Karácsonyi képeslap


Nagy Csivre Katalin  2012.12.22. 5:30

Karácsonyi üdvözlőlappal a kezében csenget a postás...

Örülök, mert egyre ritkábban kapunk képeslapot – az internetes világ „hozadékaként". Egy kedves ismerős jókívánsága mosolyra fakaszt.

Elidőzik a tekintetem a gyönyörű karácsonyi tájat ábrázoló képen: hóval borított, nyugalmat árasztó, fehér színben pompázó természet. A csillogó fenyőt gyerekek fogják körül, nyugalom, béke, harmónia és derű, amit a kép sugall. Röpke pillanatokra elmerülök benne: varázslat, megfoghatatlan idill. A belső csendet, nyugalmat a mellettem lévő mobiltelefon egy másodperc alatt millió darabra töri. Oda a nyugalom! Majdnem. Egy apró maradékot magammal viszek, valami nagyon régi, otthon-emlék-félét, ami ezzel a képpel dereng fel bennem homályosan. A régi gyermekkor karácsonyai, amikor még gondtalan, kedélyes volt az ünnep, amikor még nem volt más „dolgom", csak gyereknek lenni.

A gyerekkort magunk mögött hagyva egyre hangosabban hallani a város monoton zajait, az egymást mellőző, siető, arc nélküli, jellemtelen tömeget, ami arra figyelmeztet: valami vészesen hiányzik, valami elveszett. Ez talán fel sem merül bennem egyébként, csak ilyenkor, karácsony küszöbén.
Advent a várakozás ideje, valami mélységes sóvárgása a léleknek hazatalálni, valahová, valakihez.
December. Ropog a hó a lábam alatt, a fagyos hideg, szél csontig hatol. Hamar leszáll az est, a kisváros vidám, hangulatos, fényes díszbe öltözik. Még a szürke hétköznapok estjébe is ünnepi hangulatot gyújt a sok világító gyöngyfüzér, gyertyaláng. Bocsánat: gyújtana – ha lenne mit! Ünnepi hangulat?! Ünnepvárás?! Hogy is állunk ma ezzel? Nem szeretnék az általánosítás hibájába esni, inkább csak egy más, nem szokványos, nem „eu-konform”, reális tükörképet mutatni az átlag, mai, civilizáltnak mondott, intelligens kisvárosi emberről. Aki EU-polgár. Globalizált. És ünnepet vár. Hogyan is? A kérdést nem lehet megkerülni!

Az év végéhez érkezve egyre fokozódik a tempó, a teendők, restanciák, kötelezettségeink elvégzése óhatatlanul aktuálissá válik, körmünkre ég a munka, teendőink sokasága. Mindinkább sürgősebbé válnak feladataink, mert közeledik a karácsony, a szeretet szent ünnepe. Hogy is nézne ki, ha ezzel, azzal, amazzal elkésnénk, ha nem a szokásos elvárásoknak megfelelően telnének ünnepváró napjaink? Még a szájára venne a szomszéd, a patikusnő, az anyós... Nincs tévé-, rádióműsor, sem semmilyen média, távközlés, melyből ne a szeretet és a tolerancia szavak folynának! Mindennek köszönhetően a legszebb, legnagyszerűbb szavaink válnak fedezetlen csekké, elkopott, semmit nem jelentő szavakká.

A munkahelyek egyre inkább hasonlítanak a neurotikusok őrültekházához. A szupermarketekben sosem látott méreteket ölt a konzumidiotizmus a maga telepakolt bevásárlókocsijaival. Hömpölygő embertömeg – a fogyasztói társadalom világtalan áldozatai. A „vásárolj" vezényszóra pakol, tolakodik, bolyong, s számol: kinek, mit, mennyiért. Valójában magát ünnepli majd a szeretet szent napján: ez vettem, ennyiért. Ünnepi magasztnak nyoma sincs. Az áhítatot nem itt kell keresni. Még jó, hogy halk karácsonyi zene szól. Angyalok énekelnek a mikrofonba: halleluja! Mindeközben unott képpel, fáradtan, a sok méteres kasszasor végén véletlenül gyomorszájon bök egy embertársam. Mert pakol, és siet fizetni. Tolakszik. Egy másikuk a lábamra lép. Oda se neki! Hiszen mindez a karácsonyi ünnepvárás jegyében történik. Ma még lehet, de holnap, a szeretet ünnepén? Ugyan már! Üdvözült mosollyal ölelem a keblemre a világot, és ő viszont engem.(?)

A karácsonyi tolongás ma már nem fogalom, hanem bizonyított, cáfolhatatlan tény. Egyedül a négy fal között elkerülhető. De vajon miért s mi végett siet, tolakszik, kapkod az emberek tömege ilyenkor? Süket füléhez nem érkezik el az ünnepi üzenet, a tömegben, rohanva, a zajban, mert az csak a csendben hallható, a nyugalom pillanata hozza el. A díszes asztaltól pedig gyakran távol marad az ünnep, mert az ember szeme megvakul a sok csillogástól. Mert addigra fáradt és kimerült. Áhítat, alázat és belső megnyugvás híján az ember hiába várja, csillogó házába a nyugalmas meleg otthon békés érzetét, s az ünnep különleges, szent hangulata nem csatlakozik az asztaltársasághoz. Valahol nagyon, de nagyon távol marad.

Vajon hol?

Sajnos, úgy tűnik legtöbbünk mára elfelejtette, mi az ünnep. Márai Sándor még tudta, mikor így írt:
„...Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás...”

Jó lenne, ha a karácsony, az üzenete, a szent misztérium és a békessége odaférne hozzánk, mellénk! Ha alkalmat, helyet szorítanánk neki méltó alázattal, csendes nyugalommal. Ha nem kijelölt dátum lenne, ceremoniális hajsza, munkavégzés, hanem egy ihletett lelkiállapot. Közelebb érezhetnénk a távollévőt, az eltávozottat, és együtt, egységben néhány csendes órát tölthetnénk szerető környezetünkkel. Talán több figyelmet, türelmet szentelve a pillanatnak.

Talán.

Úgy döntök, kabátzsebembe csúsztatva magammal viszem a képeslapot. Megmutatom valakinek, aki kedves a szívemnek. Neked is, drága olvasó barátom. Vidd magaddal, ami belőle neked tetsző...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.