Ha végre itt a nyár...


Kovács Márta  2014.8.12. 3:27

Úszni tanulás mély vízben, déli nap naptej nélkül, fotózás mobillal és egyéb jelenetek...

Ha végre itt a nyár, a jó idő, szabadság, amikor csak tehetjük, elmegyünk otthonról, többnyire víz mellé. Így volt ez a gyerekkoromban is. Még mindig emlékszem, ahogyan anyukámék pakoltak, készítették a szendvicseket, és mi izgatottan vártuk az indulást. Pont ennyire izgultak a saját csemetéim is, amikor még velünk jártak strandolni. De most, hogy már ciki az anyuval megjelenni, teljesen másképp élvezem a strandolást. Végre nyugalom van, nincs hiszti, nyafogás fagyiért, palacsintáért, jégkrémért. Nem kell rászólni senkire: gyere már ki a vízből, mert megfázol, kend be magad, mert leégsz stb.

De mivel javíthatatlan anya vagyok, ha nincs ott a sajátom, hát figyelek a más gyerekére. Ha csak fél szemmel is, de látom, amit látok.

A legutóbbi strandolásunkon egy másfél éves fiúcska visítására lettem figyelmes, akinek a szülei eldöntötték, hogy márpedig a kicsinek bele kell menni a vízbe. Szegény gyermek hiába tiltakozik: karúszó fel, vízálló pelus fel – és irány a tó! Nem sokon múlott, hogy ne szóljak közbe, minek ezt ennyire erőltetni? Vagy nem lenne jobb egy ekkorka gyereknek egy kicsi medencében kezdeni? A szülők végül, amikor már szinte az egész part őket figyeli, feladták. Gyáva kis nyuszinak titulálva a még mindig zokogó apróságot maguk után vonszolva elvonultak.


Nem sokkal megérkezésem után már felfigyeltem a közelemben letelepedő családra. Szinte mindegyikük bőre, sőt a hajszíne is majdnem teljesen hófehér volt. Egy hároméves körüli fiúcska volt a központ, már csak azért is, mert folyamatosan mozgott. Még enni sem állt meg, mindig valaki szaladgált utána az étellel. Ez még nem is baj. De néhány óra múlva felfigyeltem a bőre színére az arcán és a hátán. Nagyjából a frissen sült pecsenye színével volt azonos. Egyszer sem láttam, hogy valaki a nap folyamán bekente volna bármilyen krémmel az apróságot. A gyerek egyre nyűgösebb, ingerültebb lett. Senkinek nem jutott eszébe, hogy legalább a déli órákban árnyékba vigye őt. Rossz belegondolni mit élhetett át éjszaka, és másnap, amikor a leégett bőr a legjobban tud fájni.

Néha nagyon viccesnek találom, hogy a fiatal szülők a legmodernebb fényképezőgépekkel felszerelve igyekeznek megörökíteni csemetéik minden mozdulatát. Nem volt ez másképpen annál a kétgyerekes családnál sem, akik szerencsére csak késő délután érkeztek strandolni. A kislány talán kétéves lehetett, a fiúcska még járni sem tudott. Az anyuka mást sem csinál, mint a pici, kúszó-mászó baba mozdulatait igyekezett megörökíteni. Gyakran nem kímélve a másik gyerekét, elég durván félre lökte az idősebbet. Pedig a kislány csak pancsolni szeretett volna velük, ha már egyszer strandra jöttek. Persze nem adta fel a leányzó, egyre jobban szerette volna felhívni magára a figyelmet. Kezdett ő is baba módjára viselkedni, mígnem egy óvatlan pillanatban a kis gumilabdával jól fejen találta a kisbabát. Ezután már persze mindenki rá figyelt...

Aranyos volt az a tíz év körüli kislány, aki egész nap az árnyékban ült a kutyájával, mivel a tóban kutyáknak fürdeni tilos. Inkább ő sem fürdött, semmivel sem sikerült rábeszélni. Ez az igazi, őszinte barátság. Gondolom a kutyus másnap otthon maradt...

Nyár van, örülünk a jó időnek, a gyerkőcök élvezik a vakációt. Remélem, a szülők többsége hagyja, hogy a saját gyermeke is feltöltődjön, játsszon, felszabaduljon, örüljön. Miközben figyel és odafigyel gyermekére.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2


Soha ne adjuk fel!

Nagy Erika

Él valahol egy kisrác, aki pár nappal a születése után agyhártyagyulladást kapott. Felépült, de a végtagjait elvesztette.

2016.6.19.    10