Fejezd már be!


Orbán Viktória  2008.9.12. 15:47

Hogy mit? A hangoskodást, az állandó (magán) telefonálgatást, a panaszkodást, pletykálást, járkálást…

Ugye, milyen bosszantó, amikor minden nap újra és újra ezeket a problémákat kell átélnünk? Nevezetesen a kollégáink viselkedését, hóbortjait, furcsa szokásait. Néha bizony nekem is az idegeimre megy. Az egyik kolléganőm például ha kell, ha nem a telefonon lóg és intézi családi, baráti és egyéb magánügyeit. Egyfolytában arra kényszerülök, hogy az állandó háborgását, panaszkodását, vagy épp a legújabb pletykáját hallgassam, amely állandó háttérzajként zúdul rám. A másiknak valami hihetetlen módon idegesítő, üvöltő rockzenész kiabál a telefonjából, akárhányszor megcsördül. Ez még idegesítőbb, ha elmegy valahova és a telefonját az íróasztalán hagyja. A harmadik állandóan fütyörészik, és az iroda végéből kiabál előre információért, ahelyett, hogy elsétálna az illetőig, és megkérdezné, amit akar.

És ez még csak három kollégám állandó szokása. Rajtuk kívül még van ötvenhat, akiket el kell viselnem nap, mint nap. Nos, amikor hatvan ember nekifog beszélni… El lehet képzelni! Munka közben folyamatosan duruzsolást hallana, ami néha már olyan, mintha nem is irodában, hanem piacon lennék. Aztán az állandó járkálások a mosdóba, konyhába, fénymásolni, faxolni, kollégával egyeztetni, a csörgő telefonok és gyakran a hol itt, hol ott összegyűlő kollégák hahotázása már-már elviselhetetlenné teszi a munkát. Az ember még gondolkodni sem tud normálisan ilyen zűrzavarban.

Néha egyszerűen csak felállnék, és elkiabálnám magam, hogy: Csend legyen!!! De nem tehetem. Alkalmazkodnom kell, mint ahogy ők is alkalmazkodnak hozzám. (Hiszen biztos nekem is vannak rossz szokásaim.) Ennyi emberhez alkalmazkodni azonban néha elég nehéz. Sok türelemre, empátiára és megértésre van szükség.

A nagy társaságban elkerülhetetlenek a súrlódások, nézeteltérések is. Pár hónapja például egy nevetséges, szinte gyerekes veszekedésnek lehetett tanúja az iroda minden tagja. A kép a következő: egyik férfi és egy nő kollégám áll az ablaknál, mindegyiknek a keze az ablakon. Az egyik kinyitni, a másik becsukni szeretné. Mindezt heves ablakcsapkodások és viták előzték meg. Mindegyik a saját igazát szajkózta. Férfi kollégám azt, hogy ő beteg, és az ablakot be kell csukni, mert ömlik a hátára a hideg. Ez érthető. Kolléganőm pedig azt, hogy állott és büdös a levegő az irodában és nincs oxigén. Ez is érthető. Most akkor kinek van igaza? Ki alkalmazkodjon kihez? Szerintem meg lehetett volna oldani a dolgot, ha például akkor van nyitva az ablak, amikor a beteg kolléga éppen nincs a helyén (munkájából kifolyólag sokszor elmegy akár fél órákra is a gyár más területére), és akkor van csukva, amikor visszajön. Sajnálatos, hogy felnőtt emberek ezt az egyszerűnek tűnő problémát nem tudták megoldani. A végén már a főnökség is az ablak miatt problémázott velük....

Sok hasonló incidens volt már az irodánkban, és valószínűleg még lesz is. Éppen ezért jó lenne, ha az emberek kicsit türelmesebbek, megértőbbek lennének egymással. És nem csak az irodában, de az utakon, a boltokban, egyéb nyilvános helyeken is, hiszen sokan vagyunk emberek, és egyre többen leszünk....



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.