Megszoksz, vagy megszöksz?


Orbán Viktória  2009.2.28. 12:35

Vagyis a két „ősi ellenség”: a dohányos és a nem dohányos.

Amióta csak „felfedezték” a dohányzást, az emberiség két pártra szakadt. Az egyik csoport, aki szívja, a másik csoport meg, aki megszívja! Mert aki nem dohányzik, az tényleg megszívja! Átvitt értelemben és szó szerint is. Szó szerint, hiszen nagyon kevés hely van Magyarországon, ahova nem engedik be a bagósokat, így nekünk, nem bagósoknak, „muszáj” elviselnünk a mellettünk füstölőket – ha csak nem megyünk máshova, ami viszont már sérti az a jogunkat, hogy ott és akkor szórakozzunk, vacsorázzunk, ahol szeretnénk, úgy, mint a dohányzók. Átvitt értelemben is megszívják a nemdohányzók, mivel beszívva a füstöt, ők is ugyanúgy dohányosokká válnak, és károsodik az egészségük.

Egyik nap a tévében volt egy szavazás, és az volt a kérdés, hogy „Dohányzás közben gondol-e annak káros hatására?” Nos, a szavazók kb. 80%-a gondol. Gondol rá, csak úgy látszik, nem érdekli. Engem mondjuk ez igazán nem is izgat. Ha valaki szívni akarja, akkor szívja, mérgezze magát, de engem ne füstöljön ki, ha lehet!

Mivel nem dohányzom, szinte allergiás vagyok a cigifüstre. Ki nem állhatom, és egy másodpercen belül felmegy bennem a pumpa, ha otthon megérzem a cigarettafüstöt. Nálunk apukám, sajnos, mióta az eszemet tudom, dohányzik. Érdekes, hogy gyerekkoromban ez egyáltalán nem zavart, talán még tinédzser koromban sem, hanem fiatal felnőttként kezdett bosszantani a dolog – de nagyon! Apukám a lakásban nem dohányzik, csak a teraszon. Persze, ha nem vagyunk otthon, a lakásba lépve azonnal tudom, hogy néha keresztül megy úgy a lakáson, hogy cigi füstölög az ujjai közt. Az előszobában, ahova hazatérve belépek, rögtön érzem.

Először csak az zavart, hogy a kabátom tiszta cigifüstös, így bevittem a szobámba, és a szekrényben tárolom. Majd már a cipőimet is bemenekítettem, hogy ne az előszobában kelljen fel- és levenni, ahol apukám füstöl. De azért, az ablakon mégsem közlekedhetek ki és be, így hát, ha menni kell, hát menni kell. Át a füstfelhőn. Na, akkor szoktam kiakadni. Úgy viharzok át a teraszon, ki a szabadba, mint a szélvész, de még így is átveszi a hajam az iszonyatos szagot, amit egyszerűen nem bírok elviselni!

Azt is megérzem, ha apukám reggel már nincs otthon, de cigizett. Kilépek a szobám ajtaján, és érzem, ahogy a teraszajtó résein át beszivárgott cigifüst terjeng a lakásban. Nem igaz, hogy már korán reggel erre kell ébrednem...! Sőt, nálam a cigarettaundor már odáig fajult, hogy ha egy dohányos megy előttem az utcán, inkább átmegyek a másik oldalra, vagy megelőzöm. Illetve szórakozni sem járok már annyit, mert ott meg mindenhol akkora füst van, hogy vágni lehetne. Alig töltök egy órát a helyiségben, már marja a szememet a tömény füst, arról nem is beszélve, hogy olyan is volt már, hogy azt éreztem: fáj a mellkasom a cigifüsttől!!! Én, aki nem is dohányzom!

Floridában (meg még sok más országban is), már megtiltották a dohányzást a szórakozóhelyeken, bárokban, közintézményekben stb. Olyan jó volt úgy kimenni szórakozni, hogy nem lett a ruhám, hajam, bőröm cigifüstös! Miért nem lehet ezt Magyarországon is megoldani, mint ahogy már sok európai országban is? A dohányosok menjenek ki, és szívják ott a cigarettát egy kijelölt helyen, ahol nem zavarnak senkit! Persze, akkor még ők vannak megsértődve, ha kiküldik őket! Nem tudom, hogy lehetne igazságot tenni a két tábor között. De jó lenne, ha a dohányosok tiszteletben tartanák, hogy a nem dohányzók nyilván azért nem dohányoznak, mert utálják a füstöt, szeretnék legalább egy kicsit az egészségüket megvédeni stb. És ne vegyék személyes sértésnek, ha valaki elkerüli őket, vagy addig nem beszél velük, amíg fújja a füstöt, hiszen az elutasítás nem nekik szól, hanem a cigarettának.

Nagyon sok bagós viselkedése jócskán hagy kivetni valót maga után. Ott cigiznek, ahol éppen „rájuk jön”, akár az utcán, és ott dobják el a csikket, ahol éppen végig égett a cigaretta. Az utcán, járdán, parkban, téren, aluljáróban...

Megkérhetnénk Önöket, Tisztelt Bagósok: ha már cigiznek, akkor legalább a kukába dobják a csikket?! Nem értem miért van az, hogy a kijelölt dohányzó helyen a kukák környéke teli van cigarettacsikkel, a kukában pedig alig van. Pedig annyira egyértelmű, hogy mire való! Vagy mégsem?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2