Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta  2020.12.17. 1:03

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben különböző emberek, szervezetek, csoportok kérik segítségünket. Gyűjtést szerveznek a nehéz körülmények élő családok számára. Kérik, hogy segítsünk, hadd legyen másnak is szép az ünnep, kerülhessen mindenkinek ajándék a fa alá. Kinek-kinek szíve joga eldönteni, hogy mit tesz ezekkel a kérésekkel.
Én úgy döntöttem, segítek, ahogy tudok.


Sokan kértek a ruhák, háztartási cikkek mellett könyvet és játékot is. Körülnéztem házunk táján, mit őrzök még gyermekeim kiskorából. Pár évvel ezelőtt bedobozoltam néhány „kinőtt" mesekönyvet. Most elővettem és válogatni kezdtem, csendben, egyedül, ott a kisszobában. És egyszer csak fiatal anyuka lettem újra. Fellapozva a régi könyveket nem csak a szebbnél szebb, majdnem elfeledett mesék köszöntek rám, hanem szinte hallani véltem lányom-fiam hangját: Anya, még egyet, csak ezt a rövidet! Jó, rendben, ez lesz mára az utolsó... És olvastam királynőkről, királyokról, sárkányokról és boszorkányokról. Olvastam újra a kedvenc verseket, mondókákat, pár sor után szinte mindet tudtam fejből. Mire felocsúdtam, azon kaptam magam, hogy a „még megtartom, mert” kupac jóval nagyobb, mint a „mehet" kupac. Persze, azért oda is került jó néhány, de mit tehet az ember, ha némelyik könyvhöz szép emlékek fűzik. Képtelenség tőle megválni.

Hasonlóan jártam a játékokkal is. Ám ebbe a válogatásba már bevontam a több tucat plüssállatka tulajdonosait is. Segítsenek egyrészt nekem, választani, másrészt a cél az, hogy örömet okozzunk másoknak. Olyan kisgyereknek, akinek talán a karácsony az egyetlen esély, hogy igazi ajándékot kapjon. Mert van ilyen, tudom. Még ha csak ilyenkor, év vége felé beszélünk is róla gyakrabban. Hiszen ajándékozni öröm. Főleg, ha igazi örömöt tudunk vele okozni. Ha az a gyerek még tud örülni, mert kicsi korától fogva nem estünk túlzásokba az ajándékozást illetően. Mert ilyen is van. Gondoljunk csak bele, micsoda fejtörést okoz a szülőknek, rokonoknak megajándékozni azt a gyereket, aki már 6-7 évesen nem tudja hová rakni a sok legót, távirányítós szuper autót, kakiló-pisilő-beszélő babát. Sőt, nem túlzok, ha azt írom, hogy már az első igazi mobiltelefonon is túl van. Ezek a „szegény árvák" gyakran reggeltől estig a tévében bámulják az álnéven mesének nevezett akciófilmeket, és vele együtt a reklámokat. Reklámokat, amik ilyenkor másról sem szólnak, mint arról, hogy melyik a legtökéletesebb karácsonyi ajándék csemeténknek. A gyerek ezt látja, hallja egész nap, hát el is hiszi, hogy csak azoktól az agyonreklámozott kütyüktől lehet boldog!


Ha már játékot szeretne, ám legyen! Van köztük egészen jó is, ha gondosan választunk, vagy, amit magunk készítünk, vagy olyan, amivel együtt játszhat az egész család. Nincs is annál jobb szórakozás, mint amikor jókat nevetünk, esetleg néha sírunk a közös játék alatt, mert az egyik veszít, a másik nyer. A társasjátéknak van nyertese és vesztese. Kiváló lehetőség a kisgyereknek, hogy átéljen a játék által olyan helyzeteket, amikbe a valós életben is majd belekerül. Persze ehhez a játékhoz idő kell. Idő, amit odaajándékozunk valakinek, aki fontos nekünk. Idő, amit az önfeledt játékra szánunk gyermekünkkel, és közben mi is újra gyerekek leszünk.

Nálunk a mai napig nincs karácsony könyv nélkül. Amíg kicsik voltak a gyerekeim, mindig akadt mesekönyv is a fa alatt. Hiszen elképzelhetetlen volt, főleg télen, amikor hosszúra nyúlnak az esték, hogy elalvás előtt ne hallgassanak mesét. Hallgassanak, és ne a tévében nézzék, mint manapság. Ma, ha azt akarják a szülők, hogy a gyerek békén hagyja őket, bekapcsolják neki a televíziót, válogasson csak kedvére a mesecsatornák között. Bizony nem ritka, hogy ezek a gyerekek ott alszanak el a tévé előtt, és sajnos nem királynőkről és mesebeli hősökről álmodnak éjszaka...
De ez már egy másik téma!

Egy szó, mint száz: ajándékozni öröm! Fantáziánknak talán csak a pénztárcánk szab határt. Nem árt vigyázni, főleg, ha gyerekekről van szó. És nem utolsó sorban, ne feledkezzünk meg azokról, akik csak ritkán kapnak ajándékot, akiknek most mi okozhatunk örömöt. Még szebbé téve így a saját ünnepünket is.

Hozzászólások

@

Küldés