Kifordult világ


Nagy Csivre Katalin  2022.1.9. 23:46

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

Mindent a fordítottság képvisel. Ha van olyan hogy gonosz, rossz, ördöngös esetleg ördögi, az most közel hajol az emberhez és kivétel nélkül mindenkit megkörnyékez, megkísért.

Játék következik! Tegyük fel, hogy 2018-ban ugyanezen a napon elalszom, és három évvel később, ma ébredek fel. Minden a szokott ütemben kezdődik reggel. Az utcán viszont szembejön Terike, maszkban. Kérdőre vonom, elkezd valami vírusról beszélni, túl sokat és összefüggéstelenül, inkább továbbállok. Mindenkin maszk van az utcán, arctalan emberek – a gyerekeket kivéve. Megdöbbenek. A boltba menet épp ennek a hiányában feltartóztat a rendőr. Mert, ami a bűnözők és gengszterek előjoga volt tegnap, az most a „normálisok” számára lett kötelező. Illetve, ha nem viselik, ők lesznek a bűnözők... A posta előtt állok, sorakoznom kell, egyesével engednek be. Hallom, amint a mellettem álló két anyuka két óvodás kisgyerekével arról beszél, milyen gyakran és pedánsan teszteli valamilyen vírusra a gyereket.



Sétálok. A kórház előtt kígyózó sor, orrgaratig túró tesztelés szintén valamilyen vírust kutatva. A másik utcasarkon sátrak felállítva, és fecskendőzik az embereket. Sokadszorra. Valami komédia? Ezt harsogja tévé, rádió, mindenféle kommunikációs eszközből ömlik az oltóanyag-propaganda a valamilyen vírusra. Közben egy ismerőssel találkozom, aki csak lőtávolságról hajlandó velem kommunikálni, mert fél a valamilyen vírustól. A barátnője ugyanis azt elkapta és karanténba került.

Megtudom mi az a karantén – sosem használtam ezt a kellemetlen hangzású szavat. Önkéntes szobafogság a televízión csüngve, pattogatott kukoricázva, fésületlenül. Tíz nap. Azután ismét tíz nap. Sokszor tíz nap. Gyereknek, felnőttnek. Maradjotthon, védjmásokat légyfelelős, olts! Olts! Olts! Csak egy szer. Csak még egyszer. Akárhányszor.

Elmegyek a régi ruhabutik előtt. Kiadó helység. A másik utcában a képkeretező ajtaján: „Bezártunk.” Elmegyek a mozi előtt, látom a feliratot: „Előadás oltottaknak.” Elsétálok a templom előtt, kiszegezve: „Szentmise oltottaknak.”

Kik azok az oltottak? És kik azok, akik nem oltottak? Marikától a nap végéig megtudom. Marika retteg. A többedik oltást várja, mert az előző kettőtől rettenetesen beteg lett. A szomszédja szomszédjának a rokona Bécsben viszont egyet sem kapott és meghalt.

A nap végére érve leülök, gondolkodom, miféle infernális pokoljárást indított itt el valaki (vagy valami). Emberi világban aludtam el és embertelen vagy inkább emberalatti világban kezdek épp magamhoz térni. Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult, fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk. Mindent a fordítottság képvisel. Ami fehéret hirdet, feketét takar. A látványos gazdagság a legnyomorultabb szegénységet rejti, és fordítva. Ahol az oktatás tetszeleg, ott a lezüllesztés sunnyog. Az igazságot keresőt hamisnak kiabálják. Ahol az információt hirdetik, ott a dezinformációt adják. Ahol a gyógyítást árulják, ott titokban méreg szivárog.

Ha van sors, talán minden predesztinálva lett az idő kezdetén: a problémákat fenn kell tartani, ahogy a látszatot is. Az intelligencia az, amikor az ember a meglévő információhoz hozzá tud adni egy új infót, a többi csak papagájkodás. A periféria a ketrecen kívül van. Sajnálom, ha az emberek ketrecben tartják magukat, vagy mások őket, hogy az alacsony szint fennmaradjon. A faj halála a tudati korlát. Remélem, bízom benne, hogy van előrelépés. De csak együtt.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6