Ki tanuljon meg viselkedni?


Jády Mónika  2009.6.25. 11:24

Helyszín: Budapest, 4-es villamos. Mikor felszállok, nem ülök le, bár van még szabad hely.

Gondolom, jönnek majd idősek, akiknek nehezükre esik már az álldogálás. Kicsit beljebb, az ajtónak háttal állok meg. Nézek kifelé az ablakon. A következő megállónál kellemetlen hang üti meg a fülem. Hátrafordulok.

– Miért pont az ajtóban kell megállni, fel sem lehet szállni a villamosra, pedig beljebb még bőven van hely! – méltatlankodik egy idős nő, megjegyzését az ajtóban álló és addig vidáman cseverésző lányoknak címezve.
– Miért nem tetszett szólni? – kérdi meg az egyik lány, miután a nő tovább kritizálja őket.

Mondanom sem kell, hogy ez csak olaj volt a tűzre. Az asszony haragos képpel mondta tovább a magáét, majd sértett dívaként hátrébb vonult.

A következő megállóban ismét volt felszálló az első ajtónál.
– Szabad lesz? – szólt a lányoknak, akik újra belemerültek a csevegésbe, és szinte megszűnt létezni körülöttük a világ.
– Persze – válaszolta az ajtónak háttal álló, és gyorsan arrébb léptek, hogy a felszálló kényelmesen elférjen közöttük. – Annak a nőnek is csak ennyit kellett mondania, ahelyett, hogy megindul, mint egy tank, aztán mérgelődik, és átkokat szór. Talán nincs más szórakozása, mint hogy felszáll a villamosra, és másokat szekál – jegyezte meg az egyik lány.

Igaz, hogy a lányok is figyelmesebbek lehettek volna, és a megállók előtt automatikusan félrehúzódhattak volna, ha látják, hogy van felszálló. Ám ez nem történt meg, hisz épp egymásra figyeltek. De nem hiszem, hogy emiatt rögtön morogni kell. Egyszerűbb, és mindenkinek jobb érzés – magának a felszállónak is –, ha illedelmesen megkéri az ajtóban állót, hogy lépjen kicsit arrébb. Ha valaki barátságtalan vagy kevésbé előzékeny velünk, az még nem ok arra, hogy rögtön mi is azok legyünk. Energiát és jókedvet rabló dolog, ha ott is konfliktust keresünk, ahol nincs is.

Ha kedvesek és illedelmesek vagyunk másokkal, előbb vagy utóbb általában ugyanazt kapjuk viszonzásként. És kellemesebb lesz a napunk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.11.18.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17