Ki tanuljon meg viselkedni?
Helyszín: Budapest, 4-es villamos. Mikor felszállok, nem ülök le, bár van még szabad hely.
Gondolom, jönnek majd idősek, akiknek nehezükre esik már az álldogálás. Kicsit beljebb, az ajtónak háttal állok meg. Nézek kifelé az ablakon. A következő megállónál kellemetlen hang üti meg a fülem. Hátrafordulok.
– Miért pont az ajtóban kell megállni, fel sem lehet szállni a villamosra, pedig beljebb még bőven van hely! – méltatlankodik egy idős nő, megjegyzését az ajtóban álló és addig vidáman cseverésző lányoknak címezve.
– Miért nem tetszett szólni? – kérdi meg az egyik lány, miután a nő tovább kritizálja őket.
Mondanom sem kell, hogy ez csak olaj volt a tűzre. Az asszony haragos képpel mondta tovább a magáét, majd sértett dívaként hátrébb vonult.
A következő megállóban ismét volt felszálló az első ajtónál.
– Szabad lesz? – szólt a lányoknak, akik újra belemerültek a csevegésbe, és szinte megszűnt létezni körülöttük a világ.
– Persze – válaszolta az ajtónak háttal álló, és gyorsan arrébb léptek, hogy a felszálló kényelmesen elférjen közöttük. – Annak a nőnek is csak ennyit kellett mondania, ahelyett, hogy megindul, mint egy tank, aztán mérgelődik, és átkokat szór. Talán nincs más szórakozása, mint hogy felszáll a villamosra, és másokat szekál – jegyezte meg az egyik lány.
Igaz, hogy a lányok is figyelmesebbek lehettek volna, és a megállók előtt automatikusan félrehúzódhattak volna, ha látják, hogy van felszálló. Ám ez nem történt meg, hisz épp egymásra figyeltek. De nem hiszem, hogy emiatt rögtön morogni kell. Egyszerűbb, és mindenkinek jobb érzés – magának a felszállónak is –, ha illedelmesen megkéri az ajtóban állót, hogy lépjen kicsit arrébb. Ha valaki barátságtalan vagy kevésbé előzékeny velünk, az még nem ok arra, hogy rögtön mi is azok legyünk. Energiát és jókedvet rabló dolog, ha ott is konfliktust keresünk, ahol nincs is.
Ha kedvesek és illedelmesek vagyunk másokkal, előbb vagy utóbb általában ugyanazt kapjuk viszonzásként. És kellemesebb lesz a napunk.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.