Emlékképek


Nagy Erika  2011.8.17. 3:49

A horoszkópomat olvasva elmosolyodtam a minap.

Fura volt olvasni a sorokat, melyek szerint hihetetlen pásztorórák, érzelemdús esték és szenvedélyek elsöprő vihara vár rám.

Piha, ez nem semmi, gondoltam, csak a férjem meg ne tudja! Az, aki több mint harminc éve házasságban él, nem éppen a legilletékesebb arra, hogy magáénak vallja a jóslatot. Nem törekszem kicsapongásra, házasságtörésre. Ha szabad lennék, talán még örülnék is neki, de így, férjjel a nyakamon? Dereng valami, hogy szép dolog a szerelem, és ha nagyon megerőltetem magam, vannak még emlékeim. Ha a memóriám sem csal, szerelmes is voltam. Egyszer. Vagy kétszer. Talán háromszor is. Hű, de jó volt! Repdestem, mint a madár, kivirultam, de sajnos ködfátyol is borult a szememre. A szakítás már nem volt annyira jó, de túléltem mindannyiszor.

A vagány srácokat szerettem, azokat, akik eltértek az átlagostól. De csak addig, amíg nem kezdtem azon gondolkodni, hogy egy ilyen típussal lehet-e családról álmodozni? Tud-e felelősségteljesen viselkedni? Majd rájöttem, hogy nem. Az ilyen természettel megáldott srácok szeretik a lányokat, azt pedig még annál is jobban, ha sok van belőlük. Na nem külön-külön, hanem egyszerre. Mikor észrevettem az ilyen árulást, mindig én mondtam ki, hogy vége. Még akkor is, ha kicsit belehaltam, bár nem sokáig nyaldostam a sebeimet. Drága jó édesanyám meg is jegyezte, amikor az utolsó udvarlómat (sic! ez a férjem volt) megismerte, hogy „nagyon remélem, hogy ez már az utolsó lesz“! Hogy mi történt, ma sem tudom, de tényleg ő volt az utolsó.

Az államalapító Szent István ünnepén esküvőre készül a család. Örömanya leszek. Kisebbik fiam áll az oltár elé élete párjával, akiért talán még a csillagokat is lehozná az égről. Vagy nem. De az, hogy szereti, nyilvánvaló, mert különben nem szánta volna el magát, nem vágyna arra, hogy most és mindörökké. Nem hirtelen ötlet, nyolc év van mögöttük. Ennyi idő nyilván elég ahhoz, hogy eldöntsék, együtt indulnak-e el a közös úton, vagy az ipszilon elágazásnál az egyik jobbra, a másik pedig balra tér le. Nem lesz rongyrázás, szűk családi körben ünnepelünk. Sokan rákérdeznek a miértre. Miért ne? Mit ad az egy párnak, ha nagy a lakodalom? Boldogabbak lesznek? A legkevésbé. Nem álltam öntörvényű esküvőszervezőnek, nem szólok a dolgok menetébe. Ez a fiatalok napja lesz. Fontos, hogy az esküvő mindkettőjük egyéniségét, ízlését tükrözze.

Most már csak egyre vágyom. Arra, hogy beérjen szerelmük gyümölcse, és kezembe vehessem a második unokámat. Addig pedig igyekszem megtalálni a kiskaput, ahol elintézik majd nekem, hogy lány legyen. Két fiam van, most két lányunokára vágyom. Így lenne teljes az életem. Hogy mi lesz, ha fiú lesz? Nem is tudom, nem is tudom. Mint ahogy azt sem, miként fogja elviselni a túláradó nagyanyai szeretetemet. Naná, hogy őt is imádni fogom, és majd csak megszokja...$



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.