Házasság? Köszönöm, nem?
A házasság fogalma évszázadokon át pusztán gazdasági érdekeket szolgált. Érzelmek nélkül kötődött, a szülők választása alapján.
A szülők szemelték ki gyermekeik jövendőbelijét, hogy elégedetten dörzsöljék a tenyerüket a birtokok egyesülése után. Sok országban és vallásban meg ma is ez a szokás el, csak éppen senki sem híreszteli.
Manapság is sokan az anyakönyvvezető elé vonulnak. Hagyományból, vallási szemléletből vagy anyagi megfontolásból. Vagy, mert szeretik és tisztelik egymást, mert ez jelenti számukra a szerelmük megkoronázását. De vajon tudják-e mit vállalnak, amikor örök hűséget esküsznek egymásnak? Amikor olyan ígéretet tesznek, amelynek megszegésére nap, mint nap majd lehetőségük adódik, életük minden percében, mozzanatában? Vajon létezik-e még örök hűség, vajon eme szavak bírnak-e még vajmi súllyal és jelentőséggel?
Egyre divatosabb életforma az együttélés, amely egyre elfogadottabb is társadalmunkban. Sokaknak nem fontos a házasságkötés: azt állítják a papír, csak papír, ők pedig papír nélkül is szeretik egymást. Talán az együttélés legnagyobb előnye, hogy akármikor kiléphetünk a kapcsolatból, mindent magunk után hagyva és még ügyvéddel a „kezében” sem szaladhat utánunk a másik fél anyagi javakat követelve.
„Szerintem a házasság az élet második legszebb pillanata. Az első pedig ennek gyümölcse: a kisgyerek.” Olvasom egy húszéves lány írását. Manapság hány tinilány tenne ilyen kijelentést? Hány tizennyolc éves lány választaná a szabad élet helyett a gyermeket, a közös gondot és örömöt, próbálná ki, milyen a szeretet a szerelem után, az együvé tartozás, az otthon?
Egyes vélemények szerint a véglegesnek szánt döntéseket nem szabad szerelemre alapozni. Hiszen ez a talaj ingatag, múlékony, gyorsan változó, hamis, előre nem látható szakadékokat rejthet magában. Az embereknek okulniuk kellene a tapasztalataikból. Hiszen mindannyian átéltünk néhány eget rengető szerelmet, és azok hirtelen tovatűnését is. Amikor a varázs elmúltával, csak a vágyakozás maradt, és hűlt helye a percek alatt felröppent tüzes szerelmünknek. Mi mégis reménykedünk újra, és újra, kísérletezünk, és trükköket trükkökre halmozunk, hogy megint szerelembe essünk, és a legéletbevágóbb döntésüket a legingatagabb alapra helyezzük.
„Melyik hajóskapitány merne sűrű, rózsaszínű ködben kikötni? Amikor pedig kiderül, hogy miféle révbe ért, rendszerint késő” -- mondja egy leleményes fiú.
A házasságkötés nem a szerelemre, hanem a házasságra vonatkozik. Az esküvőn ünnepelünk és örülünk, eszünk-iszunk, táncolunk. Előre a medve bőrére! Pedig a történet és a kaland meg csak ekkor kezdődik.
Többségünknek a házasság bizonyosan biztonságot jelent, ami az ember veleszületett igénye. Igény a kölcsönös támogatásra, és arra, hogy ne egyedül éljük a mindennapokat. Hogy a gyermek családba szülessen, ne egy zilált kapcsolatba.
A házasság számomra szent és sérthetetlen, életünk egyik legnagyobb és legmérvadóbb döntése, melybe nem belecsöppenni kell, hanem éretten és tudatosan belépni.
Minden bizonnyal mindenkinek más és más a véleménye a házasságról, bizonyosan nagy ellentétek és forró viták kerekednének ki eme témából.
Pedig alapjában véve csak arra kellene összpontosítanunk, hogy boldogok legyünk, akár házasodva, akár együtt élve, ki-ki saját belátása szerint.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.