Hófehér szaloncukor


Kottra Éva  2010.12.24. 5:10

Milyen csodás emlék: a fenyő illatú szobából kitekinteni a zord, havas tájra!

Este, amikor az utcai lámpák fénye melegíti a hópelyhekkel simogatott fagyos várost – mesébe illő képekként vésődtek be az emlékezetembe.

A hófehér, vaníliaízű szaloncukor édes emléke, a piros karácsonyfadíszek ragyogása, a tündérek hajára emlékeztető aranyeső bájos suhogása, a konyhából eredő, éppen megsült mézeskalács mámorító illata, s az „eget verő” patkó a karácsonyfa tetején…

De jó lenne újra a testvéremmel az ebédlőben aludni az alkalomra megágyazott ülőgarnitúrán, mely olyan közel volt a fához, hogy azt még meg is simogathattuk elalvás előtt. Reggel a csábító szaloncukor, a finom krémekkel megtöltött csokoládé és a zselékarikák ébresztettek egy karnyújtásnyira, melyből lehetetlen volt nem elcsenni néhányat még a reggeli előtt. Hová tűnt ez a csoda? A mai (ki tudja hol és milyen körülmények között nevelt karácsonyi) fenyőfa alig árul el nekünk valamit magáról az illatával. A divatos papírba öltöztetett szaloncukor sem a régi. A törékeny és gondosan őrzött díszeket mindenféle műanyaggal helyettesítjük manapság, hogy tartósabbak legyenek, de varázsuk végtelenül messze van az újszülöttként dédelgetett „labdáktól”, melyekből, ha csak egy is összetört, tragédiának számított. Mennyi emlék semmisült meg vele együtt!

Ha minden jól megy, az idei karácsonyt újra otthon töltöm a hatalmas és illatozó fenyővel, a megmaradt törékeny karácsonyfadíszekkel, az egyszerű, de nagyszerű vaníliás szaloncukorral, az elmaradhatatlan mákos és diós gubával, a mézeskalács vonzó illatával, a tradicionális halvacsorával és természetesen a szüleimmel. Az otthoni ünnepélyes hangulatból hiányozni fog nagymama szerencsét hozó különleges bablevese, melynek hófehér krémszerűsége talán a lelki tisztaságot, vagy esetleg a frissen hullott hópelyheket akarta jelképezni.

Ez egyszer sem hiányozhatott a gazdag étlap elejéről Ádám-Éva estéjén.

Eva Kottrova



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.