Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
Számos tanulmány, elmélkedés , praktikus tanács jelent meg a sajtóban a vírussal kapcsolatban: a megelőzéssel, a gyógyításával, a maszkok készítésével, az egyszerű ember és a világ problémáival egyetemben és sorolhatnám.
Ebben az írásomban, tőlem kicsit szokatlan hangnemben másként közelítem a jelenlegi helyzetet. A vírus okozta változásokat az emberi kapcsolatok megreformálódásában, a család és kissebb közösségek kapcsolataiban, az emberi tulajdonságok pozitív változásában, a természethez füződő viszonyukban mérem fel.
Hiába áll az ember az emberi fejlődés legmagasabb fokán, és hiszi, hogy a legokosabb, legtökéletesebb lény a Földön,ha egy sejtmag nélküli, élősködő, szabad szemmel nem látható mikroorganizmus elszaporodása meg tudja állítani a napi körforgást. Erre azért képes, mert felelőtlenül bánunk őseink hagyatékával, a hatalom és a pénz szaga - a természet illata helyett -, elbódítototta az embereket. Nem törődtünk unokáink örökségével. Hagyatékul egy sivár, mindenéből kiforgatott természetet hagyunk hátra, ahol mutáns, mikro-nagyságú élőlények tartják sakkban az emberiséget. Felteszem a kérdést: megéri ez nekünk?
De én hiszek abban, hogy ez a vírus elgondolkodtatta a még épelméjű embereket, hogy nem késő változtatni. Még meg lehet menteni a természetet, javítani, és főleg változtatni lehet a magatartásunkon. Soha sem késő! Próbáljuk az apró változtatásokat megkezdni már most, az önkéntes karatén alatt, majd fokozatosan terjesszük ki a karatén után a munkahelyünkre, családunk széles körére. Ha mindenki ezt teszi, egyszer csak az akaratok egyesülnek és a Föld fellélegezhet.
Hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatok javulnak a vírus kipusztulása után. Méginkább összetartanak, emberszámba veszik egymást, odafigyelnek egymásra továbbra is. Győz a józan ész. Megbecsülik egymást, egymás munkáját. Szükség lesz rá, mert a vírushelyzet lecsengése után ínséges idők várnak ránk. A gazdaságnak ez a pizsamás, otthonülős kényszerszünet nem tesz jót. De akármi lesz, ha összetartunk és féltjük-óvjuk saját egészségünket és másokét is, talpra állunk, állítjuk az országot.
Hiszek abban, hogy a tavasz után, amit a vírus okozta fekete felhők majdnem teljesen beárnyékoltak, oda tudunk már figyelni gondtalanul a nyár illatára, a természet szépségeire.
Hiszek abban, hogy nem felejtjük el a vírus hozta intőjelet sem, hogy vigyázz, ember, mert: „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!“ Vagyis, a természet megbosszulja magát!
Hogy ne feledkezzünk, meg a tavasz szépségeiről sem, mellékelek pár felvételt a kiskertünkből, ami anyósom, Horváth Júlia munkáját dícséri.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Önfeladás
Sokféle nézet létezik azzal kapcsolatban, milyen fejlődési fokon áll jelenleg az ember. Az egyik, hogy sosem látott lehetőségekkel rendelkezik, a másik, hogy az agyunk éppen leépülőben van.
2026.11.16.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2026.11.13.
Energiavámpírok
Korunk vámpírjai mindenhol ott vannak: nem a vérünket szívják, hanem az energiánkat.
2026.10.7. 14
Haragudj!
Mára odáig jutottunk, hogy a kisgyerektől kezdve az aggastyánig minden korosztálynak megvan a maga megmondóembere, akinek a videói, „tanácsai” alapján éli a (sajátjának hitt) életét.
2026.8.24.
Tücsök versus kabóca
A lágyan ciripelő tücskök megszépítették a nyári estéket, romantikussá tették az itteni éjszakákat.
2026.8.13.
Mai mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol hosszú ideig minden héten nagy vásárt tartottak a főtéren.
2026.7.28.
Legyen más!
Nyári kánikula, forró levegő, szivárványünnep, másság, azonosság, szabadság és társai.
2026.6.28.
Kik a kisebb Istenek? 1.
A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...
2026.6.24.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
