Emberségből elégtelen


Jády Mónika  2006.11.4. 20:26

Egy lány rosszul lett a buszban – senki sem próbált segíteni neki…

Nemrégiben fültanúja voltam egy húsz év körüli lány telefonbeszélgetésének. Épp azt mesélte valakinek, hogy (betegségéből kifolyólag) reggel rosszul lett a buszban. Mindenki őt bámulta, de senki nem próbált neki segíteni rajta, még csak meg sem kérdezték őt, mit tehetnének…

-- Ezentúl én sem segítek senkinek soha többé – mondta keserűen. (De, ha jólelkű, bizonyára nem gondolhatta komolyan.)

El tudtam képzelni, mit érezhetett ez a lány, és dühös voltam mindazokra, akik tétlenül nézték a segítségre szorulót. Ugyanígy tehetetlen dühöt éreztem, amikor pár évvel ezelőtt azt a hírt olvastam az újságban, hogy a szlovák fővárosban (az egyik kórház közelében) az utcán fekve hagytak meghalni egy bácsit. Az elegánsan felöltözött idős úr az egészségügyi intézménybe tartott, de útközben rosszul lett, és összeesett. Ki tudja, hányan mentek el mellette közönyösen…?

És ugyanígy nyomást éreztem a gyomromban, amikor egy ismerősömtől azt hallottam, hogy az egyik fővárosi tömegközlekedési eszközön, amikor egy diáklány észrevette, hogy épp kirabolták, mindenki úgy tett, mintha mi sem történt volna. A lány sírva követelte vissza az iratait és a pénztárcáját a mellette álló zsebestől, aki közben már nyilván lepasszolta a zsákmányt a bűntársainak. Szemfüles ismerősöm ki is szúrta a másik két gyanús alakot, és a többi utas segítségét kérte, hogy ne engedjék őket leszállni. Kérése azonban süket fülekre talált. (Mellesleg dugig volt a busz, és nem egy keménykötésű fiatal férfi utazott rajta, aki feltartóztathatta volna a két, ajtó felé tolakodó suhancot, amíg rendőrt nem hívnak.) A busz a megállóhoz ért, az ajtó kinyílt, és már ott sem voltak a tolvajok.

Teljesen lehangolódtam, ahogy eszembe jutottak ezek a történetek. Ennyire nem törődünk egymással?!

De aztán eszembe jutott egy pozitív példa is. Egy téli délutánon a buszmegállóba érve egy földön fekvő bácsit láttam, aki körül többen is guggoltak. Az egyikük – egy fiatalember – azonnal hívta a mentőket, valaki más a vérző fejű bácsit kérdezgette, és vigyázott a táskáira. Elég sokáig kellett várni a mentőre, de nem hagyták magára a szerencsétlenül járt öreget. Sőt, amikor végre megérkeztek a mentősök, az őket hívó fiatalember szóvá is tette, hogy hol voltak ilyen sokáig, már csak az hiányzik, hogy a bácsi még meg is fázzon!

Lám, mégis vannak még jó emberek! Ám sokszor úgy tűnik, mintha többen lennének azok, akiket hidegen hagy mások kiszolgáltatottságának, szenvedésének látványa. Vajon eszükbe jut néha: mi lenne, ha ők vagy valamelyik családtagjuk kerülne hasonló helyzetbe?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1