Ki tanuljon meg viselkedni?


Jády Mónika  2009.6.25. 11:24

Helyszín: Budapest, 4-es villamos. Mikor felszállok, nem ülök le, bár van még szabad hely.

Gondolom, jönnek majd idősek, akiknek nehezükre esik már az álldogálás. Kicsit beljebb, az ajtónak háttal állok meg. Nézek kifelé az ablakon. A következő megállónál kellemetlen hang üti meg a fülem. Hátrafordulok.

– Miért pont az ajtóban kell megállni, fel sem lehet szállni a villamosra, pedig beljebb még bőven van hely! – méltatlankodik egy idős nő, megjegyzését az ajtóban álló és addig vidáman cseverésző lányoknak címezve.
– Miért nem tetszett szólni? – kérdi meg az egyik lány, miután a nő tovább kritizálja őket.

Mondanom sem kell, hogy ez csak olaj volt a tűzre. Az asszony haragos képpel mondta tovább a magáét, majd sértett dívaként hátrébb vonult.

A következő megállóban ismét volt felszálló az első ajtónál.
– Szabad lesz? – szólt a lányoknak, akik újra belemerültek a csevegésbe, és szinte megszűnt létezni körülöttük a világ.
– Persze – válaszolta az ajtónak háttal álló, és gyorsan arrébb léptek, hogy a felszálló kényelmesen elférjen közöttük. – Annak a nőnek is csak ennyit kellett mondania, ahelyett, hogy megindul, mint egy tank, aztán mérgelődik, és átkokat szór. Talán nincs más szórakozása, mint hogy felszáll a villamosra, és másokat szekál – jegyezte meg az egyik lány.

Igaz, hogy a lányok is figyelmesebbek lehettek volna, és a megállók előtt automatikusan félrehúzódhattak volna, ha látják, hogy van felszálló. Ám ez nem történt meg, hisz épp egymásra figyeltek. De nem hiszem, hogy emiatt rögtön morogni kell. Egyszerűbb, és mindenkinek jobb érzés – magának a felszállónak is –, ha illedelmesen megkéri az ajtóban állót, hogy lépjen kicsit arrébb. Ha valaki barátságtalan vagy kevésbé előzékeny velünk, az még nem ok arra, hogy rögtön mi is azok legyünk. Energiát és jókedvet rabló dolog, ha ott is konfliktust keresünk, ahol nincs is.

Ha kedvesek és illedelmesek vagyunk másokkal, előbb vagy utóbb általában ugyanazt kapjuk viszonzásként. És kellemesebb lesz a napunk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1