Ki szemetelt?
Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.
A minap is úgy voltam ezzel. Pironkodom miatta, de kénytelen vagyok leírni, hogy a káros szenvedélyemnek hódoltam a gangon a minap, amikor láttam, hogy az alattunk lévő üzlet vezetője felfelé tekintget. Láttam rajta, mondani szeretne valamit, ezért kihajoltam egy kicsit a korláton, és kérdően néztem rá. Erre ő a járdára, helyesebben a járdán lévő csikkekre mutatott, és így szólt: Ez a maga szemete! Én meg, érezve, ahogy a szemöldököm egyre magasabbra szökik, s a pumpa is felmegy bennem alaposan, kezembe vettem a hamutálat és mutattam neki: nem, az enyém itt van! Tekergette a fejét, közben grimaszokat vágott, majd mondta, hogy tegnap is látta az üzletből, ahogy hullnak lefelé a csikkek. De nem az enyém, válaszoltam, rám sok mindent lehet mondani amiatt, hogy dohányzom, de mindig ügyelek arra, hogy ne dobjak el semmit, nem kenyerem a szemetelés. Sőt, ha megtelik a hamutál, alufóliára teszem, és kidobom a kukába.
Láttam az arcán a gúnyos, hitetlen vigyort, próbáltam érvelni, hogy három napig távol voltam, semmiképpen nem lehettem én, aki szemetelt. Van még emelet felettünk, s van más is, aki dohányzik, tessék feljebb kutakodni. Akkor biztosan a takarítónő volt, vetette oda, de erre én már teljesen berágtam. Nem, nem kiabáltam, nem mentem át sárkányba, mert tudtam, semmi értelme. Annyira már ismerem az asszonyságot, mindenkibe beleköt, és rikácsol, mint a rekedt papagáj. Amúgy meg igaza van, pofátlanság, amit művelt valaki, de ez a valaki nem én voltam. Nem ártott volna, ha felteszi nekem a kérdést, hogy véletlenül, netán nem-e én, de nem, egyenesen megrágalmazott. Erre nem voltam vevő. Egyszerűen csak fájt a gyanúsítás, az, hogy könnyebb vádaskodni, az első emberbe belerúgni, mint alaposan utánajárni a dolgoknak.
Bevallom, ha emberi hangon megkérdezte volna, hogy nem láttam-e az ominózus üggyel kapcsolatban valamit, még segítek is neki a nyomozásban. Mert engem is rettenetesen zavar a látvány, de így csak azt érte el, hogy mivel állandó vásárlója vagyok, vagyis voltam, soha többé nem teszem be a lábamat az üzletébe.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.