Másodvirágzás
Anya! Igen? Anya! Tessék? – mondtam másodszorra is fiamnak, a bevásárló központban.
Épp visszatértem a negyedikféle reggeliző pehellyel, ami szintén nem nyerte el a gyerek tetszését.
– Anya, az a pasi néz téged. Ismered?
A mutatott irányba fordultam, s valóban, egy szimpatikus „pasi” mosolygott vissza rám.
– Nem.
– Akkor miért néz?
– Szerintem tetszem neki.
–Teee??? – kérdezte kérdőn rám nézve, apró fintorral végignézve rajtam.
A kérdésében benne volt minden, ami lerombolhatja egy nő önérzetét, önbecsülését, belső elégedettségét.
– Én. Miért? Én nem tetszhetek valakinek?
– Hááát... – válaszolta, ugyanazzal az arckifejezéssel, mint öt másodperccel ezelőtt.
Első reakcióként beletettem a kosárba a kezem ügyébe eső első doboz tejbe valót, nem törődve, hogy az épp kókuszos, amiről tudom, nem igazán tartozik a kedvencek közé (az én személyes kis bosszúm).
Hogy lettem én tündérkirálynőből „teee?”
Mert még óvodás korában az voltam.
Én voltam a legszebb, a legjobb, az ő tündérkirálynője, aki csak elvesztette a szárnyait.
No, ez utóbbi megnyilvánulástól a bennem rejtőzködő mikrónyi tündérség is odalett.
Mi a baja velem? Csak nem hagyott nyugodni a gondolat...
Aztán elkezdtem magam önkéntelenül nézni a fagyasztott borsós hűtők ablakában, kívülről, mint esztétikai élményt.
Szóval: fodrásznál két hete voltam, az kábé rendben van. Ma ki is festettem magam, persze csak szolidan, bár lehet, hogy csak én látom, mert annyira szolid, nem vagyok benne biztos... Így a pizzás dobozok nagyon zavaróak a fagyasztó ablakában, de szerintem az is rendben van.
Azt szokták mondani, hogy a szemem kifejezetten szép. Most én is annak látom.
Tovább sétálva már alig vártam, hogy egy álló frigóhoz érjünk, hogy egészben is láthassam magam. Nem mintha a fejemben nem lenne benne a kép magamról, de most ez más. Meg kell bizonyosodnom, nincs-e tele a testem zöld vörhenyes szömörcökkel, mert a gyerekem arca mintha ezt tükrözte volna.
Na végre a fagyikhoz értünk! Sehol egy zöld hólyag, vagy efféle szörnyűség.
Ma még csinosnak is mondható vagyok – felvettem a legújabb szerzeményemet a minőségi, válogatott, angol használtruha boltból. Akkor valami biztosan lecsúszott, kigombolódott, félre fordult, vagy talán elfelejtettem melltartót venni? Nem! Ezt a fantasztikus találmányt ma is biztosan felvettem. Elkel az már ilyenkor, amikor az ember lánya jobb szeretné, hogy női éke két emelettel feljebb legyen, de még tart az autórészlete, meg a gyerekekre is egyre több a kiadás, tehát marad a melltartó a Sheffer doktor helyett.
Mire a tejfölökhöz érünk, kifejezetten tetszem magamnak.
Akkor talán a belső kisugárzásommal van valami baj?
Mikor is mondta utoljára a párom, hogy: de szép vagy ma!
Jaj, hirtelen nem jut eszembe.
Bár amikor mondani szokta, én mindig lehurrogom. Aztán egy ideje nem mondja. Most nem tudom eldönteni, hogy azért-e, mert nem lát annak, vagy az én reakcióim miatt?!
De végül is, feleségül vett, azóta meg persze változtunk, de az én tekintetem ugyanolyan maradt, mint régen. Szerelmesen nézek a szemébe, ha ő is szerelmesen néz az én szemembe.
Ez mindennél többet ér, a szemem körül pedig a szarkalábak, a körül az arcom, a kissé terebélyesebb testem felett változott, de a szemem csillogása a régi.
Miközben ennél a gondolatnál méláztam, megcsapott egy kellemes, édeskés illat. Fiammal szinte egyszerre néztünk az illatfelhő irányába. Egy gyönyörű, húsz év körüli, fiatal lány libbent el mellettünk, kosárral a kezében, nem túl érdeklődő pillantásokat vetve a lisztfajták felé. A fiamtól meg kellett kérdeznem, hogy nem kér-e papírzsepit, mert szinte láttam, hogy csorog a nyála. A kissé szarkasztikus megjegyzésem után már mindent értettem.
A fiam már nem óvodás, és én sem vagyok húszéves.
A „pasi” aki utánam fordult a negyvenesek táborát képviseli.
Összeraktam magamban a dolgokat. Egy negyvenes is megnézi a gyönyörű fiatal lányt, de ő már értékeli az érettebb korosztályt is. Ő biztosan észrevette, hogy fodrásznál voltam, hogy ma kifestettem magam, és hogy szépek a szemeim…
Elmosolyodtam.
Már határozott, biztos léptekkel toltam a csordultig rakott bevásárló kocsit a pénztárak felé. Sorban állás közben elégedett tekintettel néztem körbe. Aztán észrevettem, egy kellemes negyvenest, aki a lányával várta sorát. Ránéztem, és huncut mosolyt küldtem felé.
Ő visszamosolygott. Csak később láttam, hogy bőszen beszélgetnek.
A beszélgetés témáját illetőleg szinte biztos voltam: – Apa! Ismered azt a „nőt”?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Önfeladás
Sokféle nézet létezik azzal kapcsolatban, milyen fejlődési fokon áll jelenleg az ember. Az egyik, hogy sosem látott lehetőségekkel rendelkezik, a másik, hogy az agyunk éppen leépülőben van.
2026.11.16.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2026.11.13.
Energiavámpírok
Korunk vámpírjai mindenhol ott vannak: nem a vérünket szívják, hanem az energiánkat.
2026.10.7. 14
Haragudj!
Mára odáig jutottunk, hogy a kisgyerektől kezdve az aggastyánig minden korosztálynak megvan a maga megmondóembere, akinek a videói, „tanácsai” alapján éli a (sajátjának hitt) életét.
2026.8.24.
Tücsök versus kabóca
A lágyan ciripelő tücskök megszépítették a nyári estéket, romantikussá tették az itteni éjszakákat.
2026.8.13.
Mai mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol hosszú ideig minden héten nagy vásárt tartottak a főtéren.
2026.7.28.
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
