Esőlány
Van az a pillanat, mikor a vihar kitombolta magát, még kicsit csepereg, s a lépcsőn ülve érezni lehet: születőben a szivárvány.
Olyankor jönnek a gondolatok. Rólam, másokról, a világról.
Néha tombolok mint a vihar, néha heves vagyok mint a zápor, néha pedig behúzódom a napernyő alá. És próbálok rájönni, hogy melyik is vagyok igazán én. Aztán rájövök, hogy mind én vagyok: az esőlány. Mert az eső megszületik, esni kezd, néha csepereg, néha zuhog, néha harmatként megpihen. Felszárad, átalakul, társul a nappal és szivárvánnyá válik. Társul a felhőkkel, és hóként hull a földre. Máskor 
jégként koppan a házak tetején. Folyamatosan változik, sokszor meglepődve önmagán.
Emlékszem, kiskoromban néztem az ablakból, ahogy zuhog. Számoltam a villámokat, és imádtam a vihart. Imádom most is. Megnyugtat. Magamat látom benne: azt, amilyen lennék, ha nem fognám vissza magam, egy cseppet sem. Emlékszem, egyszer kirohantam esernyőstül az udvarra. S mivel elégedetlen voltam a csapadékmennyiséggel, beálltam az eresz alá. Figyeltem, ahogy csurog a víz az esernyőm széléről, és vadul örültem. Átázott a cipőm, csurgott a víz a nyakamba is, de csak egyre nevettem. Viháncolni támadt kedvem, és viháncoltam is. Elázottan, esernyőstül, ész nélkül.
Pár hete egy városban kapott el a vihar. Szomorú, szél tépázta fűzfák között futottunk barátnőmmel, mikor leszakadt az ég. Majdnem úgy éreztem, mintha az utcán úsznék, és visítottunk, hogy ilyen nincs! Hahotázva futottunk fedezékbe, onnan néztük az ítéletidőt. Beszívtam a föld ázott szagát, majd leültünk az esernyőm romjaira. Tökmagoztunk, vihorásztunk, néha kifutottam az esőbe. Egy idő után alábbhagyott a zuhogás, sőt, lassan elállt, de mi nem siettünk. Úgy nézhettünk ki a piros esernyővel a fenekünk alatt, és a körülöttünk szétszórt tökmaghéjakkal, mint a csövesek. Pedig csak szabadok voltunk.
Visszafele ismét rákezdett az eső. Nem futottunk, lassan, komótosan sétáltunk a kihalt utca közepén. A piros esernyőt valahol elhagytam.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.
Gondolatok az ünnep előtt
Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...
2019.12.22. 23
Karácsonyi versek
Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.
2019.12.12.