Év végi tükörbe nézés
Ha év vége, akkor számvetés.
De előbb elcsodálkozom azon, hogy: „Jééé, ilyen hamar eltelt ez az év!” Is... Kiperegtek a napok, hónapok az ujjaim közül és kezdődik a következő év. Amikor mindenki tiszta lappal indít. Egy vadonatúj, üres lappal, amit nem firkált össze senki. Egyelőre. Viszont az új év, új élet miatt érzett örömködés előtt érdemes végiggondolni az előzőt. Az eredményeket, a kudarcokat, a nem sikerült élményeket, a harcokat, melyekbe belebuktam, a csatákat, melyeket megnyertem, az új barátságokat, az elvesztett szerelmeket, az utazásokat, a találkozásokat, a veszteségeket.
A számvetés nem azért fontos, hogy a színes-szagos női magazinoknak legyen cikktémájuk. Nem azért, hogy az elmúlt év eredményeiről meg lehessen interjúvolni celebjeinket, hanem ahhoz elengedhetetlen, hogy a következő év eredményesebb legyen. Még eredményesebb.
Nem szégyellem, ha valami nem sikerült, ha esetleg több negatív, mint pozitív dolog történt velem. Az viszont igenis szégyellnivaló, ha valaki nem hajlandó tükörbe nézni és önkritikát gyakorolni. Az ilyen ember gyáva és lusta. Ha ilyen lennék, csak egy alapos fejmosás után lennék hajlandó szóba állni önmagammal. Talán még veszekednék is, üvöltöznék, törnék-zúznék. Nagyon mérges lennék magamra. Tudom mekkora harc legyőzni a saját gyávaságomat és objektíven tekinteni saját tetteimre, viselkedésemre, az érzéseimre. Nem hiszek se a horoszkópokban, se az univerzum teremtő erejében, és semmilyen ezoterikus irányzatnak nem vagyok a követője. Sokkal inkább az ember önbecsülésében hiszek, az mindennek a kiindulópontja. Hogy jóban legyünk saját magunkkal. Ezzel kell foglalkozni mindenekelőtt, hogy az életünk könnyebb és boldogabb legyen. Ha pedig jóban vagyok önmagammal, akkor nem félek számvetést készíteni, nem félek kemény kritikákkal illetni saját magamat.
És csak ezután jöhetnek a fogadalmak. A takarítás után jöhet a csinosítgatás. Szeretek fogadalmakat tenni, a vadonatúj naptáramat teleírni tervekkel. Mindenkinek más a módszere: én az éves, nagyszabású terveket lebontom kisebb lépésekre, úgy sokkal könnyebb teljesíteni. Nem beszélve arról, hogy nem csak év végén, hanem hónapról hónapra, hétről hétre érhetnek sikerélmények, melyek után természetesen nem felejtem el megjutalmazni magam. Egy új ruhával, egy tábla csokival, egy izgalmas kirándulással, egy frissítő masszázzsal.
A kitartás mintaszobrát nem rólam mintázták. Ez jellemhiba. Gyenge az akaraterőm. Ezt tudva csakis kemény kézzel és rövidre fogott pórázzal érhetem el azt, hogy 2011-ben még több pipa kerüljön a lista tételei mellé. Hogy kitartóan, lépésről lépésre érjem el a célokat, amiket év elején kitűztem magamnak. Hogy a fogadalomtétel ne egy újabb kudarcélmény legyen.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2022.9.15.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2