Jogsi


Fülöp Éva  2007.6.16. 12:49

Elmélkedés a bátortalan jogosítvány-tulajdonosokról.

Közvetlenül az érettségi után beiratkoztam egy autóvezető tanfolyamra, mert valahogy olyan természetes volt számomra, hogy én is sofőr leszek. Autóm nem volt, a családi autót nem vezethettem, és csak néha ülhettem a barátom autója volánja mögé. És minél kevesebbet vezettem, annál bátortalanabb lettem. Később már inkább megkértem mást, vigyen ide vagy oda...

A jogosítványom csak egy papír volt a táskában, mert nem volt bátorságom használni. Mikor egyszer-egyszer rászántam magam és a párom felügyelete alatt vezettem, a végén olyan ideges lettem, hogy inkább megkértem, cseréljünk helyet. Ez az állapot jó pár évig tartott, közben a férjem folyamatosan kérdezgette, mikor fogok már végre vezetni. És én frappánsan válaszoltam is: -- Majd ha saját autóm lesz! – mivel ezt nem tartottam reálisnak a közeljövőre nézve. Ámbár ez a nap is eljött és nem is olyan sokára. A lányomat előbb-utóbb óvodába, iskolába kell szállítani, nem mehetünk mindenhova babakocsival. Hiszen azt kinövi, hosszú gyaloglást meg nem lehet egy két-hároméves gyerektől elvárni. Így nem volt más választásom, mint beleülni az autóba, összeszedni a bátorságomat -- és vezetni...

Bevallom, nagyon izgultam. Nem csak az első próbaút előtt, hanem a jó néhány következőnél is. De rájöttem, hogyha egyedül ülök az autóban, ha nincs aki figyeljen, aki észreveszi a hibákat, amelyeket vezetés illetve parkolás közben elkövetek, akkor sokkal jobban érzem magam, nincs bennem akkora feszültség. Ezért kijelentettem a párom előtt, hogy ha ő is az autóban ül, akkor bizony ő vezet. Egy idő után elmúlt az efféle szorongásom is, és ma már a férjemet is szívesen elfuvarozom bárhova. Sőt, azt vettem észre, hogy minél többet vezetek, annál jobban élvezem a „száguldást“. A következő lépésként azt fogom tenni, hogy legyőzöm a nagy forgalom miatt érzett pánikomat, és vezetni fogok a fővárosban is. Remélem a közeljövőben ez is sikerül majd.

Azért írtam erről a témáról, mert azt tapasztalom, hogy több nőtársam is hasonlóan áll az autóvezetés kérdéséhez. Ott lapul a jogosítvány a táskájukban, de pánikolnak, ha valaki felajánlja nekik, hogy üljenek a volán mögé. És tudom, hogy irigykedve nézik azokat, akik túltették már magukat a félelmükön, és most magabiztosan tapossák a pedálokat.

Ezeknek a nőknek üzenem, hogy tényleg megéri legyőzni a bizonytalanságunkat. Autót vezetni fantasztikus érzés: szabadságot ad, önbizalmat növel, és időt spórol. Az egészhez csak elhatározás kell, némi gyakorlat – és egy új világ nyílik meg előttünk!



Hozzászólások

miriam, 20. 06. 2007 15:19:41 egyetertek
Kedves Eva, Teljesen igazad van. En is azok koze a nok koze tartozom, akik felnek vezetni, mert nincs eleg gyakorlatom. Szerencsere nem vagyok rakenyszerulve a vezetesre New Yorkban es ha nagyon kellene, el tudnek vezetni most mar talan barhova, de leginkabb kerulom a vezetest. Biztos, hogy a vezetes sosem lesz a kedvenc elfoglaltsagom, viszont a mai vilagban, nagy hatranyban vannak azok, akik nem tudjak magunkat autoval elszalitani ide - oda.. Szoval le a kalappal elotted, hogy igy megbirkoztal a felelmeiddel! Olel, Miriam
Erika, 25. 06. 2007 12:27:20 Érthetetlen
Ezzel a problémával már én is találkoztam. Vannak nőismerőseim akik maximum pontszámmal végezték el a vizsgát és utánna egyszer kétszer beültek az autójukba és soha többet. Minden esetben arra panaszkodtak hogy a férjeik kritizálták őket és kiabáltak velük ők meg ezt nem akarják nem bírják hallgatni. INknáb soha többet nem ültek a volán mellé. Szerintem a férfiak irigykednek a nőkre meg aztán azt se akarják engedni hogy más vezesse az "ő" autójukat ugyebár amit mellesleg a családi pénzből vettek. Ercsa
@


A rovat további cikkei

Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.   


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2019.11.24.    11