Hátborzongató
Nem mondok újat azzal, hogy a puha, selymes bababőr érintése, simogatása semmihez sem fogható érzés.
Azzal sem, ha azt mondom, hogy a picik bőre különösen érzékeny, és hogy a bőrük ápolása nagy figyelmet igényel. Csodás érzés tölt el bennünket, ha hozzájuk bújhatunk, ha magunkba szívhatjuk az illatukat.
Az interneten terjed egy fotó, amelyen egy pici baba látható elcsúfítva, éktelenül erős sminkkel. Úgy néz ki rajta, mint egy utcalány. Igaz, hogy az anya úgy magyarázta a tettét, hogy nem érte festék a baba bőrét, csak egy sminkes applikációt használt, és nem kislányról van szó, hanem fiúról. Ez, ha igaz, talán még sokkal rosszabb. Kitenni egy pici gyereket annak, hogy interneten csámcsogjanak fotóin, amelyeken úgy néz ki, mint egy bányarém, az igazán elvetemült cselekedet. Ráadásul maga az anya teszi ezt, az az ember, aki kilenc hónapig várt az érkezésére, aki világra hozta, s az lenne a feladata, hogy gyermekét óvja, védelmezze.
A héthónapos gyermek nem tud tiltakozni, nem fogja fel, ami körülötte zajlik. Kiszolgáltatott. Egy unatkozó, elmebeteg, anyának nem nevezhető nő kiszolgáltatottja. Lehet, sokan most felkapják fejüket, hogy ez azért túlzás. Még az is lehet. Maradi vagyok, vállalom a következményeket. Tudjuk, hogy ma már más gyermeknevelési trend uralkodik, mint akkor, amikor mi, vagy a gyermekeink születtek. Azt nem mondanám, hogy jobb, csak azt, hogy más. Minket a hagyományok, ösztönök vezéreltek, a mai anyukák többségét pedig a könyvből vett tanácsok. Nem tisztem eldönteni, hogy melyik a jó, melyik a rossz, de van véleményem, amit most magamban tartok. Azt viszont tudom, hogy hatalmas düh volt bennem a sminkes fotók láttán. Annyira, hogy ha előttem teremne az az elvetemült anya, szeretném kiélni rajta a szadista hajlamaimat. Eddig nem tapasztaltam, hogy van bennem ilyen késztetés, lehet, hogy nincs is, de ha véletlenül mégis, akkor az fájdalmas lenne.
Nem, nem esnék neki, egy ujjal sem nyúlnék hozzá. Nem tépném meg a haját sem, az ujjait sem szorítanám satuba. A saját fegyverével támadnám meg. Ő már felfogná, hogy mi történik vele. Remélem.
Forrás: imgur.com/gallery/okC51
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.