Fejezd már be!


Orbán Viktória  2008.9.12. 15:47

Hogy mit? A hangoskodást, az állandó (magán) telefonálgatást, a panaszkodást, pletykálást, járkálást…

Ugye, milyen bosszantó, amikor minden nap újra és újra ezeket a problémákat kell átélnünk? Nevezetesen a kollégáink viselkedését, hóbortjait, furcsa szokásait. Néha bizony nekem is az idegeimre megy. Az egyik kolléganőm például ha kell, ha nem a telefonon lóg és intézi családi, baráti és egyéb magánügyeit. Egyfolytában arra kényszerülök, hogy az állandó háborgását, panaszkodását, vagy épp a legújabb pletykáját hallgassam, amely állandó háttérzajként zúdul rám. A másiknak valami hihetetlen módon idegesítő, üvöltő rockzenész kiabál a telefonjából, akárhányszor megcsördül. Ez még idegesítőbb, ha elmegy valahova és a telefonját az íróasztalán hagyja. A harmadik állandóan fütyörészik, és az iroda végéből kiabál előre információért, ahelyett, hogy elsétálna az illetőig, és megkérdezné, amit akar.

És ez még csak három kollégám állandó szokása. Rajtuk kívül még van ötvenhat, akiket el kell viselnem nap, mint nap. Nos, amikor hatvan ember nekifog beszélni… El lehet képzelni! Munka közben folyamatosan duruzsolást hallana, ami néha már olyan, mintha nem is irodában, hanem piacon lennék. Aztán az állandó járkálások a mosdóba, konyhába, fénymásolni, faxolni, kollégával egyeztetni, a csörgő telefonok és gyakran a hol itt, hol ott összegyűlő kollégák hahotázása már-már elviselhetetlenné teszi a munkát. Az ember még gondolkodni sem tud normálisan ilyen zűrzavarban.

Néha egyszerűen csak felállnék, és elkiabálnám magam, hogy: Csend legyen!!! De nem tehetem. Alkalmazkodnom kell, mint ahogy ők is alkalmazkodnak hozzám. (Hiszen biztos nekem is vannak rossz szokásaim.) Ennyi emberhez alkalmazkodni azonban néha elég nehéz. Sok türelemre, empátiára és megértésre van szükség.

A nagy társaságban elkerülhetetlenek a súrlódások, nézeteltérések is. Pár hónapja például egy nevetséges, szinte gyerekes veszekedésnek lehetett tanúja az iroda minden tagja. A kép a következő: egyik férfi és egy nő kollégám áll az ablaknál, mindegyiknek a keze az ablakon. Az egyik kinyitni, a másik becsukni szeretné. Mindezt heves ablakcsapkodások és viták előzték meg. Mindegyik a saját igazát szajkózta. Férfi kollégám azt, hogy ő beteg, és az ablakot be kell csukni, mert ömlik a hátára a hideg. Ez érthető. Kolléganőm pedig azt, hogy állott és büdös a levegő az irodában és nincs oxigén. Ez is érthető. Most akkor kinek van igaza? Ki alkalmazkodjon kihez? Szerintem meg lehetett volna oldani a dolgot, ha például akkor van nyitva az ablak, amikor a beteg kolléga éppen nincs a helyén (munkájából kifolyólag sokszor elmegy akár fél órákra is a gyár más területére), és akkor van csukva, amikor visszajön. Sajnálatos, hogy felnőtt emberek ezt az egyszerűnek tűnő problémát nem tudták megoldani. A végén már a főnökség is az ablak miatt problémázott velük....

Sok hasonló incidens volt már az irodánkban, és valószínűleg még lesz is. Éppen ezért jó lenne, ha az emberek kicsit türelmesebbek, megértőbbek lennének egymással. És nem csak az irodában, de az utakon, a boltokban, egyéb nyilvános helyeken is, hiszen sokan vagyunk emberek, és egyre többen leszünk....



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.