Ma csak – csak ma?


Bányai Ilona  2014.2.13. 3:58

Ma csak egy hétköznap van. Olyan, mint a többi, amióta ez emberiség feltalálta az ünnepeket.

Azóta az összes többi csak hétköznap maradt. Egyforma, szürke, egyhangú. Vagy mégsem?

Ma csak ugyanazt kell tennem, mint máskor. Felkelek, felöltözöm, kutyát sétáltatok, munkába megyek. Dolgozom, hazamegyek, pihenek. Este meglátogatom a családomat, beszélgetek édesanyámmal. Semmi különös. Csak egy hétköznap.

De mi van, ha a hétköznapom hirtelen megváltozik? Ha olyan dolgokat teszek, amelyeket soha máskor nem lehet? Csak ma csodálhatom meg a kiállítást, amely holnap bezár. Csak ma hallgathatom meg a koncertet, amelynek a hangjai holnapra elenyésznek. És ha csak ma beszélhetek az édesanyámmal? Ha holnap már nem lehet? Akkor ez a nap ünneppé válik örökre.

Az ember élete hétköznapok sorából áll. Az első iskolai nap még talán ünnep. Különleges és emlékezetes. A másodiktól már csak hétköznap, és aztán a sok-sok hétköznapból évek lesznek..., és egyszer arra ébredek, hogy felnőtt a gyermekem.

Na, és az első munkanap! Lehet, hogy hétfő, egy új élet kezdete. Onnantól minden más lesz. Új emberek, problémák, feladatok. Észre sem veszem, és már elmúlt az első hét, aztán az első év, évtized..., és eltelt az életem. Nem tudhatjuk, hogy melyik nap lesz az, amelyik megváltoztatja az életünket. Talán szerda lesz, amikor orvoshoz megyek, rutinvizsgálatra. Várakozás közben azon jár az eszem, hogy még kétszer kell korán felkelnem, mielőtt igazán kialhatom magam. Sorra kerülök, bemegyek..., és innentől már minden újabb napom drága kincs, be kell osztanom, hogy el ne fogyjon túl hamar.

Talán péntek volt, amikor először láttam meg őt. Fülledt, poros, nyári péntek este, eltompult, egész heti fáradtsággal terhes, unalommal teli hétköznap. Aztán egy perc alatt megváltozott minden, és szívünk legszebb ünnepe lett. Ha rágondolok, máig érzem a bizsergő várakozást, a remegő izgatottságot, bár sok-sok év múlt el azóta. Az a péntek kilépett a mindennapokból, szürkesége fénylő színekre változott, és ünnepeink sorában is az elsők között áll.

Becsüljük hát meg a hétköznapokat! Mindegyik lehetőségek és alkalmak tömegét hordozza magában. Alkalmakat, amelyek soha vissza nem térhetnek. Lehetőségeket, amellyel élni kell, de vissza is lehet élni. Szürke szerdáinkból és álmos csütörtökökből lehetnek életünk fordulópontjai.

Sohasem tudhatjuk, mit hoz a nap. Éljük minden napunkat úgy, mintha az egyetlen lenne, hiszen az: egyszeri és megismételhetetlen. Soha nem tudhatjuk, csak ha már eltelt, hogy hétköznap volt-e vagy életünk legfontosabb napja.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    59


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    14


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9