Hátborzongató
Nem mondok újat azzal, hogy a puha, selymes bababőr érintése, simogatása semmihez sem fogható érzés.
Azzal sem, ha azt mondom, hogy a picik bőre különösen érzékeny, és hogy a bőrük ápolása nagy figyelmet igényel. Csodás érzés tölt el bennünket, ha hozzájuk bújhatunk, ha magunkba szívhatjuk az illatukat.
Az interneten terjed egy fotó, amelyen egy pici baba látható elcsúfítva, éktelenül erős sminkkel. Úgy néz ki rajta, mint egy utcalány. Igaz, hogy az anya úgy magyarázta a tettét, hogy nem érte festék a baba bőrét, csak egy sminkes applikációt használt, és nem kislányról van szó, hanem fiúról. Ez, ha igaz, talán még sokkal rosszabb. Kitenni egy pici gyereket annak, hogy interneten csámcsogjanak fotóin, amelyeken úgy néz ki, mint egy bányarém, az igazán elvetemült cselekedet. Ráadásul maga az anya teszi ezt, az az ember, aki kilenc hónapig várt az érkezésére, aki világra hozta, s az lenne a feladata, hogy gyermekét óvja, védelmezze.
A héthónapos gyermek nem tud tiltakozni, nem fogja fel, ami körülötte zajlik. Kiszolgáltatott. Egy unatkozó, elmebeteg, anyának nem nevezhető nő kiszolgáltatottja. Lehet, sokan most felkapják fejüket, hogy ez azért túlzás. Még az is lehet. Maradi vagyok, vállalom a következményeket. Tudjuk, hogy ma már más gyermeknevelési trend uralkodik, mint akkor, amikor mi, vagy a gyermekeink születtek. Azt nem mondanám, hogy jobb, csak azt, hogy más. Minket a hagyományok, ösztönök vezéreltek, a mai anyukák többségét pedig a könyvből vett tanácsok. Nem tisztem eldönteni, hogy melyik a jó, melyik a rossz, de van véleményem, amit most magamban tartok. Azt viszont tudom, hogy hatalmas düh volt bennem a sminkes fotók láttán. Annyira, hogy ha előttem teremne az az elvetemült anya, szeretném kiélni rajta a szadista hajlamaimat. Eddig nem tapasztaltam, hogy van bennem ilyen késztetés, lehet, hogy nincs is, de ha véletlenül mégis, akkor az fájdalmas lenne.
Nem, nem esnék neki, egy ujjal sem nyúlnék hozzá. Nem tépném meg a haját sem, az ujjait sem szorítanám satuba. A saját fegyverével támadnám meg. Ő már felfogná, hogy mi történik vele. Remélem.
Forrás: imgur.com/gallery/okC51
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.