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.