Jogsi


Fülöp Éva  2007.6.16. 12:49

Elmélkedés a bátortalan jogosítvány-tulajdonosokról.

Közvetlenül az érettségi után beiratkoztam egy autóvezető tanfolyamra, mert valahogy olyan természetes volt számomra, hogy én is sofőr leszek. Autóm nem volt, a családi autót nem vezethettem, és csak néha ülhettem a barátom autója volánja mögé. És minél kevesebbet vezettem, annál bátortalanabb lettem. Később már inkább megkértem mást, vigyen ide vagy oda...

A jogosítványom csak egy papír volt a táskában, mert nem volt bátorságom használni. Mikor egyszer-egyszer rászántam magam és a párom felügyelete alatt vezettem, a végén olyan ideges lettem, hogy inkább megkértem, cseréljünk helyet. Ez az állapot jó pár évig tartott, közben a férjem folyamatosan kérdezgette, mikor fogok már végre vezetni. És én frappánsan válaszoltam is: -- Majd ha saját autóm lesz! – mivel ezt nem tartottam reálisnak a közeljövőre nézve. Ámbár ez a nap is eljött és nem is olyan sokára. A lányomat előbb-utóbb óvodába, iskolába kell szállítani, nem mehetünk mindenhova babakocsival. Hiszen azt kinövi, hosszú gyaloglást meg nem lehet egy két-hároméves gyerektől elvárni. Így nem volt más választásom, mint beleülni az autóba, összeszedni a bátorságomat -- és vezetni...

Bevallom, nagyon izgultam. Nem csak az első próbaút előtt, hanem a jó néhány következőnél is. De rájöttem, hogyha egyedül ülök az autóban, ha nincs aki figyeljen, aki észreveszi a hibákat, amelyeket vezetés illetve parkolás közben elkövetek, akkor sokkal jobban érzem magam, nincs bennem akkora feszültség. Ezért kijelentettem a párom előtt, hogy ha ő is az autóban ül, akkor bizony ő vezet. Egy idő után elmúlt az efféle szorongásom is, és ma már a férjemet is szívesen elfuvarozom bárhova. Sőt, azt vettem észre, hogy minél többet vezetek, annál jobban élvezem a „száguldást“. A következő lépésként azt fogom tenni, hogy legyőzöm a nagy forgalom miatt érzett pánikomat, és vezetni fogok a fővárosban is. Remélem a közeljövőben ez is sikerül majd.

Azért írtam erről a témáról, mert azt tapasztalom, hogy több nőtársam is hasonlóan áll az autóvezetés kérdéséhez. Ott lapul a jogosítvány a táskájukban, de pánikolnak, ha valaki felajánlja nekik, hogy üljenek a volán mögé. És tudom, hogy irigykedve nézik azokat, akik túltették már magukat a félelmükön, és most magabiztosan tapossák a pedálokat.

Ezeknek a nőknek üzenem, hogy tényleg megéri legyőzni a bizonytalanságunkat. Autót vezetni fantasztikus érzés: szabadságot ad, önbizalmat növel, és időt spórol. Az egészhez csak elhatározás kell, némi gyakorlat – és egy új világ nyílik meg előttünk!



Hozzászólások

miriam, 20. 06. 2007 15:19:41 egyetertek
Kedves Eva, Teljesen igazad van. En is azok koze a nok koze tartozom, akik felnek vezetni, mert nincs eleg gyakorlatom. Szerencsere nem vagyok rakenyszerulve a vezetesre New Yorkban es ha nagyon kellene, el tudnek vezetni most mar talan barhova, de leginkabb kerulom a vezetest. Biztos, hogy a vezetes sosem lesz a kedvenc elfoglaltsagom, viszont a mai vilagban, nagy hatranyban vannak azok, akik nem tudjak magunkat autoval elszalitani ide - oda.. Szoval le a kalappal elotted, hogy igy megbirkoztal a felelmeiddel! Olel, Miriam
Erika, 25. 06. 2007 12:27:20 Érthetetlen
Ezzel a problémával már én is találkoztam. Vannak nőismerőseim akik maximum pontszámmal végezték el a vizsgát és utánna egyszer kétszer beültek az autójukba és soha többet. Minden esetben arra panaszkodtak hogy a férjeik kritizálták őket és kiabáltak velük ők meg ezt nem akarják nem bírják hallgatni. INknáb soha többet nem ültek a volán mellé. Szerintem a férfiak irigykednek a nőkre meg aztán azt se akarják engedni hogy más vezesse az "ő" autójukat ugyebár amit mellesleg a családi pénzből vettek. Ercsa
@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1