Ha végre itt a nyár...


Kovács Márta  2014.8.12. 3:27

Úszni tanulás mély vízben, déli nap naptej nélkül, fotózás mobillal és egyéb jelenetek...

Ha végre itt a nyár, a jó idő, szabadság, amikor csak tehetjük, elmegyünk otthonról, többnyire víz mellé. Így volt ez a gyerekkoromban is. Még mindig emlékszem, ahogyan anyukámék pakoltak, készítették a szendvicseket, és mi izgatottan vártuk az indulást. Pont ennyire izgultak a saját csemetéim is, amikor még velünk jártak strandolni. De most, hogy már ciki az anyuval megjelenni, teljesen másképp élvezem a strandolást. Végre nyugalom van, nincs hiszti, nyafogás fagyiért, palacsintáért, jégkrémért. Nem kell rászólni senkire: gyere már ki a vízből, mert megfázol, kend be magad, mert leégsz stb.

De mivel javíthatatlan anya vagyok, ha nincs ott a sajátom, hát figyelek a más gyerekére. Ha csak fél szemmel is, de látom, amit látok.

A legutóbbi strandolásunkon egy másfél éves fiúcska visítására lettem figyelmes, akinek a szülei eldöntötték, hogy márpedig a kicsinek bele kell menni a vízbe. Szegény gyermek hiába tiltakozik: karúszó fel, vízálló pelus fel – és irány a tó! Nem sokon múlott, hogy ne szóljak közbe, minek ezt ennyire erőltetni? Vagy nem lenne jobb egy ekkorka gyereknek egy kicsi medencében kezdeni? A szülők végül, amikor már szinte az egész part őket figyeli, feladták. Gyáva kis nyuszinak titulálva a még mindig zokogó apróságot maguk után vonszolva elvonultak.


Nem sokkal megérkezésem után már felfigyeltem a közelemben letelepedő családra. Szinte mindegyikük bőre, sőt a hajszíne is majdnem teljesen hófehér volt. Egy hároméves körüli fiúcska volt a központ, már csak azért is, mert folyamatosan mozgott. Még enni sem állt meg, mindig valaki szaladgált utána az étellel. Ez még nem is baj. De néhány óra múlva felfigyeltem a bőre színére az arcán és a hátán. Nagyjából a frissen sült pecsenye színével volt azonos. Egyszer sem láttam, hogy valaki a nap folyamán bekente volna bármilyen krémmel az apróságot. A gyerek egyre nyűgösebb, ingerültebb lett. Senkinek nem jutott eszébe, hogy legalább a déli órákban árnyékba vigye őt. Rossz belegondolni mit élhetett át éjszaka, és másnap, amikor a leégett bőr a legjobban tud fájni.

Néha nagyon viccesnek találom, hogy a fiatal szülők a legmodernebb fényképezőgépekkel felszerelve igyekeznek megörökíteni csemetéik minden mozdulatát. Nem volt ez másképpen annál a kétgyerekes családnál sem, akik szerencsére csak késő délután érkeztek strandolni. A kislány talán kétéves lehetett, a fiúcska még járni sem tudott. Az anyuka mást sem csinál, mint a pici, kúszó-mászó baba mozdulatait igyekezett megörökíteni. Gyakran nem kímélve a másik gyerekét, elég durván félre lökte az idősebbet. Pedig a kislány csak pancsolni szeretett volna velük, ha már egyszer strandra jöttek. Persze nem adta fel a leányzó, egyre jobban szerette volna felhívni magára a figyelmet. Kezdett ő is baba módjára viselkedni, mígnem egy óvatlan pillanatban a kis gumilabdával jól fejen találta a kisbabát. Ezután már persze mindenki rá figyelt...

Aranyos volt az a tíz év körüli kislány, aki egész nap az árnyékban ült a kutyájával, mivel a tóban kutyáknak fürdeni tilos. Inkább ő sem fürdött, semmivel sem sikerült rábeszélni. Ez az igazi, őszinte barátság. Gondolom a kutyus másnap otthon maradt...

Nyár van, örülünk a jó időnek, a gyerkőcök élvezik a vakációt. Remélem, a szülők többsége hagyja, hogy a saját gyermeke is feltöltődjön, játsszon, felszabaduljon, örüljön. Miközben figyel és odafigyel gyermekére.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.