Gyerekek a halálról


Sábitz Katalin  2007.11.2. 21:00

Szerintem nem könnyű a halálról beszélni – megtalálni a megfelelő szavakat, s meglehet, szavakra talán nincs is szükség az emlékezéshez.

Halottak napján kedves gyermekhangokra lettem figyelmes. A rádióban arról kérdezték őket, voltak-e a szüleikkel a temetőben, mi történik akkor, amikor valaki meghal, illetve amikor a szeretteik közül hal meg valaki, és hogy a családban beszélnek-e az elhunyt rokonról? Meglepett, a gyerekek milyen válaszokat adtak, hogy milyen határozott elképzeléseik vannak például a halálról és a halál utáni létről.

Egy kislány arról mesélt, mennyire szerette a dédijét, és mennyire fájt neki, amikor a dédi meghalt. Az édesanyja magyarázta el neki, miért kell a temetőbe menni, és hogy arra már nem emlékszik pontosan, betegségben vagy öregségben halt-e meg a dédije, de végül is el kellett mennie. A kislány egy felnőtt szavaival és higgadtságával mondta mindezt. Mikor a riporter azt kérdezte: hol van most a dédid?
A kislány gondolkodás nélkül felelte: mindenhol.
– És mit csinál?
– Vigyáz rám.
– Honnan tudod, hogy vigyáz rád?
– Hát mostanában többször is ért baleset, de soha nem lett komoly bajom. Érzem, hogy vigyáz rám Valaki.

Egy másik kislányt arról kérdeztek, mit gondol, hová kerül az ember, miután meghal. Azt felelte: átkerül egy másik Földre, ahol minden ugyanúgy van, mint itt. És azon a másik Földön találkozunk a barátainkkal és rokonainkkal, ha majd egyszer mi is meghalunk.

Voltak, akik a mennyországról meséltek, az egyik kisgyerek pedig újjászületésről beszélt. Szerinte mindenki eltölt vagy két évet a mennyben, aztán keres magának egy új anyukát, és belebújik.

Felfigyeltem rá, hogy a legtöbb gyermek azt mondta, hogy a családban nem beszélnek az elhunytról – legalábbis a gyerekkel, vagy őelőtte nem. Pedig szerintem érdemes és érdekes lenne a szülők számára is, ha hallanák az aprónép figyelemreméltó gondolatait. Az ilyen beszélgetések olyan alkalmak, amikor közelebb kerülhet egymáshoz a felnőtt és a gyermek.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2023.10.30.    44


Halottak napja

Bíró Szabolcs

Egy igazán misztikus ünnep.

2019.10.31.    21


Gyász

Csonga Melinda

Egyik napról a másikra megváltoznak dolgok. Nincs átmenet, csak éles csapás: egyik pillanatból a másikba.

2015.11.1.    35


Nagyanyánk sírjánál

Nagy Csivre Katalin

Nagyanyánk sírjánál mindig megáll az idő. A csendes, hideg temetőben meg-megállva szembenézünk saját elmúlásunkkal.

2014.11.1.    30


Gyertyaláng

Nagy Csivre Katalin

A minap, amikor meggyújtottam egy teamécsest, a lángja a szokásosnál nagyobbat lobbant, mintha üzenni akart volna.

2012.11.1.   


Elmentél II.

Wolner Annamária

Amíg a mentőre vártunk, a szobádban ültél és magad mellé ültettél.

2011.11.2.    6

A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.