Ha végre itt a nyár...


Kovács Márta  2014.8.12. 3:27

Úszni tanulás mély vízben, déli nap naptej nélkül, fotózás mobillal és egyéb jelenetek...

Ha végre itt a nyár, a jó idő, szabadság, amikor csak tehetjük, elmegyünk otthonról, többnyire víz mellé. Így volt ez a gyerekkoromban is. Még mindig emlékszem, ahogyan anyukámék pakoltak, készítették a szendvicseket, és mi izgatottan vártuk az indulást. Pont ennyire izgultak a saját csemetéim is, amikor még velünk jártak strandolni. De most, hogy már ciki az anyuval megjelenni, teljesen másképp élvezem a strandolást. Végre nyugalom van, nincs hiszti, nyafogás fagyiért, palacsintáért, jégkrémért. Nem kell rászólni senkire: gyere már ki a vízből, mert megfázol, kend be magad, mert leégsz stb.

De mivel javíthatatlan anya vagyok, ha nincs ott a sajátom, hát figyelek a más gyerekére. Ha csak fél szemmel is, de látom, amit látok.

A legutóbbi strandolásunkon egy másfél éves fiúcska visítására lettem figyelmes, akinek a szülei eldöntötték, hogy márpedig a kicsinek bele kell menni a vízbe. Szegény gyermek hiába tiltakozik: karúszó fel, vízálló pelus fel – és irány a tó! Nem sokon múlott, hogy ne szóljak közbe, minek ezt ennyire erőltetni? Vagy nem lenne jobb egy ekkorka gyereknek egy kicsi medencében kezdeni? A szülők végül, amikor már szinte az egész part őket figyeli, feladták. Gyáva kis nyuszinak titulálva a még mindig zokogó apróságot maguk után vonszolva elvonultak.


Nem sokkal megérkezésem után már felfigyeltem a közelemben letelepedő családra. Szinte mindegyikük bőre, sőt a hajszíne is majdnem teljesen hófehér volt. Egy hároméves körüli fiúcska volt a központ, már csak azért is, mert folyamatosan mozgott. Még enni sem állt meg, mindig valaki szaladgált utána az étellel. Ez még nem is baj. De néhány óra múlva felfigyeltem a bőre színére az arcán és a hátán. Nagyjából a frissen sült pecsenye színével volt azonos. Egyszer sem láttam, hogy valaki a nap folyamán bekente volna bármilyen krémmel az apróságot. A gyerek egyre nyűgösebb, ingerültebb lett. Senkinek nem jutott eszébe, hogy legalább a déli órákban árnyékba vigye őt. Rossz belegondolni mit élhetett át éjszaka, és másnap, amikor a leégett bőr a legjobban tud fájni.

Néha nagyon viccesnek találom, hogy a fiatal szülők a legmodernebb fényképezőgépekkel felszerelve igyekeznek megörökíteni csemetéik minden mozdulatát. Nem volt ez másképpen annál a kétgyerekes családnál sem, akik szerencsére csak késő délután érkeztek strandolni. A kislány talán kétéves lehetett, a fiúcska még járni sem tudott. Az anyuka mást sem csinál, mint a pici, kúszó-mászó baba mozdulatait igyekezett megörökíteni. Gyakran nem kímélve a másik gyerekét, elég durván félre lökte az idősebbet. Pedig a kislány csak pancsolni szeretett volna velük, ha már egyszer strandra jöttek. Persze nem adta fel a leányzó, egyre jobban szerette volna felhívni magára a figyelmet. Kezdett ő is baba módjára viselkedni, mígnem egy óvatlan pillanatban a kis gumilabdával jól fejen találta a kisbabát. Ezután már persze mindenki rá figyelt...

Aranyos volt az a tíz év körüli kislány, aki egész nap az árnyékban ült a kutyájával, mivel a tóban kutyáknak fürdeni tilos. Inkább ő sem fürdött, semmivel sem sikerült rábeszélni. Ez az igazi, őszinte barátság. Gondolom a kutyus másnap otthon maradt...

Nyár van, örülünk a jó időnek, a gyerkőcök élvezik a vakációt. Remélem, a szülők többsége hagyja, hogy a saját gyermeke is feltöltődjön, játsszon, felszabaduljon, örüljön. Miközben figyel és odafigyel gyermekére.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.