Míg a halál el nem választ


Dráfi Emese  2019.5.11. 23:22

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.


Cecília barátnőm emlékére

Megcsörren a telefon. Lányom veszi fel, mivel épp vezetek. Igen, mondja. Sietünk. Már csak 450 kilométer. Jó. Persze, azért vigyázunk. Szia! És kinyomja. Egymásra nézünk. Automatikusan gázt adok. Már félúton vagyunk! Tarts ki, kérlek! Aztán hirtelen felvillan bennem a felismerés. Nem lehetek ilyen önző! Ha eljön az idő, csak menjél nyugodtan, ne várj rám, barátnőm. Motyogom könnyes szemmel. De mégis abban reménykedem, hogy időben odaérünk.


Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt. Réka időnként figyelmeztet, hogy túl gyorsan megyek. Nyugi, anya, te is tudod, hogy megvár. A barátnőm, Cecília, már több mint három éve harcolt az életéért. Ahogy ő mondta, mindent megtett a gyógyulás érdekében. Óriási Istenhite volt. Természetgyógyász, alternatív gyógyítás, gyógynövények, vegetáriánus étrend, sport. Még a gondolkodását is próbálta megváltoztatni, és még azokra a szörnyű kemókra is elment, pedig sokan mondták, milyen káros a szervezetre. De az onkológus csak hajtogatta, hogy ez a megoldás. A kemó nem segített. A múlt év végén, amikor beszélgettünk, megkérdeztem tőle: Cecília, ha úgy alakul, el tudsz-e menni? Fel vagy készülve, hogy hazatérj? Egy darabig csöndben volt, aztán egészen egyszerű választ adott. Legyen meg az Isten akarata.
Hát ilyen volt ő.
Aztán az állapota romlani kezdett, egyik műtét a másik után, amiből legyengül immunrendszere és az áttétek miatt már nem sikerült a testnek felépülnie. Pedig milyen nagy harcos volt!

Gondolataimat lányom hangja szakítja meg. Anya, álljunk meg egy kicsit! Rendben. Megállunk. Kell egy kis szünet. Hisz az út tíz óra. Körülbelül egy éve ingázok Svájc és Komárom között. Többször levezettem már, de ez most igencsak gyötrelmes. Kipötyögtetem Cecília lányának számát. Megbeszéljük, hogy a kórházban van egész éjjel, amikor odaérünk, hívjunk, beenged minket. Szinte számoljuk a kilométereket, nézzük az órát. Izgalommal vegyes félelem ural minket. Este negyed tizenegy. Végre Komárom!

Egyenesen a kórházba rohanunk. Bella kutyánk nem érti, miért nem megyünk azonnal haza. Nincs idő hazavinni. De megérzi a helyzet súlyosságát. Türelmesen ül az autóban.

Megvárt. Legyetek üdvözölve, susog elhaló, alig hallható hangon. Pár szó, mondat. Cecília, látod már a fényutat? Látom! Nem félsz, ugye? Nem félek! Figyelj, ha látod, akkor, amikor itt az idő, csak ugorj rá, mint a szörfösök a hullámra. És menj! Alig láthatóan jelez, hogy fel van készülve. Figyelj, ha átérsz, és otthon vagy, jelezz, hogy minden rendben. Csak nehogy a frászt hozd ránk! Oké? Mondom hirtelen tréfásan, mire mindannyian elnevetjük magunkat. Ezzel kicsit megtörik a jég, a bennünk lévő feszültség, mert a humor sok mindenen átsegít. Aztán annyit mondj, agyő, barátom, agyő, majd otthon találkozunk! Még egy utolsó ölelés. Agyő, szól elhaló hangon, agyő!

Cecília másnap elment. Sikerült kilépnie meggyötört testéből. Sikerült hazamennie a fénybe, a lélekhazába, ahol már nagy szeretettel várták. Eszembe jutottak nagyanyám szavai, aki egész életében emlegette korán meghalt szerelmét: de hisz nem váltunk el, csak te előre mentél.

Most mi is így vagyunk. Majd újra találkozunk, és jókat beszélgetünk. Mert tudom, hogy a barátságok is az égben köttetnek. Ez egy állapot, amin nem változtat tér és idő.

Agyő, Cecília!

Írásunk a Képforrás: Pixabay cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.