Esőlány


Puha Andrea  2010.6.12. 5:43

Van az a pillanat, mikor a vihar kitombolta magát, még kicsit csepereg, s a lépcsőn ülve érezni lehet: születőben a szivárvány.

Olyankor jönnek a gondolatok. Rólam, másokról, a világról.

Néha tombolok mint a vihar, néha heves vagyok mint a zápor, néha pedig behúzódom a napernyő alá. És próbálok rájönni, hogy melyik is vagyok igazán én. Aztán rájövök, hogy mind én vagyok: az esőlány. Mert az eső megszületik, esni kezd, néha csepereg, néha zuhog, néha harmatként megpihen. Felszárad, átalakul, társul a nappal és szivárvánnyá válik. Társul a felhőkkel, és hóként hull a földre. Máskor jégként koppan a házak tetején. Folyamatosan változik, sokszor meglepődve önmagán.

Emlékszem, kiskoromban néztem az ablakból, ahogy zuhog. Számoltam a villámokat, és imádtam a vihart. Imádom most is. Megnyugtat. Magamat látom benne: azt, amilyen lennék, ha nem fognám vissza magam, egy cseppet sem. Emlékszem, egyszer kirohantam esernyőstül az udvarra. S mivel elégedetlen voltam a csapadékmennyiséggel, beálltam az eresz alá. Figyeltem, ahogy csurog a víz az esernyőm széléről, és vadul örültem. Átázott a cipőm, csurgott a víz a nyakamba is, de csak egyre nevettem. Viháncolni támadt kedvem, és viháncoltam is. Elázottan, esernyőstül, ész nélkül.

Pár hete egy városban kapott el a vihar. Szomorú, szél tépázta fűzfák között futottunk barátnőmmel, mikor leszakadt az ég. Majdnem úgy éreztem, mintha az utcán úsznék, és visítottunk, hogy ilyen nincs! Hahotázva futottunk fedezékbe, onnan néztük az ítéletidőt. Beszívtam a föld ázott szagát, majd leültünk az esernyőm romjaira. Tökmagoztunk, vihorásztunk, néha kifutottam az esőbe. Egy idő után alábbhagyott a zuhogás, sőt, lassan elállt, de mi nem siettünk. Úgy nézhettünk ki a piros esernyővel a fenekünk alatt, és a körülöttünk szétszórt tökmaghéjakkal, mint a csövesek. Pedig csak szabadok voltunk.

Visszafele ismét rákezdett az eső. Nem futottunk, lassan, komótosan sétáltunk a kihalt utca közepén. A piros esernyőt valahol elhagytam.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2