Külföldön a kerítés


Kozma Eszter  2015.5.26. 1:13

Divat manapság arról áradozni, hogy külföldön minden szép, minden jó. Pedig ez nem igaz.

Menni vagy maradni?

Az érettségi óta időről időre felmerül a téma a baráti körben – ahogy bennem is –, hogy talán ideje lenne elköltözni Magyarországról. Van, aki meg is tette, de a többség visszakozik. Én el sem tudnám képzelni a nyarakat a Balaton nélkül, a hétvégéket a barátaim, a családom nélkül, az életemet Budapest nélkül.


Nőként sokkal több dologra kell gondolnunk a jövőnket illetően. A munkahelyen való megkülönböztetés a gyermekvállalás miatt még mindig nagy méreteket ölt. Ha külföldre költözünk, először is át kell gondolnunk, hogy a párunkkal együtt tesszük-e, ott akarjuk-e berendezni a teljes életünket? A kortársaim többsége anyagi okokból választja a költözést, de nem gondolnak bele abba: ha itt nehéz is a dolguk, a kerítés bizony sehol nincs kolbászból.

Ha nem csak egy-két évet tervezünk külföldön tölteni, át kell gondolni a helyi viszonyokat, hiszen az úti cél az esetek többségében Nyugat-Európa, ahol szokás már a féléves gyerek mellől is visszamenni a munkahelyre. Fontos viszont szem előtt tartani azt, hogy ezekben az országokban több lehetőség van olyan részmunkaidős állásokat vállalni a kisgyerek mellett, amik nem csak „zsebpénzzel” járnak. De vajon érdemes-e ilyen hamar elszakadni a gyermekünktől, hogy az anyagi biztonságot megteremtsük neki? Hogy ne mi legyünk az, aki az első lépéseit látja, az első szavait hallja, és befolyásolja a fejlődését?

A maradás oka számtalanszor az, hogy itt vannak a barátaink, a szeretteink. Tudom például, hogy ha egyszer gyereket vállalunk, édesanyám segítségére biztosan számíthatunk majd. Ezzel szemben külföldön egymásra vagyunk utalva (esetleg idegen segítségére). Nagyon komoly döntés, ha egy pár vállalja, hogy olyan országba költözik, ahol eleinte csak ketten vannak a világ ellen, és talán később sem alakítanak ki mély barátságokat, mint amik itthon még az iskolában kialakultak. Ezeknél egy munkahelyi barátság, eddigi tapasztalataim szerint, ritkán lesz szorosabb. Van olyan barátom, aki Angliába költözött ki az akkori, kint élő párjához, de az az érzésem, hogy a kapcsolatuk épp arra ment rá, hogy neki semmilyen ismerőse nem volt kint a fiún kívül. Egy ilyen helyzetben sokkal keményebben kell teljesíteni, a feszültségek egy nagyon kicsi területen maradnak, lelki szemetesládává kell válni, miközben az ember maga is hiányol minden otthonit.


Visszatérve a gyerekvállalásra: kint megszokott dolog a bébiszitterek alkalmazása, akár van nagyi, aki segítsen, akár nincs. Úgy látom, ettől a megoldástól, lévén nem ilyen körülmények között nőttünk fel, az én generációmban is sokan ódzkodnak. Természetesen joggal, sok az ellenérv, ahogy mellette is sok érvet felsorakoztathatnánk. Persze, ha bölcsőde és a bébiszitter között kéne választanom, egyértelmű lenne a döntés – a személyesebb kapcsolat ebben a korban szerintem sokkal fontosabb, mint közösségbe szokni. Fontos átgondolni azt is, hogy számunkra mennyire fontos a magyar identitás. Hogy a gyermekünknek ebből mennyit adjunk át: egy vegyes nemzetiségű pár esetében hihetetlen nehéz megtartani a másik országból származó nyelvét, kultúráját. Sokkal komolyabb odafigyelést kíván, hogy a gyerekek mindkét identitást, nyelvet megőrizzék.

A logikus érvek egyelőre a külföld mellett szólnak, de van itt még valami, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: szakképzettség nélkül teljesen fölösleges lakóhelyet váltani! Ha itthon is csak mosogattunk, kint is nagy eséllyel azt fogjuk tenni. Ha itthon például irodában dolgoztunk, de a nyelvtudásunk nem elég erős, kint megint csak mosogatni fogunk, ahol ez a helyi viszonyokhoz képest szintén kevés fizetéssel jár. Ahhoz, hogy pénzt tegyünk félre, minden szórakozást meg kell vonni magunktól, mert ugyan az élelmiszer és sokszor a ruha árak sem magasabbak, a társasági élet sokkal több pénzbe kerül.

Nemrég felmerült bennem is, sokadszor, a költözés gondolata, ezért elkezdtem utánajárni, hogy például Németországban hogyan is élnék meg. A konklúzió az volt, ha ugyanazt dolgoznám, mint most itthon, akkor a hazaihoz képest hatalmas fizetésem lenne. De mivel fiatal vagyok, és olyan helyre mennék, ahol vannak ismerőseim is, valószínűleg nem tudnám kiküszöbölni a költekezést. Így havonta legfeljebb 150-200 eurót tudnék félretenni, és kénytelen lennék a sutba dobni mindazt, amit itthon eddig tettem a leendő karrieremért.

Ez természetesen csak a saját konklúzióm, számtalan érv és ellenérv áll még szemben egymással. Van, akinek bejön, sikeres lesz, és van, akinek nem. A legfontosabb mindenekelőtt tisztázni magunkban, hogy lelkileg bírni fogjuk-e a távollétet a hazánktól és a szeretteinktől. Mert hiába a nagyobb anyagi biztonság, ha közben minden pillanatban hazavágyunk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.