Macska-egér játék


Jády Mónika  2005.10.18. 16:49

A szerelemben íratlan szabály: minél inkább menekül előlünk valaki, annál inkább vonzódunk hozzá, ha viszont biztosra mehetünk, akkor már nem is olyan érdekes.

Ugye, ismernek olyan exférjeket (feleségeket), akik -- bár maguk kezdeményezték a különélést -- még a válás után pár évvel is beleütik az orrukat egykori párjuk magánéletébe? Sőt, még olyasmire is vetemednek, hogy féltékenyek arra, aki a helyükbe lépett. „Bár a partnerek útjai formálisan szétváltak, tudat alatt tovább folytatódik a macska-egér játék” -- mondja a pszichológus. Hogy is van ez? A vadász kinézi magának az áldozatot, és mindent megtesz, hogy megszerezze. De csak addig tart az igyekezet, amíg a kiszemelt fél nem mutat hajlandóságot. Amint beteljesül a szerelem, a vadász érdeklődése csökken, és az „áldozatnak” kell futnia utána. Vagyis szerepet cserélnek, és kezdődhet az egész elölről.

Zoli és Judit a középiskola harmadik osztályában jöttek össze. Zolinak nem kis energiájába került, míg meghódította Jutkát, aki akkor épp egy másik fiúval járt. Pár hónapig dúlt a szerelem, aztán Zoli viselkedése megváltozott. Amikor ugyanis rájött, hogy a lány teljesen odavan érte, eszébe jutottak a barátok és a kihagyott edzések. És megritkultak a randevúk.

Jutkának ez persze, egyáltalán nem volt az ínyére, de ezt nem adta a fiú tudtára. A két lehetőség közül -- közömbösnek mutatkozni, vagy kifejezni a nemtetszését (vagyis azt is, hogy mennyire függ a fiútól) -- ösztönösen a jobbikat választotta. „Féltem, hogy elveszítem őt, de azt mondtam: járjon csak szorgalmasan tornászni” -- emlékszik vissza. Ezen meg Zoli lepődött meg. Gyanakodni is kezdett, hogy új pasi van a láthatáron, és gyorsan átgondolta, olyan fontos-e naponta edzésekre járnia. A „játék” tovább folytatódott, kétszer szakítottak is, hogy rájöjjenek: egymás nélkül nem az igazi. „Nyolc év együttjárás után azzal nyaggatott mindenki, hogy ideje lenne már összeházasodnunk. Különben úgy járok, mint sok más főiskolás lány, akiket a diplomaosztás után ejtett a fiújuk, és egy másik lányt vett feleségül pár hónapos ismeretség után” -- mondja Jutka. „Ideges is lettem, mert ha esetleg esküvőt vagy menyasszonyi ruhát emlegettem, Zoli úgy tett, mintha nem hallaná. Aztán amikor az iskola befejezése után arra kért, hogy költözzek hozzá a szülővárosába, ezt csak egy feltétellel voltam hajlandó megtenni: ha összeházasodunk.”

Minden szerelem eljut odáig -- miután a nagy fellángolás elmúlik --, hogy mindkét fél mást szeretne. A kapcsolat sima működése érdekében azonban valamelyikünknek engednie kell. Csakhogy az engedmény azt is jelenti, hogy le kell mondani arról, ami nekünk örömet okoz. Nem igazságos, ha mindig csak az egyik fél szorítja háttérbe a saját vágyait. Ne okozzanak lelkiismeret-furdalást az „aki igazán szeret, hajlandó a kompromisszumokra” típusú megnyilvánulások. Egy jó kapcsolatban a felek egyenrangúak, és egyik sem lehet kivételes helyzetben. Mert mi történik, ha mindig csak az egyik (általában a nő) enged? Az örökké lemondásra kész fél elvárná, hogy társa legalább értékeli a nagyvonalúságát. De nem: a kedvezményezett természetesnek tartja, hogy párja mindig igazodik hozzá, és eszébe sem jut hálásnak lennie. Sőt, egy idő után tudomásul sem veszi, hogy a másiknak is vannak igényei.

Vegyünk például egy húsz-huszonöt évvel ezelőtti kisvárost, ahol csupán nőket alkalmazó textilipari üzemek működtek. Ha megjelent ott egy (az ördögtől tényleg csak egy fokkal szebb) férfi, kedvére válogathatott a rengeteg férjre vágyó hajadon közül. Büszkeségnek nyoma sem volt a lányok részéről. Miért is akart volna elérhetetlennek tűnni bármelyikük, amikor egytől-egyik attól rettegtek, hogy társ nélkül maradnak? Azok a „szerencsések” pedig, akik férjet fogtak, eltűrtek mindent: italozást, lustaságot, félrelépést...

De más oka is lehet annak, ha nem működik a szerepcsere. „Sok apa nélkül felnövő lánynak van gondja ezzel” -- mondja a pszichológus. „Azt látták, hogy édesanyjuk nem volt boldog társ nélkül, ezért mindent megtennének, hogy a férfi ne hagyja el őket. Nagyon ragaszkodnak a párjukhoz, amivel épp azt érik el, hogy az eltávolodik tőlük. Ha nem akarják többször egymás után ugyanazt a hibát elkövetni, és egyedül maradni, épp ezen kellene változtatni.”

Hogy miért nem működik a kapcsolat, ha tartósan leragadunk egy szerepben? Aki a másikat leigázza, nem kapcsolatot épít, hanem kihasznál. Aki pedig mindig lemond a saját vágyairól mások kedvéért, soha nem lesz boldog. És önfeláldozásával másokat sem tesz azzá! Az emberek többsége ugyanis tudat alatt kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyik.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.