Esőlány


Puha Andrea  2010.6.12. 5:43

Van az a pillanat, mikor a vihar kitombolta magát, még kicsit csepereg, s a lépcsőn ülve érezni lehet: születőben a szivárvány.

Olyankor jönnek a gondolatok. Rólam, másokról, a világról.

Néha tombolok mint a vihar, néha heves vagyok mint a zápor, néha pedig behúzódom a napernyő alá. És próbálok rájönni, hogy melyik is vagyok igazán én. Aztán rájövök, hogy mind én vagyok: az esőlány. Mert az eső megszületik, esni kezd, néha csepereg, néha zuhog, néha harmatként megpihen. Felszárad, átalakul, társul a nappal és szivárvánnyá válik. Társul a felhőkkel, és hóként hull a földre. Máskor jégként koppan a házak tetején. Folyamatosan változik, sokszor meglepődve önmagán.

Emlékszem, kiskoromban néztem az ablakból, ahogy zuhog. Számoltam a villámokat, és imádtam a vihart. Imádom most is. Megnyugtat. Magamat látom benne: azt, amilyen lennék, ha nem fognám vissza magam, egy cseppet sem. Emlékszem, egyszer kirohantam esernyőstül az udvarra. S mivel elégedetlen voltam a csapadékmennyiséggel, beálltam az eresz alá. Figyeltem, ahogy csurog a víz az esernyőm széléről, és vadul örültem. Átázott a cipőm, csurgott a víz a nyakamba is, de csak egyre nevettem. Viháncolni támadt kedvem, és viháncoltam is. Elázottan, esernyőstül, ész nélkül.

Pár hete egy városban kapott el a vihar. Szomorú, szél tépázta fűzfák között futottunk barátnőmmel, mikor leszakadt az ég. Majdnem úgy éreztem, mintha az utcán úsznék, és visítottunk, hogy ilyen nincs! Hahotázva futottunk fedezékbe, onnan néztük az ítéletidőt. Beszívtam a föld ázott szagát, majd leültünk az esernyőm romjaira. Tökmagoztunk, vihorásztunk, néha kifutottam az esőbe. Egy idő után alábbhagyott a zuhogás, sőt, lassan elállt, de mi nem siettünk. Úgy nézhettünk ki a piros esernyővel a fenekünk alatt, és a körülöttünk szétszórt tökmaghéjakkal, mint a csövesek. Pedig csak szabadok voltunk.

Visszafele ismét rákezdett az eső. Nem futottunk, lassan, komótosan sétáltunk a kihalt utca közepén. A piros esernyőt valahol elhagytam.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.