Másodvirágzás


Madarász Ildikó  2009.2.20. 21:29

Anya! Igen? Anya! Tessék? – mondtam másodszorra is fiamnak, a bevásárló központban.

Épp visszatértem a negyedikféle reggeliző pehellyel, ami szintén nem nyerte el a gyerek tetszését.
– Anya, az a pasi néz téged. Ismered?
A mutatott irányba fordultam, s valóban, egy szimpatikus „pasi” mosolygott vissza rám.
– Nem.
– Akkor miért néz?
– Szerintem tetszem neki.
–Teee??? – kérdezte kérdőn rám nézve, apró fintorral végignézve rajtam.
A kérdésében benne volt minden, ami lerombolhatja egy nő önérzetét, önbecsülését, belső elégedettségét.
– Én. Miért? Én nem tetszhetek valakinek?
– Hááát... – válaszolta, ugyanazzal az arckifejezéssel, mint öt másodperccel ezelőtt.

Első reakcióként beletettem a kosárba a kezem ügyébe eső első doboz tejbe valót, nem törődve, hogy az épp kókuszos, amiről tudom, nem igazán tartozik a kedvencek közé (az én személyes kis bosszúm).
Hogy lettem én tündérkirálynőből „teee?”
Mert még óvodás korában az voltam. Én voltam a legszebb, a legjobb, az ő tündérkirálynője, aki csak elvesztette a szárnyait. No, ez utóbbi megnyilvánulástól a bennem rejtőzködő mikrónyi tündérség is odalett. Mi a baja velem? Csak nem hagyott nyugodni a gondolat... Aztán elkezdtem magam önkéntelenül nézni a fagyasztott borsós hűtők ablakában, kívülről, mint esztétikai élményt. Szóval: fodrásznál két hete voltam, az kábé rendben van. Ma ki is festettem magam, persze csak szolidan, bár lehet, hogy csak én látom, mert annyira szolid, nem vagyok benne biztos... Így a pizzás dobozok nagyon zavaróak a fagyasztó ablakában, de szerintem az is rendben van. Azt szokták mondani, hogy a szemem kifejezetten szép. Most én is annak látom.

Tovább sétálva már alig vártam, hogy egy álló frigóhoz érjünk, hogy egészben is láthassam magam. Nem mintha a fejemben nem lenne benne a kép magamról, de most ez más. Meg kell bizonyosodnom, nincs-e tele a testem zöld vörhenyes szömörcökkel, mert a gyerekem arca mintha ezt tükrözte volna.

Na végre a fagyikhoz értünk! Sehol egy zöld hólyag, vagy efféle szörnyűség. Ma még csinosnak is mondható vagyok – felvettem a legújabb szerzeményemet a minőségi, válogatott, angol használtruha boltból. Akkor valami biztosan lecsúszott, kigombolódott, félre fordult, vagy talán elfelejtettem melltartót venni? Nem! Ezt a fantasztikus találmányt ma is biztosan felvettem. Elkel az már ilyenkor, amikor az ember lánya jobb szeretné, hogy női éke két emelettel feljebb legyen, de még tart az autórészlete, meg a gyerekekre is egyre több a kiadás, tehát marad a melltartó a Sheffer doktor helyett.

Mire a tejfölökhöz érünk, kifejezetten tetszem magamnak. Akkor talán a belső kisugárzásommal van valami baj? Mikor is mondta utoljára a párom, hogy: de szép vagy ma! Jaj, hirtelen nem jut eszembe. Bár amikor mondani szokta, én mindig lehurrogom. Aztán egy ideje nem mondja. Most nem tudom eldönteni, hogy azért-e, mert nem lát annak, vagy az én reakcióim miatt?!

De végül is, feleségül vett, azóta meg persze változtunk, de az én tekintetem ugyanolyan maradt, mint régen. Szerelmesen nézek a szemébe, ha ő is szerelmesen néz az én szemembe. Ez mindennél többet ér, a szemem körül pedig a szarkalábak, a körül az arcom, a kissé terebélyesebb testem felett változott, de a szemem csillogása a régi.

Miközben ennél a gondolatnál méláztam, megcsapott egy kellemes, édeskés illat. Fiammal szinte egyszerre néztünk az illatfelhő irányába. Egy gyönyörű, húsz év körüli, fiatal lány libbent el mellettünk, kosárral a kezében, nem túl érdeklődő pillantásokat vetve a lisztfajták felé. A fiamtól meg kellett kérdeznem, hogy nem kér-e papírzsepit, mert szinte láttam, hogy csorog a nyála. A kissé szarkasztikus megjegyzésem után már mindent értettem.

A fiam már nem óvodás, és én sem vagyok húszéves.
A „pasi” aki utánam fordult a negyvenesek táborát képviseli.
Összeraktam magamban a dolgokat. Egy negyvenes is megnézi a gyönyörű fiatal lányt, de ő már értékeli az érettebb korosztályt is. Ő biztosan észrevette, hogy fodrásznál voltam, hogy ma kifestettem magam, és hogy szépek a szemeim…
Elmosolyodtam.

Már határozott, biztos léptekkel toltam a csordultig rakott bevásárló kocsit a pénztárak felé. Sorban állás közben elégedett tekintettel néztem körbe. Aztán észrevettem, egy kellemes negyvenest, aki a lányával várta sorát. Ránéztem, és huncut mosolyt küldtem felé. Ő visszamosolygott. Csak később láttam, hogy bőszen beszélgetnek.

A beszélgetés témáját illetőleg szinte biztos voltam: – Apa! Ismered azt a „nőt”?



Hozzászólások

nutika, 26. 03. 2009 15:56:57 Igen!
Jaj csak most láttam a cikked, de nagyon tetszett! Igen lehetünk mi is szépek még negyvenesek, csak már máshogyan... Remélem ötven, hatvanévesen is korunknak megfelelően képesek leszünk szépnek érezni magunkat. Ez olyan fontos dolog!
@


A rovat további cikkei

Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.   


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2019.11.24.    11