Fogadom, hogy nem fogadok
Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.
Az utolsó fogadalmam az volt, hogy visszaveszek az iramból, amit diktálok, s hogy erőt veszek magom, és gyakrabban mondok nemet. Ebből semmit sem sikerült megvalósítani.
Az ünnepek előtt zsúfolt napjaim voltak, sok minden másképpen történt, mint ahogy szerettem volna. Rájöttem, ettől semmi nem változott: szép és nyugodt napokat töltöttem el családom körében. Érdekes, senki nem panaszkodott amiatt, hogy nem mostam le az ablakokat, hogy nem fordítottam a feje tetejére a lakásunkat. Sőt! Hároméves fiúunokám kifejezetten jól érezte magát, amikor az asztalra kirakott nyalánkságokat két kézzel szórta szét a szőnyegen, vagy az ablakon kinézve tíz értékes ujjlenyomattal is feldíszítette azt. Miért is ne, ha még jégvirág sem díszítette? Nagylány unokám pedig szinte napokon át az ágyban volt, internetezett, filmet nézett, a mellette lévő szekrényen ott sorakozott bögre, csoki, kóla, narancslé, mandarin. Mindez nem zavart. Örültem, hogy a közelemben vannak, hogy nem feszélyezettek, hanem a világ legtermészetesebb dolgának tartják azt, hogy a mama nem sikoltozik minden egyes, lepottyant morzsa láttán, hogy nem porszívóval a kezében ül ebédelni az asztalhoz, hogy nem mondja félpercenként, hogy jaj, azt nem szabad! Szabad volt mindent, főleg jóízűeket kacagni, gyurmázni, a székeket lefektetni, dögönyözni, mosogatni, még akkor is, ha több víz került kisunokám ruhájára, mint a mosogatóba. A ruha cserélhető, mosható és szárítható, de ha egyszer elszalasztjuk a boldog együttlétet, az nem pótolható semmivel sem.
Nem tettem újévi fogadalmat, de azt biztosan megígérhetem, hogy az unokáim nálam azt tehetnek, ami a kedvükre való. Nem kell félni, annyira azért jólneveltek, hogy nem esnek csákánnyal a ház falának, nem törik ki az ablakot. S ha elmennek, van elég idő a porszívózásra, ujjlenyomatok eltüntetésére. Ez a munka nem fáraszt, hanem örömmel tölt el. Örömmel, mert velünk voltak, mert jól érezték magukat.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.