Fogadom, hogy nem fogadok


Nagy Erika  2017.1.11. 4:46

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

Az utolsó fogadalmam az volt, hogy visszaveszek az iramból, amit diktálok, s hogy erőt veszek magom, és gyakrabban mondok nemet. Ebből semmit sem sikerült megvalósítani.


Az ünnepek előtt zsúfolt napjaim voltak, sok minden másképpen történt, mint ahogy szerettem volna. Rájöttem, ettől semmi nem változott: szép és nyugodt napokat töltöttem el családom körében. Érdekes, senki nem panaszkodott amiatt, hogy nem mostam le az ablakokat, hogy nem fordítottam a feje tetejére a lakásunkat. Sőt! Hároméves fiúunokám kifejezetten jól érezte magát, amikor az asztalra kirakott nyalánkságokat két kézzel szórta szét a szőnyegen, vagy az ablakon kinézve tíz értékes ujjlenyomattal is feldíszítette azt. Miért is ne, ha még jégvirág sem díszítette? Nagylány unokám pedig szinte napokon át az ágyban volt, internetezett, filmet nézett, a mellette lévő szekrényen ott sorakozott bögre, csoki, kóla, narancslé, mandarin. Mindez nem zavart. Örültem, hogy a közelemben vannak, hogy nem feszélyezettek, hanem a világ legtermészetesebb dolgának tartják azt, hogy a mama nem sikoltozik minden egyes, lepottyant morzsa láttán, hogy nem porszívóval a kezében ül ebédelni az asztalhoz, hogy nem mondja félpercenként, hogy jaj, azt nem szabad! Szabad volt mindent, főleg jóízűeket kacagni, gyurmázni, a székeket lefektetni, dögönyözni, mosogatni, még akkor is, ha több víz került kisunokám ruhájára, mint a mosogatóba. A ruha cserélhető, mosható és szárítható, de ha egyszer elszalasztjuk a boldog együttlétet, az nem pótolható semmivel sem.

Nem tettem újévi fogadalmat, de azt biztosan megígérhetem, hogy az unokáim nálam azt tehetnek, ami a kedvükre való. Nem kell félni, annyira azért jólneveltek, hogy nem esnek csákánnyal a ház falának, nem törik ki az ablakot. S ha elmennek, van elég idő a porszívózásra, ujjlenyomatok eltüntetésére. Ez a munka nem fáraszt, hanem örömmel tölt el. Örömmel, mert velünk voltak, mert jól érezték magukat.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.