Kifordult világ


Nagy Csivre Katalin  2022.1.9. 23:46

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

Mindent a fordítottság képvisel. Ha van olyan hogy gonosz, rossz, ördöngös esetleg ördögi, az most közel hajol az emberhez és kivétel nélkül mindenkit megkörnyékez, megkísért.

Játék következik! Tegyük fel, hogy 2018-ban ugyanezen a napon elalszom, és három évvel később, ma ébredek fel. Minden a szokott ütemben kezdődik reggel. Az utcán viszont szembejön Terike, maszkban. Kérdőre vonom, elkezd valami vírusról beszélni, túl sokat és összefüggéstelenül, inkább továbbállok. Mindenkin maszk van az utcán, arctalan emberek – a gyerekeket kivéve. Megdöbbenek. A boltba menet épp ennek a hiányában feltartóztat a rendőr. Mert, ami a bűnözők és gengszterek előjoga volt tegnap, az most a „normálisok” számára lett kötelező. Illetve, ha nem viselik, ők lesznek a bűnözők... A posta előtt állok, sorakoznom kell, egyesével engednek be. Hallom, amint a mellettem álló két anyuka két óvodás kisgyerekével arról beszél, milyen gyakran és pedánsan teszteli valamilyen vírusra a gyereket.



Sétálok. A kórház előtt kígyózó sor, orrgaratig túró tesztelés szintén valamilyen vírust kutatva. A másik utcasarkon sátrak felállítva, és fecskendőzik az embereket. Sokadszorra. Valami komédia? Ezt harsogja tévé, rádió, mindenféle kommunikációs eszközből ömlik az oltóanyag-propaganda a valamilyen vírusra. Közben egy ismerőssel találkozom, aki csak lőtávolságról hajlandó velem kommunikálni, mert fél a valamilyen vírustól. A barátnője ugyanis azt elkapta és karanténba került.

Megtudom mi az a karantén – sosem használtam ezt a kellemetlen hangzású szavat. Önkéntes szobafogság a televízión csüngve, pattogatott kukoricázva, fésületlenül. Tíz nap. Azután ismét tíz nap. Sokszor tíz nap. Gyereknek, felnőttnek. Maradjotthon, védjmásokat légyfelelős, olts! Olts! Olts! Csak egy szer. Csak még egyszer. Akárhányszor.

Elmegyek a régi ruhabutik előtt. Kiadó helység. A másik utcában a képkeretező ajtaján: „Bezártunk.” Elmegyek a mozi előtt, látom a feliratot: „Előadás oltottaknak.” Elsétálok a templom előtt, kiszegezve: „Szentmise oltottaknak.”

Kik azok az oltottak? És kik azok, akik nem oltottak? Marikától a nap végéig megtudom. Marika retteg. A többedik oltást várja, mert az előző kettőtől rettenetesen beteg lett. A szomszédja szomszédjának a rokona Bécsben viszont egyet sem kapott és meghalt.

A nap végére érve leülök, gondolkodom, miféle infernális pokoljárást indított itt el valaki (vagy valami). Emberi világban aludtam el és embertelen vagy inkább emberalatti világban kezdek épp magamhoz térni. Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult, fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk. Mindent a fordítottság képvisel. Ami fehéret hirdet, feketét takar. A látványos gazdagság a legnyomorultabb szegénységet rejti, és fordítva. Ahol az oktatás tetszeleg, ott a lezüllesztés sunnyog. Az igazságot keresőt hamisnak kiabálják. Ahol az információt hirdetik, ott a dezinformációt adják. Ahol a gyógyítást árulják, ott titokban méreg szivárog.

Ha van sors, talán minden predesztinálva lett az idő kezdetén: a problémákat fenn kell tartani, ahogy a látszatot is. Az intelligencia az, amikor az ember a meglévő információhoz hozzá tud adni egy új infót, a többi csak papagájkodás. A periféria a ketrecen kívül van. Sajnálom, ha az emberek ketrecben tartják magukat, vagy mások őket, hogy az alacsony szint fennmaradjon. A faj halála a tudati korlát. Remélem, bízom benne, hogy van előrelépés. De csak együtt.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.