Hátborzongató
Nem mondok újat azzal, hogy a puha, selymes bababőr érintése, simogatása semmihez sem fogható érzés.
Azzal sem, ha azt mondom, hogy a picik bőre különösen érzékeny, és hogy a bőrük ápolása nagy figyelmet igényel. Csodás érzés tölt el bennünket, ha hozzájuk bújhatunk, ha magunkba szívhatjuk az illatukat.
Az interneten terjed egy fotó, amelyen egy pici baba látható elcsúfítva, éktelenül erős sminkkel. Úgy néz ki rajta, mint egy utcalány. Igaz, hogy az anya úgy magyarázta a tettét, hogy nem érte festék a baba bőrét, csak egy sminkes applikációt használt, és nem kislányról van szó, hanem fiúról. Ez, ha igaz, talán még sokkal rosszabb. Kitenni egy pici gyereket annak, hogy interneten csámcsogjanak fotóin, amelyeken úgy néz ki, mint egy bányarém, az igazán elvetemült cselekedet. Ráadásul maga az anya teszi ezt, az az ember, aki kilenc hónapig várt az érkezésére, aki világra hozta, s az lenne a feladata, hogy gyermekét óvja, védelmezze.
A héthónapos gyermek nem tud tiltakozni, nem fogja fel, ami körülötte zajlik. Kiszolgáltatott. Egy unatkozó, elmebeteg, anyának nem nevezhető nő kiszolgáltatottja. Lehet, sokan most felkapják fejüket, hogy ez azért túlzás. Még az is lehet. Maradi vagyok, vállalom a következményeket. Tudjuk, hogy ma már más gyermeknevelési trend uralkodik, mint akkor, amikor mi, vagy a gyermekeink születtek. Azt nem mondanám, hogy jobb, csak azt, hogy más. Minket a hagyományok, ösztönök vezéreltek, a mai anyukák többségét pedig a könyvből vett tanácsok. Nem tisztem eldönteni, hogy melyik a jó, melyik a rossz, de van véleményem, amit most magamban tartok. Azt viszont tudom, hogy hatalmas düh volt bennem a sminkes fotók láttán. Annyira, hogy ha előttem teremne az az elvetemült anya, szeretném kiélni rajta a szadista hajlamaimat. Eddig nem tapasztaltam, hogy van bennem ilyen késztetés, lehet, hogy nincs is, de ha véletlenül mégis, akkor az fájdalmas lenne.
Nem, nem esnék neki, egy ujjal sem nyúlnék hozzá. Nem tépném meg a haját sem, az ujjait sem szorítanám satuba. A saját fegyverével támadnám meg. Ő már felfogná, hogy mi történik vele. Remélem.
Forrás: imgur.com/gallery/okC51
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.