Ki szemetelt?


Nagy Erika  2016.10.14. 0:26

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

A minap is úgy voltam ezzel. Pironkodom miatta, de kénytelen vagyok leírni, hogy a káros szenvedélyemnek hódoltam a gangon a minap, amikor láttam, hogy az alattunk lévő üzlet vezetője felfelé tekintget. Láttam rajta, mondani szeretne valamit, ezért kihajoltam egy kicsit a korláton, és kérdően néztem rá. Erre ő a járdára, helyesebben a járdán lévő csikkekre mutatott, és így szólt: Ez a maga szemete! Én meg, érezve, ahogy a szemöldököm egyre magasabbra szökik, s a pumpa is felmegy bennem alaposan, kezembe vettem a hamutálat és mutattam neki: nem, az enyém itt van! Tekergette a fejét, közben grimaszokat vágott, majd mondta, hogy tegnap is látta az üzletből, ahogy hullnak lefelé a csikkek. De nem az enyém, válaszoltam, rám sok mindent lehet mondani amiatt, hogy dohányzom, de mindig ügyelek arra, hogy ne dobjak el semmit, nem kenyerem a szemetelés. Sőt, ha megtelik a hamutál, alufóliára teszem, és kidobom a kukába.


Láttam az arcán a gúnyos, hitetlen vigyort, próbáltam érvelni, hogy három napig távol voltam, semmiképpen nem lehettem én, aki szemetelt. Van még emelet felettünk, s van más is, aki dohányzik, tessék feljebb kutakodni. Akkor biztosan a takarítónő volt, vetette oda, de erre én már teljesen berágtam. Nem, nem kiabáltam, nem mentem át sárkányba, mert tudtam, semmi értelme. Annyira már ismerem az asszonyságot, mindenkibe beleköt, és rikácsol, mint a rekedt papagáj. Amúgy meg igaza van, pofátlanság, amit művelt valaki, de ez a valaki nem én voltam. Nem ártott volna, ha felteszi nekem a kérdést, hogy véletlenül, netán nem-e én, de nem, egyenesen megrágalmazott. Erre nem voltam vevő. Egyszerűen csak fájt a gyanúsítás, az, hogy könnyebb vádaskodni, az első emberbe belerúgni, mint alaposan utánajárni a dolgoknak.

Bevallom, ha emberi hangon megkérdezte volna, hogy nem láttam-e az ominózus üggyel kapcsolatban valamit, még segítek is neki a nyomozásban. Mert engem is rettenetesen zavar a látvány, de így csak azt érte el, hogy mivel állandó vásárlója vagyok, vagyis voltam, soha többé nem teszem be a lábamat az üzletébe.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.   


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2019.11.24.    11


Igaz barátság

Jády Mónika

Befutott a távolsági busz. Egy idős néni mellé ültem le.

2019.11.8.   


Pénz nélkül

Póda Erzsébet

A pénz fontos dolog: boldogság és bánat, gazdagság és szegénység forrása.

2019.11.3.   


Normális

Póda Erzsébet

Világunk rohamosan változik. Ma már az a normális, ami még pár évtizeddel ezelőtt nem normális volt.

2019.9.25.    35


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2019.8.24.    14


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2019.7.29.   


Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13