Játszótér


Puha Andrea  2012.6.12. 4:12

Szeretem a játszótereket. Néha leülök egy padra, nézem a színes gyereksereget, ahogyan tépik egymást, sírva fakadnak, vagy kibuggyan belőlük a nevetés.

Sokan túrják a homokot, mások a fák körül szaladgálnak, már amelyik tud, és nem huppan percenként a fenekére. A legtöbben a hinta körül tolonganak.

A hintában az a jó, hogy beleülsz, meghajtod magad, kicsit előre-hátradőlsz, hajad az arcodba hull, aztán lelóg a hátad mögött a földre. A lánc párszor meghajlik, aztán egyre jobban megfeszül, a szél az arcodba csap, egyre magasabbra kerülsz, és eljön az a pillanat, mikor a legmagasabb pontra érsz, ahol a pillanat ezredrészéig megáll minden veled együtt. A levegő a mellkasodba szorul, olyan mintha megcsiklandozna kicsit, kiszakad belőled egy sikkantás, és zuhanni kezdesz hátrafelé. Onnantól pedig olyan, mintha repülnél.

Aztán egyre nagyobbra nősz, egyre nehezebb leszel, és ez az érzés elmúlik. Akkor már a hajtást érzed, azt, hogy előre- és hátradőlsz, hogy feszül az izmod, meg hogy úristen, mekkora hasad lett közben! Rögtön ki is kell szállni: hogy nézel ki? Ez már nem az a göndör hajú fürtös kislány, aki a gyerekkori fényképeken van. Különben is. Repülni lehetetlen.

És elfelejtünk játszani.

Jobban kezd érdekelni a lánc, az, amin ülünk, megfogjuk, kritizáljuk, számításokat végzünk, megnézzük a dőlésszögét, a hajlékonyságát, kiszámoljuk annak a valószínűségét, hogy kieshetünk belőle, szétszereljük, összeszereljük, megerősítjük, aztán beleülünk és erőlködve hajtjuk magunkat, hogy igen, fel tudunk menni olyan magasra, át tudunk pördülni rajta, és mindezt hányás nélkül. Vagy pont hogy hányással. Embere válogatja.

Néha elfelejtek játszani. Van, hogy tanulok, és annyira görcsösen meg akarom tanulni az anyagot, hogy belezöldülök, és nem megy. Néha annyira meg akarok felelni, hogy elvesztem az irányítást magam felett. Néha úgy rám tör az akarás, hogy görcsbe csavarodok, és elbizonytalanodom. Annyira jól akarom élni az életet, hogy elfelejtem megélni. Pedig az élet egy játszótér, csak néha kukacot találunk a homokozóban, vagy kiesünk a hintából.

Amikor begörcsölök, mindig rászólok magamra, hogy nem jól teszem. Hogy, ha kukacot találok, lehet, hogy a hideg ráz tőle, azért mégis nézzem meg, hogy milyen. És persze, fáj, ha kiestem a hintából, de mégis, most azt kell játszani, hogy kiestünk a hintából, akkor játsszuk el azt. Ha szerelmesek vagyunk, azt kell játszani, hogy szerelmesek vagyunk, ha elhagynak, azt kell játszani, hogy elhagytak bennünket. Ha anyák leszünk, akkor azt játsszuk, hogy anyák vagyunk, mikor tinédzserek vagyunk, akkor nem felnőttet kell játszani, hanem azt, hogy lázadunk.

Nincs értelme azt játszani, hogy semmit sem játszunk. Nincs értelme tragédiának felfogni mindent, ahelyett, hogy egyszerűen csak eljátszanánk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.