Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet  2022.3.28. 12:06

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

A szakma eredeti feladata szertefoszlott, helyébe fizetett, irányított tartalmak kerültek. A közösségi felületek pedig forrnak a különvéleményektől. Közben elvész az igazság, melynek keresése és nyilvánosság elé tárása a média jó értelemben vett feladata lenne. Nemrég egy elismert cseh újságírónő nyilatkozta, hogy kivonul az álszent mainstream médiából, és másként keresi az igazságot. (Előre sejthető: keserűen nehéz dolga lesz.) A vírushisztéria idején belevetette magát az oknyomozásba, és minél mélyebbre ásott, annál több visszásságot talált. Harcos pályatársam megadásra kényszerült, és kiábrándultan mondott búcsút munkaadójának.


A vírus-éra alatt minden addigi tudásunkat lesöpörték az asztalról. Elhitették velünk, hogy a biológia új korszaka kezdődött, már-már földönkívüli. Érvénybe lépett az érvénytelen – minden, amit addig nevetséges összeesküvés-elméletnek tartottak, abszurd módon valósággá vált. Az is kiderült, hogy több igazság is képes egymás mellett érvényesülni – csak éppen hazugság képében. Sikerült az embereket úgy összezavarni, hogy ettől kezdve biztosan képtelenek eligazodni a labirintussá kevert valóságban, ami pedig az egyetlen lételemünk. Az ember akkor kiegyensúlyozott, ha kapcsolatait a bizalom jellemzi. A bizalom igazmondáson, őszinteségen alapul, és kötődésből alakul ki. A kötődés minősége alapvető életszükséglet, hiszen emberek vagyunk, egymásból születünk, közösségben működünk, nem élhetünk magányos foszlányokként.

A vírusvilágjárvány – amely most érdekes módon megint egy csapásra elmúlt – szétszakított egymástól. De jegyezzük meg: az életnek csak úgy van értelme, ha értelmes emberként viselkedünk! Nem ide-oda rángató külső erők logikátlan parancsait követve. Érzékszerveink arra valók, hogy felfogjuk és megismerjük létközegünket. Isten pedig szabad akaratot adott a döntéseinkhez!

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés