Míg a halál el nem választ


Dráfi Emese  2019.5.11. 23:22

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.


Cecília barátnőm emlékére

Megcsörren a telefon. Lányom veszi fel, mivel épp vezetek. Igen, mondja. Sietünk. Már csak 450 kilométer. Jó. Persze, azért vigyázunk. Szia! És kinyomja. Egymásra nézünk. Automatikusan gázt adok. Már félúton vagyunk! Tarts ki, kérlek! Aztán hirtelen felvillan bennem a felismerés. Nem lehetek ilyen önző! Ha eljön az idő, csak menjél nyugodtan, ne várj rám, barátnőm. Motyogom könnyes szemmel. De mégis abban reménykedem, hogy időben odaérünk.


Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt. Réka időnként figyelmeztet, hogy túl gyorsan megyek. Nyugi, anya, te is tudod, hogy megvár. A barátnőm, Cecília, már több mint három éve harcolt az életéért. Ahogy ő mondta, mindent megtett a gyógyulás érdekében. Óriási Istenhite volt. Természetgyógyász, alternatív gyógyítás, gyógynövények, vegetáriánus étrend, sport. Még a gondolkodását is próbálta megváltoztatni, és még azokra a szörnyű kemókra is elment, pedig sokan mondták, milyen káros a szervezetre. De az onkológus csak hajtogatta, hogy ez a megoldás. A kemó nem segített. A múlt év végén, amikor beszélgettünk, megkérdeztem tőle: Cecília, ha úgy alakul, el tudsz-e menni? Fel vagy készülve, hogy hazatérj? Egy darabig csöndben volt, aztán egészen egyszerű választ adott. Legyen meg az Isten akarata.
Hát ilyen volt ő.
Aztán az állapota romlani kezdett, egyik műtét a másik után, amiből legyengül immunrendszere és az áttétek miatt már nem sikerült a testnek felépülnie. Pedig milyen nagy harcos volt!

Gondolataimat lányom hangja szakítja meg. Anya, álljunk meg egy kicsit! Rendben. Megállunk. Kell egy kis szünet. Hisz az út tíz óra. Körülbelül egy éve ingázok Svájc és Komárom között. Többször levezettem már, de ez most igencsak gyötrelmes. Kipötyögtetem Cecília lányának számát. Megbeszéljük, hogy a kórházban van egész éjjel, amikor odaérünk, hívjunk, beenged minket. Szinte számoljuk a kilométereket, nézzük az órát. Izgalommal vegyes félelem ural minket. Este negyed tizenegy. Végre Komárom!

Egyenesen a kórházba rohanunk. Bella kutyánk nem érti, miért nem megyünk azonnal haza. Nincs idő hazavinni. De megérzi a helyzet súlyosságát. Türelmesen ül az autóban.

Megvárt. Legyetek üdvözölve, susog elhaló, alig hallható hangon. Pár szó, mondat. Cecília, látod már a fényutat? Látom! Nem félsz, ugye? Nem félek! Figyelj, ha látod, akkor, amikor itt az idő, csak ugorj rá, mint a szörfösök a hullámra. És menj! Alig láthatóan jelez, hogy fel van készülve. Figyelj, ha átérsz, és otthon vagy, jelezz, hogy minden rendben. Csak nehogy a frászt hozd ránk! Oké? Mondom hirtelen tréfásan, mire mindannyian elnevetjük magunkat. Ezzel kicsit megtörik a jég, a bennünk lévő feszültség, mert a humor sok mindenen átsegít. Aztán annyit mondj, agyő, barátom, agyő, majd otthon találkozunk! Még egy utolsó ölelés. Agyő, szól elhaló hangon, agyő!

Cecília másnap elment. Sikerült kilépnie meggyötört testéből. Sikerült hazamennie a fénybe, a lélekhazába, ahol már nagy szeretettel várták. Eszembe jutottak nagyanyám szavai, aki egész életében emlegette korán meghalt szerelmét: de hisz nem váltunk el, csak te előre mentél.

Most mi is így vagyunk. Majd újra találkozunk, és jókat beszélgetünk. Mert tudom, hogy a barátságok is az égben köttetnek. Ez egy állapot, amin nem változtat tér és idő.

Agyő, Cecília!

Írásunk a Képforrás: Pixabay cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11