Normális?


Nagy Erika  2015.2.24. 2:17

Az emberek többsége igyekszik normális viselkedésű, rendes ember benyomását kelteni.

Gyerekkoromban sokat nevettünk társaimmal azokon az embereken, akik magukban beszélgettek. S mivel a gyerek általában őszintén kimondja, amit gondol, mi is gyakran véleményeztünk. Legtöbbször egy szóval: bolond.

Azóta is előfordul, hogy olyan emberrel találkozom, aki magával diskurál. Jó neki, gondolom ilyenkor, bár azzal is tisztában vagyok, itt mélyebb dolgok húzódnak meg a hátérben. Találkoztam olyannal is, aki miután észrevette, hogy figyelik, zavarba jött. És olyannal is, akinek nem volt miatta egyetlen kínos másodperce sem. Valljuk be magunknak, ilyen esetek alkalmával gyakran gondoljuk azt, hogy bezártak egy diliházat...


Egy alkalommal, amikor a mellettem álló emberke magában beszélt, észrevette, hogy leesett állal figyelem. Nem zavartatta magát, csak ennyit mondott: Néha félrehívom magam és megbeszéljük a dolgokat. Szerintem nincs ebben semmi rossz. A probléma akkor kezdődik, mikor magamnak is ellent mondok és ezért konfliktus alakul ki köztem.
Gondolkodóba esem. Azt mondják, azok beszélnek magukban, akiknek nincs társaságuk. Lehet, de jó ez nekik? Szerintem ilyen esetekben gondok vannak. A mentális probléma valahol itt kezdődhet. A másik eset sem jobb, mégpedig az, amikor egy lány meséli a másiknak, hogy olyan érzése van, dilis egy kicsit. Saját magának mesél vicceket, és még nevet is rajta. Erre most mit mondjak? Még nem próbáltam ki, de nem is szeretném.

Minap, egy hosszú, egyenes útszakaszon egy fiatal srác ballagott előttem. Hideg lévén, nyaka vastag sállal körbetekerve, így nem láttam a fejéből sokat. De nem csak ballagott, hanem hangosan vitatkozott is. Mivel senki sem volt mellette, egyértelmű volt számomra, hogy ő is a zárt osztályra való. Majd figyeltem a hangokat, melyek egyre agresszívabbá váltak. Szó volt megcsalásról, szakításról, nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében. Ejnye, gondoltam, ennek agyára ment a szakítás. Amikor utolértem, majd elhaladtam mellette, rápillantottam. Annyira elfoglalta a mondanivalója, hogy nem is érzékelte a pillantásomat. S ekkor, csak ekkor vettem észre, hogy ezúttal nem egy lelkileg sérült, hanem egy telefonáló emberke halad előttem, fülében zsinórral.
Hátulról egy teljesen más képet tükröződött vissza. Megnyugodtam. Vagy mégsem? Mert ezt sem tartom normális dolognak. Intim dolgokról nyilvános helyen talán mégsem illik...

A végére azért kikívánkozik belőlem az igazság, vagy lehet, hogy csak az igazság egy töredéke. Az emberek többsége igyekszik normális viselkedésű, rendes ember benyomását kelteni. A helyzet azonban az, hogy bizony több mint valószínű, hogy nekik is akad néhány bizarr szokásuk.
Hogy honnan tudom?
Onnan, hogy mindegyikünknek van, mert szerintem ez tesz minket emberivé. Tudom, a kényszeres viselkedési szokások között jókora a különbség, de úgy vélem, a mókás hóbortokat a komoly aggodalomra okot adó viselkedési zavaroktól csak egy hajszál választja el.

Jaj, most megijedtem! Nekem is van néhány furcsa szokásom: néha rágom a körmöm, máskor csipkedem a körömházam. Jó lesz figyelnem magamra!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.