Minden anya más


Šipošová Miroslava  2007.5.15. 15:07

Anyának lenni egy azon feladatok közül, amelyek csak a nőket érintik.

A férfi nem lehet anya, nem hordhatja ki, és nem szülheti meg a gyermeket, ezt csak a nő teheti meg. A férfi csak apa lehet. Neki szintén pótolhatatlan szerepe van a gyermek életében. De az apákról majd máskor, most az anyákat tűztem tollhegyre.

Nem minden nőnek kell anyának lennie. A nőnek nem kötelessége az anyaság. Vannak nők, akik nem óhajtanak gyerekeket, és más életstílust választanak, mint a családról való gondoskodás és gyereknevelés. És ez rendben is van. De vannak olyan nők is, akiknek nem szabadna anyának lenniük – mint ahogy olyanok is, akik nagyon szeretnének anyává válni, de nem esnek teherbe.

Az utóbbi időben néhány érdekes, anyákról szóló történetet találtam.

Egy 17 éves, harcművészeteket űző lány éppen egy mérkőzésen vett részt. Néhány ütést kapott a hasába, mint mindig, lényegében hozzá volt ehhez edződve, így nem várta, hogy hasfájás miatt fogják kórházba szállítani. Csaknem eszméletlen volt, amikor elszállították. Amikor magához tért, egy csomagocskát adtak a kezébe, benne a kisbabájával. Fogalma sem volt róla, hogy terhes.

Egy drogfüggő anya egy hajléktalannak adta a gyermekét, valamicske pénzt kapott érte, amiből megvette a kábítószeradagját.

Karácsonykor meghalt egy négy és fél éves kisfiú, aki két évig küzdött a rákkal. A szülei minden idejüket neki szentelték, minden tőlük telhetőt megtettek, de a kisfiú nem tudta legyőzni a betegséget. A szülők határtalanul szerették, szörnyű veszteség ez számukra. Szép kisfiú volt.

Egy jövendőbeli anyában egy világ dőlt össze, amikor megtudta, hogy kisfiút vár. A kisfiú kitűnő állapotban volt, a terhesség normálisan zajlott le. De ő CSAK kislányt akart! Mindig egy lánygyermekről álmodozott. Koplalni akart, hogy kárt tegyen a gyermekében. Szerencsére észhez tért, és már a második terhességére gondol. Talán szerencséje lesz. Ha pedig nem, úgy döntött, harmadikként örökbe fogad egy kislányt. Ennek a fiatal anyának megvan mindene, szerető és gondoskodó férje van, anyagi biztonságban él. Saját háza, otthona van.

Egy riasztó történet egy nőről, aki egész terhessége alatt igyekezett elvetélni, úgy végződött, hogy a nő egészséges gyermeket szült, és sorsára hagyta valahol egy erdőben. A csecsemővel a hideg és az éhség végzett.

Sok nő, aki nem lehet anya, de anya szeretne lenni, kétségbeesetten próbál teherbe esni. És ha a többéves orvosi beavatkozás és kezelés sem segít, az örökbefogadás mellett döntenek. Így legalább egy elhagyott gyerek szerető családra talál, nem kell gyerekotthonban felnőnie. A nőnek pedig beteljesül a vágya, és anya lesz.

A legfiatalabb anya, akiről olvastam, csak 12 éves volt! És mivel nem akarta, hogy a gyereke egykeként nőjön fel, és hogy a testvérek között ne legyen nagy korkülönbség, 15 évesen megszülte a második gyerekét. Átlagos európai lány, egy átlagos családból. Partnere és két gyerekének apja csak egy évvel idősebb, mint ő.

A társadalom is tud az anyákkal tisztességtelenül viselkedni. Egy autóbalesetben, amelyet egy másik vezető okozott, a szülők súlyosan megsérültek, és az akkor még egyetlen, 18 hónapos kisgyermekük meghalt a gyerekülésben. Egy és fél év múlva a bíróság beidézte a szülőket, és perbe fogták őket, mert a szakemberek úgy ítélték meg, hogy a kisgyermek helytelenül volt bekötve. Az anya állítja, hogy a baleset után ki kellett kötnie a gyermekülést. Szenvedő anya, szenvedő apa, valaki más hibájából elveszítették a gyermeküket, és még ők kerülnének börtönbe a gyermekülés miatt?!

Miért áll minden a „feje tetején”? Azoknak, akiknek nem szabadna, hogy gyerekük legyen, van gyerekük, azoknak pedig, akik annyira vágynak egy gyerekre, nem lehet gyerekük? Sejtelmem sincs róla, mit mutat a statisztika, és az én helyzetemből nem is ítélhetek el egy anyát sem, mivel magam még nem vagyok anya.

Csak elgondolkodom azon, hogy néha az élet nem igazságos, és egyik végletből a másikba esik gyakran a legártatlanabb, a gyermek, kárára.

Fordította: Jády Mónika



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.