Ma csak – csak ma?


Bányai Ilona  2014.2.13. 3:58

Ma csak egy hétköznap van. Olyan, mint a többi, amióta ez emberiség feltalálta az ünnepeket.

Azóta az összes többi csak hétköznap maradt. Egyforma, szürke, egyhangú. Vagy mégsem?

Ma csak ugyanazt kell tennem, mint máskor. Felkelek, felöltözöm, kutyát sétáltatok, munkába megyek. Dolgozom, hazamegyek, pihenek. Este meglátogatom a családomat, beszélgetek édesanyámmal. Semmi különös. Csak egy hétköznap.

De mi van, ha a hétköznapom hirtelen megváltozik? Ha olyan dolgokat teszek, amelyeket soha máskor nem lehet? Csak ma csodálhatom meg a kiállítást, amely holnap bezár. Csak ma hallgathatom meg a koncertet, amelynek a hangjai holnapra elenyésznek. És ha csak ma beszélhetek az édesanyámmal? Ha holnap már nem lehet? Akkor ez a nap ünneppé válik örökre.

Az ember élete hétköznapok sorából áll. Az első iskolai nap még talán ünnep. Különleges és emlékezetes. A másodiktól már csak hétköznap, és aztán a sok-sok hétköznapból évek lesznek..., és egyszer arra ébredek, hogy felnőtt a gyermekem.

Na, és az első munkanap! Lehet, hogy hétfő, egy új élet kezdete. Onnantól minden más lesz. Új emberek, problémák, feladatok. Észre sem veszem, és már elmúlt az első hét, aztán az első év, évtized..., és eltelt az életem. Nem tudhatjuk, hogy melyik nap lesz az, amelyik megváltoztatja az életünket. Talán szerda lesz, amikor orvoshoz megyek, rutinvizsgálatra. Várakozás közben azon jár az eszem, hogy még kétszer kell korán felkelnem, mielőtt igazán kialhatom magam. Sorra kerülök, bemegyek..., és innentől már minden újabb napom drága kincs, be kell osztanom, hogy el ne fogyjon túl hamar.

Talán péntek volt, amikor először láttam meg őt. Fülledt, poros, nyári péntek este, eltompult, egész heti fáradtsággal terhes, unalommal teli hétköznap. Aztán egy perc alatt megváltozott minden, és szívünk legszebb ünnepe lett. Ha rágondolok, máig érzem a bizsergő várakozást, a remegő izgatottságot, bár sok-sok év múlt el azóta. Az a péntek kilépett a mindennapokból, szürkesége fénylő színekre változott, és ünnepeink sorában is az elsők között áll.

Becsüljük hát meg a hétköznapokat! Mindegyik lehetőségek és alkalmak tömegét hordozza magában. Alkalmakat, amelyek soha vissza nem térhetnek. Lehetőségeket, amellyel élni kell, de vissza is lehet élni. Szürke szerdáinkból és álmos csütörtökökből lehetnek életünk fordulópontjai.

Sohasem tudhatjuk, mit hoz a nap. Éljük minden napunkat úgy, mintha az egyetlen lenne, hiszen az: egyszeri és megismételhetetlen. Soha nem tudhatjuk, csak ha már eltelt, hogy hétköznap volt-e vagy életünk legfontosabb napja.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.