Nihil


Dóra Dalma  2012.3.19. 6:43

Időpont: 14.43 Helyszín: hazánk egyik legnevesebb egyetemének „inkább hagyjuk hányas” terme.

Előadás tartanak. Vagyis inkább tartanának, ha a bent ülő ötven hallgatónak nem az lenne a legfontosabb feladata, hogy 9gag-en lógjon vagy a facebook üzenőfalára posztoljon bőszen. Az ember nem egy fiatal felnőttekkel teli egyetemi órán érzi magát, hanem egy jóllakott óvodásokkal teli kiscsoportos foglalkozáson. Bár talán még ott is könnyebb lehet fegyelmet tartani...

Íme, egy tipikus példája annak, hogy napjainkra rohamosan elkezdtünk visszafejlődni, és alkalmatlanok vagyunk bármiféle jelentőségteljes cselekedetre és felelősségvállalásra. Megnyilvánul ez abban is, hogy vagy nem járunk be az egyetemre, ahova épphogy sikerült összekaparni azt a pár száz pontot, vagy ha be is járunk, viruló dísznövényt játszunk, és semmi nem ragad ránk abból, amit próbálnak minket túlkiabálva az agyunkba tömködni.

Nem dolgozunk, vagy ha igen, akkor is csak azért, hogy tudjunk még két felest venni a sarki kocsmában. Ha éppen nem iszunk vagy zabálunk, akkor az ágyban tespedünk a számítógép előtt éppen adott sorozatfüggőségünket kiélve. Ha tanulni kéne vagy takarítani, akkor a fáradtságra hivatkozva ignoráljuk a feladatot, mert hiába fekszünk éjjel-nappal, mégis folyton sötét karikákkal a szemünk alatt járkálunk, gyakorolva a legújabb zombi filmet, és másodpercenként ásítozunk. Szükségleteink mára szinte teljesen megegyeznek az újszülött csecsemőkével – azt leszámítva, hogy a cumisüvegbe tej helyett vodkát vagy olcsó kevertet töltünk, az adott anyagi helyzetünknek megfelelően.

Semmittevésre születtünk és semmiként is fogunk meghalni, de mit nekünk ez, hiszen még oly’ távolinak tűnik. Addig is annyira kényelmes ez az általunk kreált édes nihil, ez a felelősségtől mentes lebegés. Ha ösztönösen nem sikerül megteremteni a vágyott állapotot, akkor sem kell kétségbeesni, hiszen könnyedén rásegíthetünk egy kis hallucinogén szerrel vagy bármivel, ami elősegítheti a súlytalan állapotot. A lét elviselhető könnyűsége. Vagy elviselhetetlen? Mindenki döntsön a maga kedve szerint!

Már ha persze maradt elég motivációnk e rendkívüli fontosságú döntés megtételéhez...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1