Kísért a múlt
Hajnali fél kettő van, nem alszom, csendesen szipogok...
...és vadul kalimpálok a billentyűzeten. Feltett szándékom kiírni magamból, ami fáj. Emlékképek villannak fel: néha abbahagyom, elbambulok, majd megszívom az orrom jó erősen megint.
Vannak olyan emberek, akiket sosem felejtünk el. Beviharzanak az életünkbe, akarva akaratlanul megszeretjük őket, majd se szó, se beszéd kilépnek, hatalmas űrt hagyva maguk után. Olyan űrt, amit nehezen tölt be valaki... Valaki más. A hiányérzet szaggat, ordít, követel. Sajog a lélek az iránt a személy iránt, mint ahogy a drogos sóvárog az anyag után. A drogos pedig megy, tör-zúz, rabol, pénzt szerez és anyaghoz jut. Megnyugszik. De az űrt betölteni nem lehet, és sokszor egy egész életen át kísért az emlék. A mozdulatai, a szavai, a szokásai, meg amiket mondott.
A legkeservesebb időszak, mikor szembesülünk azzal, hogy aki volt, az már nincs. Mikor görcsösen szorítjuk a telefont, és várjuk, hogy megcsörrenjen, hívjon, vagy jöjjön egy esemes tőle. Vagy mikor ülünk a számítógép előtt, bámulunk a csetre, és várjuk hogy jelentkezzen. De nem jön. Nem azért, mert nem tud, hanem mert nem akar. Így döntött. És nekünk tudomásul kell vennünk.
Örökké gyűlölt esetek a lezáratlan akták. Mikor nem tudjuk miért történt úgy, ahogy történt. Csak beletörődünk, elfogadjuk, majd időnként elrágódunk rajta, meg az élet miértjein. Ilyenkor néha fent vagyunk hajnali kettőig, a múltban keresgélünk, szipogunk, és dühödten verjük a billentyűzetet abbéli szándékunkban, hogy nem szenvedünk, és kiírjuk magunkból, ami fáj...
Hogy ez segít-e? Néha talán igen.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16