Ki szemetelt?


Nagy Erika  2016.10.14. 0:26

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

A minap is úgy voltam ezzel. Pironkodom miatta, de kénytelen vagyok leírni, hogy a káros szenvedélyemnek hódoltam a gangon a minap, amikor láttam, hogy az alattunk lévő üzlet vezetője felfelé tekintget. Láttam rajta, mondani szeretne valamit, ezért kihajoltam egy kicsit a korláton, és kérdően néztem rá. Erre ő a járdára, helyesebben a járdán lévő csikkekre mutatott, és így szólt: Ez a maga szemete! Én meg, érezve, ahogy a szemöldököm egyre magasabbra szökik, s a pumpa is felmegy bennem alaposan, kezembe vettem a hamutálat és mutattam neki: nem, az enyém itt van! Tekergette a fejét, közben grimaszokat vágott, majd mondta, hogy tegnap is látta az üzletből, ahogy hullnak lefelé a csikkek. De nem az enyém, válaszoltam, rám sok mindent lehet mondani amiatt, hogy dohányzom, de mindig ügyelek arra, hogy ne dobjak el semmit, nem kenyerem a szemetelés. Sőt, ha megtelik a hamutál, alufóliára teszem, és kidobom a kukába.


Láttam az arcán a gúnyos, hitetlen vigyort, próbáltam érvelni, hogy három napig távol voltam, semmiképpen nem lehettem én, aki szemetelt. Van még emelet felettünk, s van más is, aki dohányzik, tessék feljebb kutakodni. Akkor biztosan a takarítónő volt, vetette oda, de erre én már teljesen berágtam. Nem, nem kiabáltam, nem mentem át sárkányba, mert tudtam, semmi értelme. Annyira már ismerem az asszonyságot, mindenkibe beleköt, és rikácsol, mint a rekedt papagáj. Amúgy meg igaza van, pofátlanság, amit művelt valaki, de ez a valaki nem én voltam. Nem ártott volna, ha felteszi nekem a kérdést, hogy véletlenül, netán nem-e én, de nem, egyenesen megrágalmazott. Erre nem voltam vevő. Egyszerűen csak fájt a gyanúsítás, az, hogy könnyebb vádaskodni, az első emberbe belerúgni, mint alaposan utánajárni a dolgoknak.

Bevallom, ha emberi hangon megkérdezte volna, hogy nem láttam-e az ominózus üggyel kapcsolatban valamit, még segítek is neki a nyomozásban. Mert engem is rettenetesen zavar a látvány, de így csak azt érte el, hogy mivel állandó vásárlója vagyok, vagyis voltam, soha többé nem teszem be a lábamat az üzletébe.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.