Ki tanuljon meg viselkedni?
Helyszín: Budapest, 4-es villamos. Mikor felszállok, nem ülök le, bár van még szabad hely.
Gondolom, jönnek majd idősek, akiknek nehezükre esik már az álldogálás. Kicsit beljebb, az ajtónak háttal állok meg. Nézek kifelé az ablakon. A következő megállónál kellemetlen hang üti meg a fülem. Hátrafordulok.
– Miért pont az ajtóban kell megállni, fel sem lehet szállni a villamosra, pedig beljebb még bőven van hely! – méltatlankodik egy idős nő, megjegyzését az ajtóban álló és addig vidáman cseverésző lányoknak címezve.
– Miért nem tetszett szólni? – kérdi meg az egyik lány, miután a nő tovább kritizálja őket.
Mondanom sem kell, hogy ez csak olaj volt a tűzre. Az asszony haragos képpel mondta tovább a magáét, majd sértett dívaként hátrébb vonult.
A következő megállóban ismét volt felszálló az első ajtónál.
– Szabad lesz? – szólt a lányoknak, akik újra belemerültek a csevegésbe, és szinte megszűnt létezni körülöttük a világ.
– Persze – válaszolta az ajtónak háttal álló, és gyorsan arrébb léptek, hogy a felszálló kényelmesen elférjen közöttük. – Annak a nőnek is csak ennyit kellett mondania, ahelyett, hogy megindul, mint egy tank, aztán mérgelődik, és átkokat szór. Talán nincs más szórakozása, mint hogy felszáll a villamosra, és másokat szekál – jegyezte meg az egyik lány.
Igaz, hogy a lányok is figyelmesebbek lehettek volna, és a megállók előtt automatikusan félrehúzódhattak volna, ha látják, hogy van felszálló. Ám ez nem történt meg, hisz épp egymásra figyeltek. De nem hiszem, hogy emiatt rögtön morogni kell. Egyszerűbb, és mindenkinek jobb érzés – magának a felszállónak is –, ha illedelmesen megkéri az ajtóban állót, hogy lépjen kicsit arrébb. Ha valaki barátságtalan vagy kevésbé előzékeny velünk, az még nem ok arra, hogy rögtön mi is azok legyünk. Energiát és jókedvet rabló dolog, ha ott is konfliktust keresünk, ahol nincs is.
Ha kedvesek és illedelmesek vagyunk másokkal, előbb vagy utóbb általában ugyanazt kapjuk viszonzásként. És kellemesebb lesz a napunk.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.