Ki szemetelt?


Nagy Erika  2016.10.14. 0:26

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

A minap is úgy voltam ezzel. Pironkodom miatta, de kénytelen vagyok leírni, hogy a káros szenvedélyemnek hódoltam a gangon a minap, amikor láttam, hogy az alattunk lévő üzlet vezetője felfelé tekintget. Láttam rajta, mondani szeretne valamit, ezért kihajoltam egy kicsit a korláton, és kérdően néztem rá. Erre ő a járdára, helyesebben a járdán lévő csikkekre mutatott, és így szólt: Ez a maga szemete! Én meg, érezve, ahogy a szemöldököm egyre magasabbra szökik, s a pumpa is felmegy bennem alaposan, kezembe vettem a hamutálat és mutattam neki: nem, az enyém itt van! Tekergette a fejét, közben grimaszokat vágott, majd mondta, hogy tegnap is látta az üzletből, ahogy hullnak lefelé a csikkek. De nem az enyém, válaszoltam, rám sok mindent lehet mondani amiatt, hogy dohányzom, de mindig ügyelek arra, hogy ne dobjak el semmit, nem kenyerem a szemetelés. Sőt, ha megtelik a hamutál, alufóliára teszem, és kidobom a kukába.


Láttam az arcán a gúnyos, hitetlen vigyort, próbáltam érvelni, hogy három napig távol voltam, semmiképpen nem lehettem én, aki szemetelt. Van még emelet felettünk, s van más is, aki dohányzik, tessék feljebb kutakodni. Akkor biztosan a takarítónő volt, vetette oda, de erre én már teljesen berágtam. Nem, nem kiabáltam, nem mentem át sárkányba, mert tudtam, semmi értelme. Annyira már ismerem az asszonyságot, mindenkibe beleköt, és rikácsol, mint a rekedt papagáj. Amúgy meg igaza van, pofátlanság, amit művelt valaki, de ez a valaki nem én voltam. Nem ártott volna, ha felteszi nekem a kérdést, hogy véletlenül, netán nem-e én, de nem, egyenesen megrágalmazott. Erre nem voltam vevő. Egyszerűen csak fájt a gyanúsítás, az, hogy könnyebb vádaskodni, az első emberbe belerúgni, mint alaposan utánajárni a dolgoknak.

Bevallom, ha emberi hangon megkérdezte volna, hogy nem láttam-e az ominózus üggyel kapcsolatban valamit, még segítek is neki a nyomozásban. Mert engem is rettenetesen zavar a látvány, de így csak azt érte el, hogy mivel állandó vásárlója vagyok, vagyis voltam, soha többé nem teszem be a lábamat az üzletébe.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nemzetközi Nőnap

Kiss Adrienn Éva

Ma van a Nemzetközi Nőnap, melyek hivatalosan 1917-től, Magyarországon pedig 1948 óta tartanak számon.

2017.3.7.    9


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2


Soha ne adjuk fel!

Nagy Erika

Él valahol egy kisrác, aki pár nappal a születése után agyhártyagyulladást kapott. Felépült, de a végtagjait elvesztette.

2016.6.19.    10


Nesze semmi...

Póda Erzsébet

...fogd meg jól! Avagy hogyan (nem) tudtam meg többet az élet rejtett igazságairól.

2016.5.3.    10