Óriásláb él!


Madarász Ildikó  2009.3.8. 17:12

Már régóta tudom, hogy a Jóisten szeret engem.

El is halmozott minden földi jóval, de valahogy a teremtésemnél nem vette fel a közellátó szemüvegét, és ezért történhetett az, hogy mindenből olyan nagyot adott…

A nagy szemeimmel semmi baj. Elsődleges nemi jellegem nagyságának kifejezetten örülök, a páromat is úgy választotta a feljebb való a számomra, hogy 190 centi felett volt a limit. De a lábam, a lábamnak miért kellett 42-re nőnie?!

A probléma egy vidám 38-as számára talán érthetetlen, de nekem, életem megkeserítője. Mert mi az, egy kellemes 38-as lábúnak cipőt venni? Bemegy a boltba, kiválasztja az évszaknak megfelelő, megálmodott színű, csatos, belebújós, fűzős, magas sarkú, vagy épp lapos, telitalpú, bőr, illetve hasított bőr, vászon, vagy akár lakkcipőjét, fizet, és már suhan is tovább. Ha pedig szezoni leárazás van, akkor három párat is vehet egyszerre. Minő boldogság! Én csak elképzelni tudom. Fantáziálni róla, hogy milyen lehet 38-as lábon élni!

Persze nekem is volt ekkora lábam, úgy ötödik osztályos koromban... Nekem az iskolai ünnepségeken se volt szép, fekete, kopogós lakkcipőm, mint az osztálytársaimnak, hanem undok lapos, barna, mert az álomcipőket csak 35-ig gyártották. Aztán amikor nyolcadikos lettem, szépen beérett a lábam, 40-ig. Akkor egy kicsit elkezdtem reménykedni, hogy hú, ezt megúsztam, mert vagy három évig megálltam a növekedésben. Persze csak ezen a téren, mert elsődleges nemi jellegem ekkor kezdte el felvenni a megfelelő köbcentis állományát, ez akkor azért jobban érdekelt. De úgy érettségi környékén, mikor épp a legszebb lábbelimet kellett volna felvennem, jöttem rá, hogy megint nőtt a lábam egy számmal.

Innentől keltezem én kálváriámat a cipőkkel.

Mert ugye, negyvenesig még csak, csak akadt valami, de ez felett?! Bejártuk Tolnát, Baranyát, hogy valami kerüljön a lábamra. Ettől kezdve aztán főleg edzőcipők képviselték a cipőtáramat, mivel ez volt, amiből a lábamnak megfelelő méretet kaphattunk. Aztán változott megint a világ, és bele-bele lehetett botlani egy-egy nőcis cipőbe. No ekkor már, ha találtam valamit, akkor általában az egész készletet megvásároltam, nem érdekelve, hogy lesz-e még a hónapban vajas kenyérre való, mert ki tudja, lehet, hogy egy évig megint semmi nem akad.

Ennek a korszaknak a gyerekeim születése vetett véget. Valahogy megint nőtt a lábam egy számot. Bár anyatársaimat hallva, nem vagyok ezzel egyedül, ugyanis számtalan barátnőm beszámolt erről a jelenségről, de ők nem 41-es lábról indultak…!

Szóval, itt a vég!

Először még talán sírógörcsöt is kaphattam volna – ha az a sírósfajta lennék –, amikor első kísérletemet megtettem, vásárlási szándékkal közeledvén, egy cipőket áruló üzletbe. Végigkoslattam az árukészleten és magamban megállapítottam, hogy itt legfeljebb spenótszínű gumicsizmát tudnék venni a lábamra, de ez valahogy nem ment a kiskosztümömhöz. Aztán összeszedve minden bátorságomat, feltettem az eladónak a kérdést, kezembe ragadva egy igazán kellemes, magas sarkú cipőt: – Elnézést, kapható ez 42-es méretben? Úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna, hogy mikor vesztette el a lányságát! Ki sem kellett mondania a választ. Jött a következő bolt, majd az azt követő. Végül vettem egy strandpapucsot, ami legalább világoskék volt (de szerintem tuti, hogy fiú). Szóval, visszatértem az edzőcipőkhöz.

Aztán mostanában, úgy egypár éve, egyes üzletláncoknál kikerült (először csak mutatóba) a női részlegnél a 42-es mérettábla mutató. Első alkalommal szinte önkívületi állapotban rohantam a jelzett tábla irányába, hogy: Istenem, imáim meghallgatásra találtak! De amint megláttam az árukészletet, rögtön láttam, hogy a jó Isten csak szórakozik velem, ugyanis tele volt rakva a polc mamuszokkal!

Ez az én formám!

Azért vissza-visszatértem kémlelni, hogy akad-e más, a fentebb említett déditutyikon kívül is. Aztán akadt, persze először csak belebújós mokaszin, tiszta bőrből, aranyáron, de találtam már lapos sarkú vászoncipőt, meg ha 50 körüli lennék, akkor persze kényelmes kis félcipőket is vásárolhatnék, de én még 40 alatt vagyok!

Két éve, viszont egyre több a cipőm. Természetesen még mindig nem úgy vásárolok, mint a többi halandó, hogy nézi a cipőket, aztán ha valamelyik megtetszik neki, akkor leemel a polcról egy mérethelyeset – hanem én először a cipős dobozokat nézem. Ha meglátom a 42-es számot, csak azután pillantok a kupac tetejére. Már van magas sarkú cipőm is. Ha meg nagyon szórakozni akarok, akkor betérek egy kínai üzletbe. Ott persze tudom, hogy soha sincs még 41-es sem, de az arcokon a dermedt rémület, mikor kérdem, hogy van-e számomra cipő, leírhatatlan: – Negyvenkettesz? Női? Óriászlábra ninc!

Gondolkodtam, talán mozgalmat kéne szervezni, az óriáslábú nőkért, a 42-es és 43-as lábúakért: jogot nekünk is! Mi is szeretnénk csinos topánokat, tűsarkúkat, szandálokat! A mozgalom szószólója szerepét vállalom, a mozgalom elnöki posztjára kedves sógornőmet, Líviát ajánlom szeretettel, aki szintén óriáslábbal rendelkezik, azzal a különbséggel, hogy neki a magassága is megvan hozzá – gyönyörű, 186 centi magas, fiatal nő.

Ezen még gondolkodnom kell.

De most sietek, mert megígértem a barátnőmnek, hogy elmegyek vele cipőt venni, segítek a választásban. Nem tudom említettem-e már, hogy neki 35-ös lába van?

Ez egy másik történet…



Hozzászólások

King, 10. 03. 2009 19:12:46
Ez egy nagyszerű cikk, pedig nekem nem is 42-es a lábam:)
@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.