Normális?


Nagy Erika  2015.2.24. 2:17

Az emberek többsége igyekszik normális viselkedésű, rendes ember benyomását kelteni.

Gyerekkoromban sokat nevettünk társaimmal azokon az embereken, akik magukban beszélgettek. S mivel a gyerek általában őszintén kimondja, amit gondol, mi is gyakran véleményeztünk. Legtöbbször egy szóval: bolond.

Azóta is előfordul, hogy olyan emberrel találkozom, aki magával diskurál. Jó neki, gondolom ilyenkor, bár azzal is tisztában vagyok, itt mélyebb dolgok húzódnak meg a hátérben. Találkoztam olyannal is, aki miután észrevette, hogy figyelik, zavarba jött. És olyannal is, akinek nem volt miatta egyetlen kínos másodperce sem. Valljuk be magunknak, ilyen esetek alkalmával gyakran gondoljuk azt, hogy bezártak egy diliházat...


Egy alkalommal, amikor a mellettem álló emberke magában beszélt, észrevette, hogy leesett állal figyelem. Nem zavartatta magát, csak ennyit mondott: Néha félrehívom magam és megbeszéljük a dolgokat. Szerintem nincs ebben semmi rossz. A probléma akkor kezdődik, mikor magamnak is ellent mondok és ezért konfliktus alakul ki köztem.
Gondolkodóba esem. Azt mondják, azok beszélnek magukban, akiknek nincs társaságuk. Lehet, de jó ez nekik? Szerintem ilyen esetekben gondok vannak. A mentális probléma valahol itt kezdődhet. A másik eset sem jobb, mégpedig az, amikor egy lány meséli a másiknak, hogy olyan érzése van, dilis egy kicsit. Saját magának mesél vicceket, és még nevet is rajta. Erre most mit mondjak? Még nem próbáltam ki, de nem is szeretném.

Minap, egy hosszú, egyenes útszakaszon egy fiatal srác ballagott előttem. Hideg lévén, nyaka vastag sállal körbetekerve, így nem láttam a fejéből sokat. De nem csak ballagott, hanem hangosan vitatkozott is. Mivel senki sem volt mellette, egyértelmű volt számomra, hogy ő is a zárt osztályra való. Majd figyeltem a hangokat, melyek egyre agresszívabbá váltak. Szó volt megcsalásról, szakításról, nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében. Ejnye, gondoltam, ennek agyára ment a szakítás. Amikor utolértem, majd elhaladtam mellette, rápillantottam. Annyira elfoglalta a mondanivalója, hogy nem is érzékelte a pillantásomat. S ekkor, csak ekkor vettem észre, hogy ezúttal nem egy lelkileg sérült, hanem egy telefonáló emberke halad előttem, fülében zsinórral.
Hátulról egy teljesen más képet tükröződött vissza. Megnyugodtam. Vagy mégsem? Mert ezt sem tartom normális dolognak. Intim dolgokról nyilvános helyen talán mégsem illik...

A végére azért kikívánkozik belőlem az igazság, vagy lehet, hogy csak az igazság egy töredéke. Az emberek többsége igyekszik normális viselkedésű, rendes ember benyomását kelteni. A helyzet azonban az, hogy bizony több mint valószínű, hogy nekik is akad néhány bizarr szokásuk.
Hogy honnan tudom?
Onnan, hogy mindegyikünknek van, mert szerintem ez tesz minket emberivé. Tudom, a kényszeres viselkedési szokások között jókora a különbség, de úgy vélem, a mókás hóbortokat a komoly aggodalomra okot adó viselkedési zavaroktól csak egy hajszál választja el.

Jaj, most megijedtem! Nekem is van néhány furcsa szokásom: néha rágom a körmöm, máskor csipkedem a körömházam. Jó lesz figyelnem magamra!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Igaz barátság

Jády Mónika

Befutott a távolsági busz. Egy idős néni mellé ültem le.

2019.11.8.   


Pénz nélkül

Póda Erzsébet

A pénz fontos dolog: boldogság és bánat, gazdagság és szegénység forrása.

2019.11.3.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2019.8.24.    14


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2019.7.29.   


Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15