Hófehér szaloncukor


Kottra Éva  2010.12.24. 5:10

Milyen csodás emlék: a fenyő illatú szobából kitekinteni a zord, havas tájra!

Este, amikor az utcai lámpák fénye melegíti a hópelyhekkel simogatott fagyos várost – mesébe illő képekként vésődtek be az emlékezetembe.

A hófehér, vaníliaízű szaloncukor édes emléke, a piros karácsonyfadíszek ragyogása, a tündérek hajára emlékeztető aranyeső bájos suhogása, a konyhából eredő, éppen megsült mézeskalács mámorító illata, s az „eget verő” patkó a karácsonyfa tetején…

De jó lenne újra a testvéremmel az ebédlőben aludni az alkalomra megágyazott ülőgarnitúrán, mely olyan közel volt a fához, hogy azt még meg is simogathattuk elalvás előtt. Reggel a csábító szaloncukor, a finom krémekkel megtöltött csokoládé és a zselékarikák ébresztettek egy karnyújtásnyira, melyből lehetetlen volt nem elcsenni néhányat még a reggeli előtt. Hová tűnt ez a csoda? A mai (ki tudja hol és milyen körülmények között nevelt karácsonyi) fenyőfa alig árul el nekünk valamit magáról az illatával. A divatos papírba öltöztetett szaloncukor sem a régi. A törékeny és gondosan őrzött díszeket mindenféle műanyaggal helyettesítjük manapság, hogy tartósabbak legyenek, de varázsuk végtelenül messze van az újszülöttként dédelgetett „labdáktól”, melyekből, ha csak egy is összetört, tragédiának számított. Mennyi emlék semmisült meg vele együtt!

Ha minden jól megy, az idei karácsonyt újra otthon töltöm a hatalmas és illatozó fenyővel, a megmaradt törékeny karácsonyfadíszekkel, az egyszerű, de nagyszerű vaníliás szaloncukorral, az elmaradhatatlan mákos és diós gubával, a mézeskalács vonzó illatával, a tradicionális halvacsorával és természetesen a szüleimmel. Az otthoni ünnepélyes hangulatból hiányozni fog nagymama szerencsét hozó különleges bablevese, melynek hófehér krémszerűsége talán a lelki tisztaságot, vagy esetleg a frissen hullott hópelyheket akarta jelképezni.

Ez egyszer sem hiányozhatott a gazdag étlap elejéről Ádám-Éva estéjén.

Eva Kottrova



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.11.18.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5