Hófehér szaloncukor
Milyen csodás emlék: a fenyő illatú szobából kitekinteni a zord, havas tájra!
Este, amikor az utcai lámpák fénye melegíti a hópelyhekkel simogatott fagyos várost – mesébe illő képekként vésődtek be az emlékezetembe.
A hófehér, vaníliaízű szaloncukor édes emléke, a piros karácsonyfadíszek ragyogása, a tündérek hajára emlékeztető 
aranyeső bájos suhogása, a konyhából eredő, éppen megsült mézeskalács mámorító illata, s az „eget verő” patkó a karácsonyfa tetején…
De jó lenne újra a testvéremmel az ebédlőben aludni az alkalomra megágyazott ülőgarnitúrán, mely olyan közel volt a fához, hogy azt még meg is simogathattuk elalvás előtt. Reggel a csábító szaloncukor, a finom krémekkel megtöltött csokoládé és a zselékarikák ébresztettek egy karnyújtásnyira, melyből lehetetlen volt nem elcsenni néhányat még a reggeli előtt. Hová tűnt ez a csoda? A mai (ki tudja hol és milyen körülmények között nevelt karácsonyi) fenyőfa alig árul el nekünk valamit magáról az illatával. A divatos papírba öltöztetett szaloncukor sem a régi. A törékeny és gondosan őrzött díszeket mindenféle műanyaggal helyettesítjük manapság, hogy tartósabbak legyenek, de varázsuk végtelenül messze van az újszülöttként dédelgetett „labdáktól”, melyekből, ha csak egy is összetört, tragédiának számított. Mennyi emlék semmisült meg vele együtt!
Ha minden jól megy, az idei karácsonyt újra otthon töltöm a hatalmas és illatozó fenyővel, a megmaradt törékeny karácsonyfadíszekkel, az egyszerű, de nagyszerű vaníliás szaloncukorral, az elmaradhatatlan mákos és diós gubával, a mézeskalács vonzó illatával, a tradicionális halvacsorával és természetesen a szüleimmel. Az otthoni ünnepélyes hangulatból hiányozni fog nagymama szerencsét hozó különleges bablevese, melynek hófehér krémszerűsége talán a lelki tisztaságot, vagy esetleg a frissen hullott hópelyheket akarta jelképezni.
Ez egyszer sem hiányozhatott a gazdag étlap elejéről Ádám-Éva estéjén.
Eva Kottrova
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.
Gondolatok az ünnep előtt
Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...
2019.12.22. 23
Karácsonyi versek
Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.
2019.12.12.