Eső


Póda Erzsébet  2011.4.8. 5:28

Esik az eső. Rendületlenül kopog az ablakpárkányon.

Még ki se nyitom a szeme, de már rossz kedvem van. Hallom, hogy esik. Utálom, ha esik az eső! Nem bírok felkelni, amikor reggel borult az ég, szürke és egyhangú minden. Olyankor semmi se sikerül. Kiesik a kezemből a fésű, a kávét ott felejtem a tűzhelyen, és a pirítóst is elégetem. Induláskor a kulcsot majdnem benne hagyom a zárban, belülről, és megbotlom a lépcsőn.

A buszmegállónál mindenki undokul méregeti a másikat. Vagy rá se néz. A szemük elszűkül, mintha hétágra sütne a nap. Pedig a nap valahol messze a felhők mögött bujkál. A buszban kiráz a hideg, ahogy hozzám préselődnek a rossz szagú idegenek. Visszatartom a lélegzetemet, de ez nem működik sokáig. Kabátomba rejtem az orrom, onnan szívok némi levegőt, hogy meg ne fulladjak, miközben légszomj kínoz.

Amint a járdán sietek, elhajt mellettem egy autó, és rám fröcsköli a koszos, sáros pocsolya vizét. Feszülten szedem a lábam, hogy mielőbb beérjek a munkahelyemre. Az irodában nincs meleg, a fűtés épp ma romlott el. Ez nem lehet igaz! Nincs hova teregetnem ázott kabátomat, és a nedves nadrágom is egyre idegesítőbb. Érkeztemre a kolléganőm panaszáradatba kezd.

Egyedül szeretnék lenni, csöndben, nem akarom hallani mások siránkozását, nem érdekel a mások baja! Nekem is van épp elég problémám. Az autóm elromlott, a hűtőm üres, a lakást ki kéne takarítani. A fiúm undok volt velem tegnap is, az anyám egyfolytában dirigál, az apám egy unalmas alak, a főnököm egy kiállhatatlan egoista majom.

Alig várom, hogy hazaérjek! És tessék: még otthon sincs nyugalmam. A „kedvesem” rajtam lóg – azt meséli, milyen rossz napja volt ma. Mi minden nem sikerült, és milyen utálatosak az emberek. Aztán meg azzal jön, hallgassam meg ezt a zenét, meg azt a zenét, mert neki mennyire tetszik, és azt javasolja, hogy együnk pattogatott kukoricát. Utálom a zenét, amit hallgat, és a pattogatott kukoricát is! Most éppen csöndet akarok! Különben is, hány éve vagyunk már együtt, és még mindig nem fogja fel, hogy teljesen különbözik az ízlésünk!

És az kit érdekel, hogy nekem milyen rossz napom volt ma?!

Mindig mindent elront ez a kiállhatatlan eső!

* * *

De jó! Ma reggel arra ébredtem, hogy az ablakpárkányon kopog az eső! Mint a zongora billentyűi: ta, ta-tam, ti, ti-tim... ti-ta-tim... Belebújok a puha frottírköpenyembe, s a konyhába megyek, hogy főzzek magamnak egy finom reggeli kávét. Nincs itthon friss zsömle, és nincs kedvem lemenni a boltba, inkább pirítóst készítek magamnak anyukám príma eperdzsemével.

Juj, de fúj a szél! Még az esernyőmet is kifordította! Nem baj, az ernyőt a táskámba teszem, kapucnit húzok, így is jó. Ha kicsit melegebb lenne, kapucni se kéne, hadd ázzon a hajam! Az esővíz hajnövesztő. Legalábbis nagymamám mindig azt mondta: a langyos esővíz növeszti és erősíti a hajat. Az már régen volt – ma már ki tudja, mi mindent tartalmaz, de én akkor is szeretem, ha langyos eső áztatja a hajamat.

Mindenki panaszkodik. A jobb oldali kolléganőm szerint ő a világ legboldogtalanabb embere, hiszen elvált és egyedül neveli gyermekét. Szerinte az élet nem élet férfi nélkül. Pedig szép lakása van, ügyesen szervezi az életét, és két hete léptették elő. A bal oldali kolléganőm a férjére panaszkodik. A főnököm ma mindenkivel ordibál, velem is. Biztos valami gond lehet a magánéletével, mert hogy a részleg a munkáját ezen a héten jól végezte, azt neki is látnia kell! Mindenkinek főzök egy finom teát. Csak néznek, aztán lassan elcsendesedik az iroda.

Anyukám hív, hogy fáj a dereka, utálja az esőt, és már nem bírja tovább, hogy apu két hete minden nap zsíros kenyeret reggelizik lilahagymával. Mondom neki, hogy vegye elő a fiókból a gyógynövényes krémet és kenje be a derekát. Lehet, hogy apunak B-vitamin hiánya van, azért kívánja annyira a hagymát. Csavarjon rá egy kis citromot, akkor nem lesz olyan erős a szaga...

Hazamegyek. A szobám üresen és kicsit rendetlenül vár. Megetetem a halakat az akváriumban, mert reggel elfelejtettem. Rendet rakok, készítek magamnak finom vegyes salátát meg illatos bergamottos teát, és felteszem a kedvenc zenémet. Bekapcsolom a mosógépet, majd a számítógép elé ülök, megnézem a leveleimet, és jegyzetet írok a blogomba. Kiteregetek, majd lezuhanyozok. Jó forró vizet engedek. Fürdés után egy pohár vörösbort töltök magamnak, és az ágyamba fekszem. Olvasok egy órát, majd lekapcsolom a lámpát. Hallom, hogy a szomszéd lakásban még mindig ordít a tévé. Egy ismerősöm szerint azért hagyják az emberek a tévét éjjeleken át bekapcsolva, mert félnek egyedül, félnek a gondolataiktól. Anyukám is mindig hangosan hallgatja a rádiót. Azt mondja, a csönd megőrjíti. Pedig csak a csöndben halljuk meg a belső hangot, s a csöndben jelentkeznek a nagy felismerések.

Én nem félek egyedül, és a gondolataimat is meg merem hallani.

Meg azt is hallom, ahogy az ablakpárkányon rendületlenül kopog az eső: ta, ta-tam, ti, ti-tim... ti-ta-tim... De jó kis ritmus! Egészen álomba ringató...



Hozzászólások

Silvia, 08. 04. 2011 12:59:25 esö
Mindkét irás nagyon megfogott...az elsö azért, mert a puszta valóságot tükrözi...a második a kiegyensúlyozottságot. Amikor szomjasak vagyunk...automatikusan iszunk. A természetnek meg kell várnia, míg elered az esö...Gondoljunk arra, mennyi növény, kis virág, fa, és vadon elö állat örül az esönek...nekünk csak ki kell nyitnunk az esernyönket, vagy felhúzni a kapucnit...és részt venni az életünkben. A jelenben, az esöben...Örülni mások örömének.
zita, 09. 04. 2011 23:09:11
csodalatos!!!
@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.