Hátborzongató


Nagy Erika  2016.4.20. 0:00

Nem mondok újat azzal, hogy a puha, selymes bababőr érintése, simogatása semmihez sem fogható érzés.

Azzal sem, ha azt mondom, hogy a picik bőre különösen érzékeny, és hogy a bőrük ápolása nagy figyelmet igényel. Csodás érzés tölt el bennünket, ha hozzájuk bújhatunk, ha magunkba szívhatjuk az illatukat.


Az interneten terjed egy fotó, amelyen egy pici baba látható elcsúfítva, éktelenül erős sminkkel. Úgy néz ki rajta, mint egy utcalány. Igaz, hogy az anya úgy magyarázta a tettét, hogy nem érte festék a baba bőrét, csak egy sminkes applikációt használt, és nem kislányról van szó, hanem fiúról. Ez, ha igaz, talán még sokkal rosszabb. Kitenni egy pici gyereket annak, hogy interneten csámcsogjanak fotóin, amelyeken úgy néz ki, mint egy bányarém, az igazán elvetemült cselekedet. Ráadásul maga az anya teszi ezt, az az ember, aki kilenc hónapig várt az érkezésére, aki világra hozta, s az lenne a feladata, hogy gyermekét óvja, védelmezze.


A héthónapos gyermek nem tud tiltakozni, nem fogja fel, ami körülötte zajlik. Kiszolgáltatott. Egy unatkozó, elmebeteg, anyának nem nevezhető nő kiszolgáltatottja. Lehet, sokan most felkapják fejüket, hogy ez azért túlzás. Még az is lehet. Maradi vagyok, vállalom a következményeket. Tudjuk, hogy ma már más gyermeknevelési trend uralkodik, mint akkor, amikor mi, vagy a gyermekeink születtek. Azt nem mondanám, hogy jobb, csak azt, hogy más. Minket a hagyományok, ösztönök vezéreltek, a mai anyukák többségét pedig a könyvből vett tanácsok. Nem tisztem eldönteni, hogy melyik a jó, melyik a rossz, de van véleményem, amit most magamban tartok. Azt viszont tudom, hogy hatalmas düh volt bennem a sminkes fotók láttán. Annyira, hogy ha előttem teremne az az elvetemült anya, szeretném kiélni rajta a szadista hajlamaimat. Eddig nem tapasztaltam, hogy van bennem ilyen késztetés, lehet, hogy nincs is, de ha véletlenül mégis, akkor az fájdalmas lenne.

Nem, nem esnék neki, egy ujjal sem nyúlnék hozzá. Nem tépném meg a haját sem, az ujjait sem szorítanám satuba. A saját fegyverével támadnám meg. Ő már felfogná, hogy mi történik vele. Remélem.

Forrás: imgur.com/gallery/okC51



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nemzetközi Nőnap

Kiss Adrienn Éva

Ma van a Nemzetközi Nőnap, melyek hivatalosan 1917-től, Magyarországon pedig 1948 óta tartanak számon.

2017.3.7.    9


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2


Soha ne adjuk fel!

Nagy Erika

Él valahol egy kisrác, aki pár nappal a születése után agyhártyagyulladást kapott. Felépült, de a végtagjait elvesztette.

2016.6.19.    10