Normális?


Nagy Erika  2015.2.24. 2:17

Az emberek többsége igyekszik normális viselkedésű, rendes ember benyomását kelteni.

Gyerekkoromban sokat nevettünk társaimmal azokon az embereken, akik magukban beszélgettek. S mivel a gyerek általában őszintén kimondja, amit gondol, mi is gyakran véleményeztünk. Legtöbbször egy szóval: bolond.

Azóta is előfordul, hogy olyan emberrel találkozom, aki magával diskurál. Jó neki, gondolom ilyenkor, bár azzal is tisztában vagyok, itt mélyebb dolgok húzódnak meg a hátérben. Találkoztam olyannal is, aki miután észrevette, hogy figyelik, zavarba jött. És olyannal is, akinek nem volt miatta egyetlen kínos másodperce sem. Valljuk be magunknak, ilyen esetek alkalmával gyakran gondoljuk azt, hogy bezártak egy diliházat...


Egy alkalommal, amikor a mellettem álló emberke magában beszélt, észrevette, hogy leesett állal figyelem. Nem zavartatta magát, csak ennyit mondott: Néha félrehívom magam és megbeszéljük a dolgokat. Szerintem nincs ebben semmi rossz. A probléma akkor kezdődik, mikor magamnak is ellent mondok és ezért konfliktus alakul ki köztem.
Gondolkodóba esem. Azt mondják, azok beszélnek magukban, akiknek nincs társaságuk. Lehet, de jó ez nekik? Szerintem ilyen esetekben gondok vannak. A mentális probléma valahol itt kezdődhet. A másik eset sem jobb, mégpedig az, amikor egy lány meséli a másiknak, hogy olyan érzése van, dilis egy kicsit. Saját magának mesél vicceket, és még nevet is rajta. Erre most mit mondjak? Még nem próbáltam ki, de nem is szeretném.

Minap, egy hosszú, egyenes útszakaszon egy fiatal srác ballagott előttem. Hideg lévén, nyaka vastag sállal körbetekerve, így nem láttam a fejéből sokat. De nem csak ballagott, hanem hangosan vitatkozott is. Mivel senki sem volt mellette, egyértelmű volt számomra, hogy ő is a zárt osztályra való. Majd figyeltem a hangokat, melyek egyre agresszívabbá váltak. Szó volt megcsalásról, szakításról, nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében. Ejnye, gondoltam, ennek agyára ment a szakítás. Amikor utolértem, majd elhaladtam mellette, rápillantottam. Annyira elfoglalta a mondanivalója, hogy nem is érzékelte a pillantásomat. S ekkor, csak ekkor vettem észre, hogy ezúttal nem egy lelkileg sérült, hanem egy telefonáló emberke halad előttem, fülében zsinórral.
Hátulról egy teljesen más képet tükröződött vissza. Megnyugodtam. Vagy mégsem? Mert ezt sem tartom normális dolognak. Intim dolgokról nyilvános helyen talán mégsem illik...

A végére azért kikívánkozik belőlem az igazság, vagy lehet, hogy csak az igazság egy töredéke. Az emberek többsége igyekszik normális viselkedésű, rendes ember benyomását kelteni. A helyzet azonban az, hogy bizony több mint valószínű, hogy nekik is akad néhány bizarr szokásuk.
Hogy honnan tudom?
Onnan, hogy mindegyikünknek van, mert szerintem ez tesz minket emberivé. Tudom, a kényszeres viselkedési szokások között jókora a különbség, de úgy vélem, a mókás hóbortokat a komoly aggodalomra okot adó viselkedési zavaroktól csak egy hajszál választja el.

Jaj, most megijedtem! Nekem is van néhány furcsa szokásom: néha rágom a körmöm, máskor csipkedem a körömházam. Jó lesz figyelnem magamra!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3