Kéretlen adomány


Jády Mónika  2008.9.4. 13:21

Nemrégiben, amikor a fővárosban akadt dolgom, betértem az egyik áruházban lévő pizzázóba.

Egyetemi éveimből ismerem ezt a gyorsétterem jellegű helyet. Diákkoromban nagyon ízlett a pizzájuk, és viszonylag kellemesnek találtam a környezetet. Akkor még csaknem új volt a berendezés. Mára alaposan megkopott a padló és a székek műbőr huzata, az asztal- és széklábakon is meglátszik az idő nyoma. A mosdóba ma már csak akkor lehet bejutni, ha bedobunk egy érmét. Az egyik oszlopra egy papírlapot ragasztottak. A felirat arra figyelmeztet, hogy a helyiségben tilos máshol vásárolt élelmiszert fogyasztani. Régebben, amint távoztak egy asztaltól, rögtön megjelent a takarításra kijelölt alkalmazott, és nedves ruhával áttörölte az asztalt. Úgy látom, hogy most már nem ügyelnek annyira a tisztaságra. A kínálat viszont ugyanaz, mint évekkel ezelőtt.

Annak idején elsősorban tizen- és huszonéveseket, kisgyermekes családokat lehetett itt látni. Az asztaloknál most idősek is üldögélnek szép számmal. Pizzát eszegetnek, kávéznak, papírpohárból üdítőitalt kortyolgatnak. Vagy nem esznek-isznak semmit, csak üldögélnek és nézelődnek a bevásárlótáskájukat szorongatva.

Az egyik sarokban egy hetven év körüli nő foglal helyet, virágmintás kartonblúzban. A következő asztalhoz ülök le, vele szemben. Beleharapok az egyik pizzaszeletbe. A néni kiflit vesz elő a táskájából, és egy kis üveget. Házi készítésű pástétom lehet benne. Amikor rápillantok, megszólal: – Cukorbeteg vagyok, muszáj ennem.
Miközben falatozik, végig engem figyel.
– Milyen az a pizza? – érdeklődik, amikor már majdnem elfogyasztottam az első szeletet.
Mikor felnézek, még alig hallhatóan hozzáteszi, hogy ő még soha nem evett olyat.
– Jó – válaszolom, és magamban azon morfondírozom, vajon szívesen fogadná-e, ha felajánlanám neki a másik szeletet, vagy kínos lenne számára. Végül úgy döntök, hogy neki adom.
– Kóstolja meg – nyújtom felé a kis tálcát a megmaradt szelettel. Mire sarkon fordulhatnék, megjelenik mellettem egy robosztus fiatal férfi, és papírpénzt tesz le az idős asszony elé.
– Talán jól jön – mondja. A meglepett néni zavartan egy köszönömöt suttog, és elsírja magát. A válla csak úgy rázkódik a zokogástól.

Különféle gondolatok és érzések kavarognak bennem. Az adományozóval egyszerre indulunk a kijárat felé. Rápillantok. Egy könnycseppet látok a szeme sarkában.



Hozzászólások

pandi, 04. 09. 2008 16:25:10
Nagyon jó cikk!:) Több ilyen ember kellene...:(
Szabgabesz, 15. 09. 2008 09:02:20 Én is így jártam
27éves anyuka vagyok van egy élet társam és 8 éve albérletbe vagyunk. A kisfiam ékszerteknőst szeretett volna ezért a bolha piacra hozott eladni pár apró figurát és a nagy dömperét. Odalépett egy úr aki megkérdezte miért adja el a gyerek(6éves) a játékait? Mire én feleltem miért és a kezébe nyomott 2400ft-t mire én a meghatódottságtól,örömtől,szégyentől egyszerre, sirva tudtam egy köszönöm szót mondani.
Bori, 17. 09. 2008 09:12:07
Komolyan mondom a mai világban szinte hihetetlen hogy az ilyeesmi megtörténik!!! Úgy látszik vannak még jó emberek reménykedhetünk!
@


A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.