Lustaság
A minap összefutottam az egyik ismerősömmel, aki elpanaszkodta, hogy szakított gyermeke anyjával.
A kicsi fiú imádja apját, de belenyugodott, hogy ezután csak minden második héten az apáé.
S hogy mi volt az ok? A férfi elmondása szerint a volt párja olyannyira lusta volt, hogy az már elviselhetetlenné vált. Nem törődött senkivel, csak saját magával. A házban, ami egyébként a férfi tulajdona volt, szörnyű állapotok uralkodtak. Mindenütt szutyok volt, nem takarított, a gyerek is egyre nagyobb terhet jelentett neki. A főzést pedig a legnagyobb időpocsékolásnak tartotta. A férfi vállalkozó volt, s amit nem tudott nappal elvégezni, azt éjszaka volt kénytelen bepótolni. Kellett a pénz, az meg munka nélkül, ugye, nem csordogál. A gyerekkel nappal foglalkozott, meg a nevelt lányával is, akivel nagyon jó a 
kapcsolata. Érezte ennek szükségét, ha már az anya nem volt képes rá, még akkor is, ha tudta, hogy éjszaka keveset fog aludni.
Betelt a pohár, s úgy gondolta, elég fiatal még ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolatban éljen. A nő a szakítást nehezen viselte. Nem érzelmileg, az már múlóban volt. Nem volt munkahelye, nem volt bevétele, teljesen a párjától függött anyagilag. Késő bánat, maga kereste a bajt! A férfi most egyedül takarít, főz, mos, vasal, s gyereket nevel. Jól bírja, mondta, meg lehet ezt is szokni. A gyerekekre nem sajnálja a pénzt, ha ruha, cipő kell, fizeti azt is. A kislánynak is, pedig nem kellene. De nem tesz kivételt.
A lusta ember gyakran panaszkodik, mindenben és mindenkiben a hibát keresi ahelyett, hogy a saját sorsán változtatna. Nehéz ilyennel együtt élni. A lustaság egy leküzdendő káros jellemhiba. Senkit nem zavar, amíg akár a nő, akár a férfi egyedül él. De! Amint társra lelnek, és gyermeket vállalnak, nagy felelőtlenség. Talán jót tett volna a nőnek, ha a gyermekei zsarnokok lettek volna, így megtanították volna őt a sarkára állni, vagy rákényszeríthették volna arra, hogy ne meneküljön, ne borzongjon azoktól a feladatoktól, amelyeket kötelessége lett volna elvégezni.
Való igaz, senki sem mondja, vagy ha igen, akkor csak kevesen, hogy egy nőnek könnyű a dolga. Viszont, ha a párja áldozatot vállal, neki is kötelessége valamit letenni az asztalra. Ha mást nem, egy finom, meleg vacsorát. S ahol a szerepcsere megváltozott, a férfinak sem törik le a keze, ha könnyít asszonya helyzetén.
S hogy valóban úgy történt-e minden, ahogy ismerősöm elmesélte, nem tudom. Lehet, hogy túlzott, de úgy gondolom, hogy nem zörög az a bizonyos haraszt, ha a szél nem fújja...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.