Normális?


Nagy Erika  2015.2.24. 2:17

Az emberek többsége igyekszik normális viselkedésű, rendes ember benyomását kelteni.

Gyerekkoromban sokat nevettünk társaimmal azokon az embereken, akik magukban beszélgettek. S mivel a gyerek általában őszintén kimondja, amit gondol, mi is gyakran véleményeztünk. Legtöbbször egy szóval: bolond.

Azóta is előfordul, hogy olyan emberrel találkozom, aki magával diskurál. Jó neki, gondolom ilyenkor, bár azzal is tisztában vagyok, itt mélyebb dolgok húzódnak meg a hátérben. Találkoztam olyannal is, aki miután észrevette, hogy figyelik, zavarba jött. És olyannal is, akinek nem volt miatta egyetlen kínos másodperce sem. Valljuk be magunknak, ilyen esetek alkalmával gyakran gondoljuk azt, hogy bezártak egy diliházat...


Egy alkalommal, amikor a mellettem álló emberke magában beszélt, észrevette, hogy leesett állal figyelem. Nem zavartatta magát, csak ennyit mondott: Néha félrehívom magam és megbeszéljük a dolgokat. Szerintem nincs ebben semmi rossz. A probléma akkor kezdődik, mikor magamnak is ellent mondok és ezért konfliktus alakul ki köztem.
Gondolkodóba esem. Azt mondják, azok beszélnek magukban, akiknek nincs társaságuk. Lehet, de jó ez nekik? Szerintem ilyen esetekben gondok vannak. A mentális probléma valahol itt kezdődhet. A másik eset sem jobb, mégpedig az, amikor egy lány meséli a másiknak, hogy olyan érzése van, dilis egy kicsit. Saját magának mesél vicceket, és még nevet is rajta. Erre most mit mondjak? Még nem próbáltam ki, de nem is szeretném.

Minap, egy hosszú, egyenes útszakaszon egy fiatal srác ballagott előttem. Hideg lévén, nyaka vastag sállal körbetekerve, így nem láttam a fejéből sokat. De nem csak ballagott, hanem hangosan vitatkozott is. Mivel senki sem volt mellette, egyértelmű volt számomra, hogy ő is a zárt osztályra való. Majd figyeltem a hangokat, melyek egyre agresszívabbá váltak. Szó volt megcsalásról, szakításról, nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében. Ejnye, gondoltam, ennek agyára ment a szakítás. Amikor utolértem, majd elhaladtam mellette, rápillantottam. Annyira elfoglalta a mondanivalója, hogy nem is érzékelte a pillantásomat. S ekkor, csak ekkor vettem észre, hogy ezúttal nem egy lelkileg sérült, hanem egy telefonáló emberke halad előttem, fülében zsinórral.
Hátulról egy teljesen más képet tükröződött vissza. Megnyugodtam. Vagy mégsem? Mert ezt sem tartom normális dolognak. Intim dolgokról nyilvános helyen talán mégsem illik...

A végére azért kikívánkozik belőlem az igazság, vagy lehet, hogy csak az igazság egy töredéke. Az emberek többsége igyekszik normális viselkedésű, rendes ember benyomását kelteni. A helyzet azonban az, hogy bizony több mint valószínű, hogy nekik is akad néhány bizarr szokásuk.
Hogy honnan tudom?
Onnan, hogy mindegyikünknek van, mert szerintem ez tesz minket emberivé. Tudom, a kényszeres viselkedési szokások között jókora a különbség, de úgy vélem, a mókás hóbortokat a komoly aggodalomra okot adó viselkedési zavaroktól csak egy hajszál választja el.

Jaj, most megijedtem! Nekem is van néhány furcsa szokásom: néha rágom a körmöm, máskor csipkedem a körömházam. Jó lesz figyelnem magamra!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6