Jogsi
Elmélkedés a bátortalan jogosítvány-tulajdonosokról.
Közvetlenül az érettségi után beiratkoztam egy autóvezető tanfolyamra, mert valahogy olyan természetes volt számomra, hogy én is sofőr leszek. Autóm nem volt, a családi autót nem vezethettem, és csak néha ülhettem a barátom autója volánja mögé. És minél kevesebbet vezettem, annál bátortalanabb lettem. Később már inkább megkértem mást, vigyen ide vagy oda...
A jogosítványom csak egy papír volt a táskában, mert nem volt bátorságom használni. Mikor egyszer-egyszer rászántam magam és a párom felügyelete alatt vezettem, a végén olyan ideges lettem, hogy inkább megkértem, cseréljünk helyet. Ez az állapot jó pár évig tartott, közben a férjem folyamatosan kérdezgette, mikor fogok már végre vezetni. És én frappánsan válaszoltam is: -- Majd ha saját autóm lesz! – mivel ezt nem tartottam reálisnak a közeljövőre nézve. Ámbár ez a nap is eljött és nem is olyan sokára. A lányomat előbb-utóbb óvodába, iskolába kell szállítani, nem mehetünk mindenhova babakocsival. Hiszen azt kinövi, hosszú gyaloglást meg nem lehet egy
két-hároméves gyerektől elvárni. Így nem volt más választásom, mint beleülni az autóba, összeszedni a bátorságomat -- és vezetni...
Bevallom, nagyon izgultam. Nem csak az első próbaút előtt, hanem a jó néhány következőnél is. De rájöttem, hogyha egyedül ülök az autóban, ha nincs aki figyeljen, aki észreveszi a hibákat, amelyeket vezetés illetve parkolás közben elkövetek, akkor sokkal jobban érzem magam, nincs bennem akkora feszültség. Ezért kijelentettem a párom előtt, hogy ha ő is az autóban ül, akkor bizony ő vezet. Egy idő után elmúlt az efféle szorongásom is, és ma már a férjemet is szívesen elfuvarozom bárhova. Sőt, azt vettem észre, hogy minél többet vezetek, annál jobban élvezem a „száguldást“. A következő lépésként azt fogom tenni, hogy legyőzöm a nagy forgalom miatt érzett pánikomat, és vezetni fogok a fővárosban is. Remélem a közeljövőben ez is sikerül majd.
Azért írtam erről a témáról, mert azt tapasztalom, hogy több nőtársam is hasonlóan áll az autóvezetés kérdéséhez. Ott lapul a jogosítvány a táskájukban, de pánikolnak, ha valaki felajánlja nekik, hogy üljenek a volán mögé. És tudom, hogy irigykedve nézik azokat, akik túltették már magukat a félelmükön, és most magabiztosan tapossák a pedálokat.
Ezeknek a nőknek üzenem, hogy tényleg megéri legyőzni a bizonytalanságunkat. Autót vezetni fantasztikus érzés: szabadságot ad, önbizalmat növel, és időt spórol. Az egészhez csak elhatározás kell, némi gyakorlat – és egy új világ nyílik meg előttünk!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Önfeladás
Sokféle nézet létezik azzal kapcsolatban, milyen fejlődési fokon áll jelenleg az ember. Az egyik, hogy sosem látott lehetőségekkel rendelkezik, a másik, hogy az agyunk éppen leépülőben van.
2026.11.16.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2026.11.13.
Energiavámpírok
Korunk vámpírjai mindenhol ott vannak: nem a vérünket szívják, hanem az energiánkat.
2026.10.7. 14
Haragudj!
Mára odáig jutottunk, hogy a kisgyerektől kezdve az aggastyánig minden korosztálynak megvan a maga megmondóembere, akinek a videói, „tanácsai” alapján éli a (sajátjának hitt) életét.
2026.8.24.
Tücsök versus kabóca
A lágyan ciripelő tücskök megszépítették a nyári estéket, romantikussá tették az itteni éjszakákat.
2026.8.13.
Mai mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol hosszú ideig minden héten nagy vásárt tartottak a főtéren.
2026.7.28.
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
