Ha végre itt a nyár...


Kovács Márta  2014.8.12. 3:27

Úszni tanulás mély vízben, déli nap naptej nélkül, fotózás mobillal és egyéb jelenetek...

Ha végre itt a nyár, a jó idő, szabadság, amikor csak tehetjük, elmegyünk otthonról, többnyire víz mellé. Így volt ez a gyerekkoromban is. Még mindig emlékszem, ahogyan anyukámék pakoltak, készítették a szendvicseket, és mi izgatottan vártuk az indulást. Pont ennyire izgultak a saját csemetéim is, amikor még velünk jártak strandolni. De most, hogy már ciki az anyuval megjelenni, teljesen másképp élvezem a strandolást. Végre nyugalom van, nincs hiszti, nyafogás fagyiért, palacsintáért, jégkrémért. Nem kell rászólni senkire: gyere már ki a vízből, mert megfázol, kend be magad, mert leégsz stb.

De mivel javíthatatlan anya vagyok, ha nincs ott a sajátom, hát figyelek a más gyerekére. Ha csak fél szemmel is, de látom, amit látok.

A legutóbbi strandolásunkon egy másfél éves fiúcska visítására lettem figyelmes, akinek a szülei eldöntötték, hogy márpedig a kicsinek bele kell menni a vízbe. Szegény gyermek hiába tiltakozik: karúszó fel, vízálló pelus fel – és irány a tó! Nem sokon múlott, hogy ne szóljak közbe, minek ezt ennyire erőltetni? Vagy nem lenne jobb egy ekkorka gyereknek egy kicsi medencében kezdeni? A szülők végül, amikor már szinte az egész part őket figyeli, feladták. Gyáva kis nyuszinak titulálva a még mindig zokogó apróságot maguk után vonszolva elvonultak.


Nem sokkal megérkezésem után már felfigyeltem a közelemben letelepedő családra. Szinte mindegyikük bőre, sőt a hajszíne is majdnem teljesen hófehér volt. Egy hároméves körüli fiúcska volt a központ, már csak azért is, mert folyamatosan mozgott. Még enni sem állt meg, mindig valaki szaladgált utána az étellel. Ez még nem is baj. De néhány óra múlva felfigyeltem a bőre színére az arcán és a hátán. Nagyjából a frissen sült pecsenye színével volt azonos. Egyszer sem láttam, hogy valaki a nap folyamán bekente volna bármilyen krémmel az apróságot. A gyerek egyre nyűgösebb, ingerültebb lett. Senkinek nem jutott eszébe, hogy legalább a déli órákban árnyékba vigye őt. Rossz belegondolni mit élhetett át éjszaka, és másnap, amikor a leégett bőr a legjobban tud fájni.

Néha nagyon viccesnek találom, hogy a fiatal szülők a legmodernebb fényképezőgépekkel felszerelve igyekeznek megörökíteni csemetéik minden mozdulatát. Nem volt ez másképpen annál a kétgyerekes családnál sem, akik szerencsére csak késő délután érkeztek strandolni. A kislány talán kétéves lehetett, a fiúcska még járni sem tudott. Az anyuka mást sem csinál, mint a pici, kúszó-mászó baba mozdulatait igyekezett megörökíteni. Gyakran nem kímélve a másik gyerekét, elég durván félre lökte az idősebbet. Pedig a kislány csak pancsolni szeretett volna velük, ha már egyszer strandra jöttek. Persze nem adta fel a leányzó, egyre jobban szerette volna felhívni magára a figyelmet. Kezdett ő is baba módjára viselkedni, mígnem egy óvatlan pillanatban a kis gumilabdával jól fejen találta a kisbabát. Ezután már persze mindenki rá figyelt...

Aranyos volt az a tíz év körüli kislány, aki egész nap az árnyékban ült a kutyájával, mivel a tóban kutyáknak fürdeni tilos. Inkább ő sem fürdött, semmivel sem sikerült rábeszélni. Ez az igazi, őszinte barátság. Gondolom a kutyus másnap otthon maradt...

Nyár van, örülünk a jó időnek, a gyerkőcök élvezik a vakációt. Remélem, a szülők többsége hagyja, hogy a saját gyermeke is feltöltődjön, játsszon, felszabaduljon, örüljön. Miközben figyel és odafigyel gyermekére.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    14


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5