Játszótér


Puha Andrea  2012.6.12. 4:12

Szeretem a játszótereket. Néha leülök egy padra, nézem a színes gyereksereget, ahogyan tépik egymást, sírva fakadnak, vagy kibuggyan belőlük a nevetés.

Sokan túrják a homokot, mások a fák körül szaladgálnak, már amelyik tud, és nem huppan percenként a fenekére. A legtöbben a hinta körül tolonganak.

A hintában az a jó, hogy beleülsz, meghajtod magad, kicsit előre-hátradőlsz, hajad az arcodba hull, aztán lelóg a hátad mögött a földre. A lánc párszor meghajlik, aztán egyre jobban megfeszül, a szél az arcodba csap, egyre magasabbra kerülsz, és eljön az a pillanat, mikor a legmagasabb pontra érsz, ahol a pillanat ezredrészéig megáll minden veled együtt. A levegő a mellkasodba szorul, olyan mintha megcsiklandozna kicsit, kiszakad belőled egy sikkantás, és zuhanni kezdesz hátrafelé. Onnantól pedig olyan, mintha repülnél.

Aztán egyre nagyobbra nősz, egyre nehezebb leszel, és ez az érzés elmúlik. Akkor már a hajtást érzed, azt, hogy előre- és hátradőlsz, hogy feszül az izmod, meg hogy úristen, mekkora hasad lett közben! Rögtön ki is kell szállni: hogy nézel ki? Ez már nem az a göndör hajú fürtös kislány, aki a gyerekkori fényképeken van. Különben is. Repülni lehetetlen.

És elfelejtünk játszani.

Jobban kezd érdekelni a lánc, az, amin ülünk, megfogjuk, kritizáljuk, számításokat végzünk, megnézzük a dőlésszögét, a hajlékonyságát, kiszámoljuk annak a valószínűségét, hogy kieshetünk belőle, szétszereljük, összeszereljük, megerősítjük, aztán beleülünk és erőlködve hajtjuk magunkat, hogy igen, fel tudunk menni olyan magasra, át tudunk pördülni rajta, és mindezt hányás nélkül. Vagy pont hogy hányással. Embere válogatja.

Néha elfelejtek játszani. Van, hogy tanulok, és annyira görcsösen meg akarom tanulni az anyagot, hogy belezöldülök, és nem megy. Néha annyira meg akarok felelni, hogy elvesztem az irányítást magam felett. Néha úgy rám tör az akarás, hogy görcsbe csavarodok, és elbizonytalanodom. Annyira jól akarom élni az életet, hogy elfelejtem megélni. Pedig az élet egy játszótér, csak néha kukacot találunk a homokozóban, vagy kiesünk a hintából.

Amikor begörcsölök, mindig rászólok magamra, hogy nem jól teszem. Hogy, ha kukacot találok, lehet, hogy a hideg ráz tőle, azért mégis nézzem meg, hogy milyen. És persze, fáj, ha kiestem a hintából, de mégis, most azt kell játszani, hogy kiestünk a hintából, akkor játsszuk el azt. Ha szerelmesek vagyunk, azt kell játszani, hogy szerelmesek vagyunk, ha elhagynak, azt kell játszani, hogy elhagytak bennünket. Ha anyák leszünk, akkor azt játsszuk, hogy anyák vagyunk, mikor tinédzserek vagyunk, akkor nem felnőttet kell játszani, hanem azt, hogy lázadunk.

Nincs értelme azt játszani, hogy semmit sem játszunk. Nincs értelme tragédiának felfogni mindent, ahelyett, hogy egyszerűen csak eljátszanánk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1